Kirana80

A film határozottan menetel, üresjáratok, és erőltetett poénok nélkül. Sikerült meglovagolni az első két rész sikerét, és azt felülmúlni,ami ritkaság a trilógiáknál és folytatásos történeteknél. A csetlő-botló Bridget sikeresen implementálva lett 40-es évei elején járó nő mai szerepébe, aki egyik bonyodalomból a másikba keveredik, ezúttal határozottan nagy bonyodalomba, de a legviccesebb, és legmeghatóbba. A poénok záporoznak, Hugh Grant távozását és karakterét pedig tökéletesen áthidalták a sztoriban, még ez is viccesen alakult. Bridget-et, ha lehet még jobban megszereti az ember. Nem gondoltam volna az előzetes alapján, ami szerencsére túl sokat nem árult el a filmről, hogy ekkora meglepet... több»

Langyoska, feledhető vígjáték volt, a forgatókönyv gyengeségeit nagy színészeink ellensúlyozták némiképp, de nem hiszem, hogy menthető lett volna a film. Drága négyes, ti ettől sokkal nagyobbak vagytok!!!

Ez a fajta humor vagy nagyon bejön valakinek, vagy rühelli. Mi esetünkben az is-is. Az abszurdumokat nem nélkülöző történet, úgy gondolom igazán csak rajongóknak!

Jópofa valami amerika szagú amerikás vígjáték magyarul. A szereplőink hozzák ami szükséges, de egész végig az járt a fejemben, még a romantikus jeleneteknél is , hogy ez jött valahonnan, ennyire üdítőt magunktól, mint igencsak búbánatos népségtől, nem találnánk ki. Mindenesetre jól sikerült a fentiekkel együtt is.

A Hannah és nővérei számomra a szórakoztató Woody Allen filmek közé tartozik. A rendezőnél kiemelném a csodálatos zenei ízlést, ami végigkíséri a filmet. Emberek életének darabkája, botlásainak kálváriája, de mindig őszintesége kíséri végig a filmet. A szeretni,vagy nem szeretnivaló nebich figurát Allen hozza ezúttal is. Ahogy jobb esetben az életben itt is minden a helyére kerül a végén. Csodálatos képekkel, versekkel megáldott film.

A film után, sőt közben is, állunkat tartva ültünk a mozi nézőterén. Egyszerűen döbbenetes volt, amit láthattunk. Rögtön az elejétől érződött a rendező lenyomata. Külön nem szükséges kiemelni a színészi alakításokat, mert kiválóak voltak. Olyan variációt találtak, ami nagyon is életszerűnek, újnak tűnhet. Újra, és újra megnéztük. Az érzelmek és a tudomány keveredése erős egyveleget képezett a filmből.

A szó elszáll, az érzés megmarad. Méghozzá erősen. Csodálatra méltó hangulatot teremtettek ezzel a mesével, mintha te magad is elhinnéd, hihetsz a csodákban, abban is amit nem látsz. Az attól még létezhet. Robert Redford a maga nagyszerű egyszerűségével alakítja a mesélőt, a lányát játszó Dallas kisasszony is hiteles az erős nő, de gyengéd anya szerepében. Színészi játékok ide, vagy oda, az összjáték ami a lényeg: a film nagyon megható. Könnyekig. Nem is egyszer...

Teljesen elvarázsolt Habó és Sophie története. A modern technika összes eleme elképesztő módon vitte filmvászonra ezt a szívmelengető mesét. Az én olvasatom szerint, ha mersz nyersz, és a kiállunk azért akit szeretünk, valamint ha nem látjuk többé is velünk marad hármas egyszerűsége sokkal többet jelent, mint egy egyszerű mesedélután. Annak is 100%-ig tökéletes. Nem fordul giccsbe, csupán csodálatot kelt. Meghat. Varázsol. Azt, hogy ez utóbbi is létezik még. Képzeljük csak el. Hiszen ha "hallom a világ összes titkos suttogását" , akkor nincs lehetetlen. Amíg egy barátságos óriással és egy bátor Sophie-val vagyunk, addig biztos nem.

A minap sikerült végre látni a filmet. Meg kell, hogy mondjam regényadaptációként fantasztikus, ami filmeknél nem könnyű. A főszereplők hitelesek, s úgymond mintha ilyennek képzelte volna az ember a helyszíneket is, és szinte minden apró részletét a filmnek. Szívfacsaró történet, abszolút romantikus, melyben mégis az élet éltetése hámozódik ki, az élet tagadásával szemben, egy olyan élettel, ami már nem élhető a sérült kiszolgáltatott ember számára. A Sountrack-je és a film is Csodálatos volt.

A film első harmadánál nem lehetett tudni mi lesz a filmből. Fokozatosan bontakozott ki a történet. A feszültséget azonban tényleg végig sikerült fenntartani. A színészvezetés nagyon a helyén volt, és természetesen a színészek, nameg a rendező. Mégis semmi olyat nem mutatott amit ne láttunk volna már. Ennek ellenére úgy gondolom, a téma boncolgatása szükséges újra és újra, hiszen ebben a világban élünk. 10/7.

Régóta vártam ezt a filmet, és nem csalódtam, sőt!! Úgy érzem még jobbat sikerült alkotni, mint amit valaha is vártam. Nemcsak az elragadó színészi játék amire építhetett a film, és a csodás környezet, de maga a történet szövése is, kibontakoztatása is profi volt, mértéktartó, mégis tökéletes. A megválaszolatlan kérdéseket pedig kifejezetten érdekesnek tartom, sőt izgalmasnak, nem kell mindig mindennek kereknek lennie, elég a sejtetés, majd a finom csattanás. A film minden pillanatában érezhető a feszültség, Harry tényleg nagyon Harry, Paul az ellenpólus, aki visszafogottnak tűnik, Dakota a kissé Lolita figura, nagyon jó! és Tilda Swinton, aki szintén tökéletes! A Medence ezek után már csak... több»

Jó nagy fekete komédia, ami arról szól, hogyan, mely pontokon csúszhat el két ember kapcsolata. A férj aki csak a munkamániájával törődik, és igazán nem figyel a feleségére, az asszony aki eleinte háttérként mindent megtesz egy szép otthon megteremtéséért ideális kiindulópont lehetne. A filmben kiderülnek a személyiségbeli különbségek is, elég humoros köntösbe ágyazva. Tanulságos, vicces elrettentő probléma lehet a válni vágyóknak, akik valaha is látják ezt a filmet. Szomorú vég, de ahogy Danny De Vito is kimondta a filmben, itt csak veszíteni lehet ebben a formában.

Nem sok minden maradt meg számomra a filmből, ami komolyabb emléket hagyott volna. Rendkívül rossz időzítésnek tartom, hogy a Csillagok között utáni évben máris jött a Mentőexpedíció, ami mind elgondolásban, mind történet, mind színészi játékban sem közelítette meg az előzőt. Nagy csalódás volt a film. Finom humorral csomagolták a monológokat, és egyszer csak vége lett a krumpliültetős akció ellenére is a filmnek. Erre a filmre mondják, hogy hollywood-i nagyon.

A most már trilógia első, második részéért, különösen a másodikért egyenesen rajongtam. A mostani ahogy mondani divatos "túl lett tolva", közben pedig mégis olyan semmilyen. Nem lehetett már erről a nagy parókák ellenére sem több bőrt lenyúzni, a kort hiába parodizálták hitelesen, amibe hőseink belecsöppentek. Unalmas, érdektelen lett, valamint a trailer-ből is érezhető volt, ami sajnos így is lett, hogy a maradék két-három Jacques Foche poén el is lett lőve, amiket aztán előszeretettel ismételgettek a filmben. Szóval színes nagy piperckődők összevisszasága, de leginkább egy oltári nagy idétlenkedés lett az egészből. Lealázták alaposan az első két részt.