A nyomozóhatóságok pozitívabb viselkedési mintát igényelnének Remekül felépített, mindennemű harsányságtól mentes lélektani krimi. Amit megjegyeznék: egy francia rendező tudta volna, hogyan húzza ki a feleséget a pácból, és meg is érdemelte volna.
A témaválasztás hatalmas ígéret Ígéret maradt annak dacára, hogy szinte minden szereplő játéka remek, kivéve éppen a főszereplőé, aki valahogy nem talál magára. Minden mondata kopog és kong, fájdalmas hallgatni. Mindazonáltal rendben van az operatőr munkája, rendben van a díszlet, és felsorolni is sok, hogy mi minden. A rendező azonban Isten verése. Felmondta a leckét, magára hagyva a nézőt. A végeredmény egészen lapos lett. Nem az én dolgom megoldani a problémát.
Közhelyes részletek groteszk megformálása Mivel a humor a gesztusokból sarjad, az ember hirtelenjében nem is tudja, hol van. Betépett állapotban szexuális aktus a lóval (a film nem mutatja), és a meleg párkapcsolatban élő, nagyon duci nyomozónő szembeállítása erős társadalomkritikát hordoz a határok kijelölhetőségéről. Ész nélkül nem megy.
Majdnem minimal Egyetlen előttem ejtett hozzászólásnak (12 db) sem mondok ellent. Egyetértek, és találón kimondják, amit gondolok. (A "hivatalos kritikák semmitmondók.)
Kedves, vicces, bájos, eredeti, de a film közepéig sem értem, amikor már csak nagyobb ugrásokkal tudtam tovább nézni. A közepe felé leálltam, mert a monotonitást nem bírtam tovább. Ekkor derült csak ki igazán, hogy éppen ez volt a legalkalmasabb eszköz arra, hogy rám kényszerítse a szemléletét. (A saját valóságomba épült be a film által sulykolt nézőpont, még ha csak rövid ideig is, de intenzíven: monoton, mert nem differenciál, a poénokért él, a tartalom másodlagos.)
Miután már két Ted Bandy-ról szóló filmet is láttam a témában, amelyek cselekménye köszönőviszonyban sem volt ezzel, nem olyan elhatározással néztem végig a filmet, hogy a főhös a bűnös. Bizonyossággal egészen a vége felé, a harapásnyom fogászati egyezéséig nem szolgáltak. Két irányból latolgatva a lehetőségeket egy rendkívül finom, érzékeny és izgalmas lélekrajzi dráma bontakozott ki. Az események két irányú megvilágításban kétféle ítéletet kényszerítenek ki. Bár azt már a legelején tudjuk, hogy közülük csak az egyik lehet igaz, még is majd egy egész filmet kell végig nézni úgy, hogy nem tudjuk melyik? De mindkettõnek súlya van! Ez adja a kulcsot a sorozatgyilkos figurájának értékeléséhez. ... több»
Jól fésült borzalmak Vannak filmek, amiket csak nagyobb közök átugrálásával (bár előfordul, hogy vissza is kell "tekernem", de még így is megéri kihagyni) tudok megnézni, mert idegesít, hogy tudom, mi fog történni, de hogy szabatos legyek: idegesítenek a közhelyek. Lemaradtam Csányi Sándor és partnere románcáról, csak a végkifejletet láttam. Nem hiszek a közvetíteni kívánt gondolatnak (propagandaként hat), ha még a "kellékekhez" sem konyít a rendező. Ebben a környezetben Gera Marina alakítása kiugróan mély érzelmi tartalmat sejtetett. Úgy fogtam fel, hogy a színészek mentették a menthetőt. Sokan a képi világot dícsérik. Nekem pont az volt hiteltelen.
A téma, amit nem lehet elégszer körüljárni Ezúttal nem csak fekete-fehérek, de az ázsiaiakkal való együttélés problémája is terítékre kerül. Külösen finom szálakat pendít meg a film, amint az eltérő kultúrák felületi ütközésével felsejlő hagyományok, tradíciók rádöbbentik az embert, mennyi mindent nem tudunk és ezért nem érthetünk meg más múltjából, ami alalvetően tiszteletet érdemel. Jól lehet, a szájbarágós, szentimentális ízű megoldásokért nem rajongok, amit az US kasszafilmek sajnos nem nélkülözhetnek. ????
Nyár időben, gyönyörű kulisszák között bontakozik ki a barátság két ifjú között, ami végül kettejük szexuális vonzalmához vezet.
Líraian szép film, ugyanakkor nem meggyőző, bár minden szálon igyekszik a film az ellenkezőjét bizonyitani (antik kultúra; megértő szülők; idős, együttélő homoszexuális barátok epizódszerű szerepeltetése), hogy mi szükség a szexre amúgy nem homoszexuális férfiak között, ha erre egyik sincs rászorulva.
Zseniális időszerkesztés Lassan bontakozik ki a történet valódi időbeli sorrendje. Ám a merész szerkesztés dacára az mindvégig követhető marad. Itt nem a "mit", hanem a "hogyan"-ra esik a hangsúly, és válik ezáltal lebilincselő élménnyé.
Kritikán aluli rendezés A magam részéről nem tudtam végignézni. Szerkesztését tekintve egynéhány, szabályosan váltakozó helyszínen folyik a cselekmény, mint egy naponta játszott folytatásos tv sorozatban. Dög unalmas.
Feltételezhetően a szinkron szúrta el Lebilincselő film lehetett volna, ha a képviselő figurája nem maradt volna kidolgozatlan a rendező és a forgatókönyvíró részéről. Vagy talán a süketelés a fordítás és a szinkron hibája.
51 Repedés (2024)
Remekül felépített, mindennemű harsányságtól mentes lélektani krimi. Amit megjegyeznék: egy francia rendező tudta volna, hogyan húzza ki a feleséget a pácból, és meg is érdemelte volna.