Visszatérés a kezdetek előtti időkre 1997-ben Vincenzo Natali rendezésében elkészült a Kocka első része, amely bár pénzügyileg nem lett egy hatalmas siker, de mind kritikailag, mind pedig a nézők visszajelzései alapján sok elismerésben részesült. A film forgalmazója, a Lionsgate még a 2000-es évek elején berendelte a folytatást, amilyet Andrzej Sekula hozott tető alá, egy sok sebből vérző forgatókönyvből, ugyanis a Kocka 2. - Hiperkocka kezdeti forgatókönyve nem igazán nyerte el a tetszését a producernek, Ernie Barbarashnak, és szépen átírta szinte az egész forgatókönyvet a saját elképzelése alapján. Míg az első Kocka-film bőven megállta a helyét az én szememben a horror műfaján belül, addig a folytatása sokkal inkább a sci-fi ... több»
Tudományos maszlagba ragadt a Kocka folytatása Amikor 1997-ben Vincenzo Natalinak köszönhetően elkészült a Kocka első része, sokan vártuk annak a folytatását (köztük jómagam is), de azt majdhogynem biztosan kijelenthetem, hogy már nem erre számítottunk, mint amit 2002-ben Andrzej Sekula összehozott. Mert hát adva volt egy jó első rész, amely kérdések egész tárházát hagyta megválaszolatlanul, de a Kocka 2. – Hiperkocka mindezt totálisan figyelmen kívül hagyta, és sokkal inkább fókuszáltak arra a készítői, hogy egy olyan tudományos maszlagba öltöztessék a filmjüket, ami igencsak lényegesen eltérő az elődjéhez képest. Mindez pedig nem is igazán nyerte el a tetszésemet.
Hosszasan lehetne sorolni azokat a tényeket, hogy sokaknál miért volt an... több»
Csapdák, paranoia és kétségbeesés kockaháza Az 1997-ben bemutatott Kocka című kanadai horrorfilm igencsak nagyot szólt bemutatásakor, hisz számos filmfesztiválon bemutatásra került, és igencsak sok helyen különféle díjakat is bezsebelt Vincenzo Natali első egész estés filmje. De vajon miben leledzett a sikerének a titka? Hisz egy rendkívül alacsony költségvetésű produkcióról beszélhetünk (mindössze 365.000 kanadai dollárból készült el), amelyben egyetlen ismert színészt sem találhatunk. Jómagam úgy gondolom, hogy leginkább két fő szempont miatt vált ennyire sikeressé jelen filmünk. Az egyik ilyen ok, hogy a forgatókönyvírói triónak (André Bijelicnek, Graeme Mansonnak és Vincenzo Natalinak) sikerült egy kimondottan egyedi és egyben egy... több»
Egy rosszul sikerült állatos horrorfilm Jómagam mindig is szerettem az úgynevezett állatos horrorfilmeket, így kimondottan megörültem annak, amikor ráakadtam az interneten jelen produkciónkra, ugyanis ha nem is tűnt elöljáróban egy zseniális alkotásnak Hank Braxtan Unnatural című filmje, de úgy éreztem, hogy egynek bőven meg fog majd felelni. Viszont sajnos nem így lett, ugyanis két kis apróságától eltekintve, az Unnatural (avagy a Maneater címen is ismert film) kimondottan gyengén muzsikált az én szememben! Na de lássuk hát, hogy mi is mehetett ennyire félre jelen filmünk esetében!
Még azt mondanám, hogy maga a film történetének az elképzelése, miszerint hogy az emberiség megpróbálja ellenállóbbá tenni azon élőlényeket, amelyek l... több»
A filmvégi csavar azért sokat dob rajta Az úgynevezett elmegyógyintézet falai közt játszódó horrorfilmek, ha nem is voltak soha a kedvenceim, de úgy nagy általánosságban kedvelem eme zsánert, hisz már a helyszín választásával nagyjából sikerül is egy kellő atmoszférát megteremteniük az adott filmhez. Nos a 2004-ben bemutatott Őrültek háza című film is ott porosodott már évek óta az egykori DVD-gyűjteményemben, és mivel a múltkori pakolászás során rájöttem, hogy évek óta nem láttam már egy jó elmegyógyintézetes horrorfilmet, ezért hát időszerűnek éreztem, hogy újranézzem jelen produkciónkat, ugyanis nagyon is úgy rémlett, hogy a William Butler rendezésében készült Őrültek háza igencsak egy jó film volt annak idején. Lássuk hát, hog... több»
Egy több kérdést is nyitva hagyó film Mint oly sok ismerősömnél, úgy engem is megfertőzött a 2000-es évek elején bekövetkezett filmes formátumváltás. Valamikor a 2000-es évek elején kezdtem el gyűjteni a DVD-ket, műfajtól tejesen függetlenül (bár mindig örültem, ha valami olcsó áron hozzá tudtam jutni egy számomra ismeretlen horrorfilmhez). Az évek alatt szép számú gyűjteményre tettem szert, és mivel az elmúlt napokban átrendezgettem számos dolgot a lakásban (így az akkori DVD-gyűjteményemet is) így került a kezem ügyébe jelen filmünk DVD-s kiadása is, amit anno, annak idején kimondottan szerettem, de az elmúlt évek során nem igazán volt hozzá szerencsém, ezért hát gondoltam, épp itt lenne az ideje annak, hogy felelevenítsem az ... több»
Filmek a videótékák alsó polcairól: Démonok birodalma Időről időre szeretek olyan filmeket keresgélni, amelyek még a videótékás korszakban sem igazán számíthattak egy kiemelkedő alkotásnak, és emiatt a legtöbb esetben valahol a tékák alsó polcain porosodhattak. Persze nem állítom, hogy ezen filmek közt, olykor nem akadhattunk valami egészen jó produkcióra, de a nagy számok esetében inkább valahol a B és a ZS kategóriás alkotások voltak itt többségében. Persze azok számára, akik időről időre szeretnek nosztalgiázni a VHS korszak felhozatalában, ahol a B kategóriás filmeket is maximálisan szórakoztatónak találtuk, és amikor még a ZS kategóriás alkotásokat is örömmel néztük meg az elejétől a végéig, azok tudják igazán értékelni eme produkciókat. N... több»
Alulmarad a korábbi részéhez képest Az I Spit on Your Grave címre keresztelt produkciókat egyértelműen csak azon nézőik fogják úgy igazán kedvelni, akik nem vetik meg az úgynevezett rape & revenge stílusú alkotásokat, és akikek egyáltalán nem zavar az, ha az adott film nem fukarkodik az exploitation műfaj sajátosságaival. Nos jómagam is nem egy, és nem két e stílusban bemutatott alkotást láthattam már ez idáig, és hát az kell hogy írjam, szinte a legtöbb esetben korrekt alkotásokhoz volt szerencsém. A horror műfaján belül talán az egyik leghíresebb e stílusban elkészített film az 1978-as Day of the Woman volt, ráadásul 2010-ben, Steven R. Monroe alaposan leporolta és megrendezte annak az újrafeldolgozását, amely az én szemembe... több»
Amerikai filmes tisztelgés a giallo műfaj felé Anno a 80-as és a 90-es évek évek elején rengeteg úgynevezett narrátoros videókazettás filmélményhez volt szerencsém még gyerek- és tinédzserkoromban, és egyszerűen imádtam őket. Persze mai ésszel szinte már-már felfoghatatlan, hogy mit lehetett annyira szeretni a narrátoros filmeken, hisz az esetek nagyon nagy százalékában nem képviseltek túlzottan nagy minőséget eme fordítások, de mégis megvolt a maga módján az a csodálatos bájuk, hogy újra és újra egy jóízűt nosztalgiázzak eme produkciókon. Egy barátom egyszer azt mondta a narrátoros filmekről, hogy kicsit olyanok ezek, mint egy mai feliratos film esetében, a hobbi vagy a gépi fordítás, amivel persze jómagam nem igazán értettem egyet, ugy... több»
Kannibálbébik szigete Még valamikor gyerekkoromban volt szerencsém az It's Alive trilógia első két részéhez (az 1974-es It's Alive és az 1978-as It Lives Again címen kerültek bemutatásra) még videókazettán, ráadásul narrátorosan. Úgy közel öt éve gondoltam, itt az ideje az első két rész újrázásának, és hát nem tartottam egy túlzottan kiemelkedő horrorfilmnek sem az egyik, sem a másik részét, de azt be kell hogy valljam, hogy mindkettőtől résztől piszok erős társadalomkritikát kaptam. Talán pont ez volt az oka annak, hogy az elmúlt napokban sort kerítsek a trilógia záró etapjára, az It's Alive III: Island of the Alive című produkcióra.
Larry Cohen (1936–2019) mindig is szívügyének tekintette az It's Alive első ké... több»
Boszorkányok éjszakája, hát persze, hogy a Vico filmje Ismételten úgy éreztem, hogy itt az ideje annak, hogy nosztalgiázzak egy jót a VHS-korszak egyik igencsak ismert videókazetta forgalmazójának filmjével, hisz ahogy a kiadó mottója is mondatta: „a Vico filmjei az ön kedvenc filmjei” (persze ezt mindenki döntse el saját maga, hogy mennyire volt ez a mottó anno, annak idején helytálló, de az tagadhatatlan, hogy jó pár igazi filmcsemegét hozott el anno a lakósságnak a Vico kiadó). Na de lássuk hát, hogy jelen filmünk is egy valódi filmcsemege volt-e, vagy csak egy tucat horror!
Jómagam kimondottan kedveltem az ez időben oly divatosnak számító eurohorror felhozatalába tartozó produkciókat. Kétségtelen, hogy a horror műfaján belül leginkább talán ... több»
Átveszik az uralmat a tested felett Mindig is kedveltem az idegen inváziós filmeket, de az 1994-ben Stuart Orme rendezésében készült The Puppet Masters (amit idehaza érdekes módon A parazita címen mutattak be 1995-ben a hazai mozikban) című produkcióhoz, mindeddig nem volt szerencsém. Persze hallani hallottam róla már egy-két dolgot, leginkább azon történeteket, hogy milyen kalandos úton készülhetett el végül a film alapjául szolgáló forgatókönyv. Ezért hát úgy gondoltam, hogy épp itt lenne az ideje annak, hogy sort kerítsek végre jelen filmünk megtekintésére. Lássuk hát, hogy milyen is lett A parazita című film!
Véleményemet jelen filmünk esetében azzal kezdeném, hogy miután megtekintettem a kész filmet, igencsak erősen elgon... több»
Itt valami nagyon nem sikerült A Facebookon egy horrorfilmekkel foglalkozó csoportban akadtam rá nem is oly rég jelen produkciónkra, és az előzetese megtekintése után, én balga, azt gondoltam akkor még, hogy valami egészen elfogadható slasher lesz majd eme alkotás, na de arra, amit végül kaptam tőle, azt egyszerűen csak borzalmasnak nevezném! Lássuk hát, hogy milyen is lett a Bloodline Killer című film!
Miután végigszenvedtem jelen filmünket, átkokat szórtam mind magamra, mind pedig a film előzetesét összehozó személyre. Ugyanis míg a film előzetese egy pillanatra sem ébresztette fel bennem azt a gyanút, hogy a Bloodline Killer című produkció ennyire rossz lesz majd, mint amit végül láttam. Jómagam pedig a teljes játékide... több»
Egy jó ötlet, gyenge kivitelezésben Ritkán szoktam rávetni magamat azon filmekre, amelyeket az ismerőseim ajánlanak megtekintésre (jobban szeretek magamnak keresgélni), de persze azért vannak olykor kivételek. Tehát egy ismerősöm ajánlotta a figyelmembe a Nicholas Woods rendezésében készült The Axiom című filmet, és mivel az égvilágon semmit nem hallottam eme alkotásról, gondoltam, teszek is vele egy próbát. A film előzetese alapján amolyan tipikusan egyszeri horrorfilmnek tűnt, viszont maga a történetének mégis sikerült némi kíváncsisággal eltöltenie, merthogy az nem tűnt rossznak. Lássuk hát, hogy milyen is lett a The Axiom című film!
Elöljáróban azzal kezdeném, hogy mindig nagyra tudom értékelni azon filmeket, amelyeknek a ... több»
Az eddigi leggyengébb ausztrál horrorfilm Mindig is nagy rajongója voltam az ausztrál horrorfilm-gyártásnak, ugyanis már a legtöbb produkció esetében maga a helyszín képes elvinni a filmet a hátán. Viszont nem jelen filmünk esetében, mert ha jól emlékszem, az eddig e kategóriába sorolható produkciókra közepesnél rosszabb osztályzatot még nem kellet adnom, ez idáig. Lássuk hát, hogy mi is mehetett ennyire félre a 2022-es Carnifex című film esetében!
Tulajdonképpen szinte majdnem minden, de kezdeném az elején. Talán még azt mondanám, hogy a történeti elképzelés szerint, még akár képes is lett volna megállni a helyét, de sajnos amikor a film ötletéhez szükséges lett volna egy jó, avagy elfogadható forgatókönyv elkészítése, hát azt bizo... több»
Kígyóemberek Az 1988-as A fehér féreg búvóhelye című filmet (ami idehaza valamikor 1990 nyara tájékán került bemutatásra) már nagyon régóta tervezgettem, hogy újranézzem, ugyanis valamikor tinédzserkoromban volt hozzá szerencsém, és hát szinte semmi emlékem nem maradt meg belőle, így hát igazán időszerű volt már az a bizonyos újranézése. Most, hogy mindez megtörtént az elmúlt napokban, és még igencsak frissek az emlékeim jelen produkciónkról, lássuk hát, hogy milyen is lett A fehér féreg búvóhelye című film!
Elöljáróban mindenképp megemlíteném, hogy a Ken Russell (1927–2011) rendezésében készült film, igencsak kevés horrorisztikus elemmel operál, viszont annál több más műfaji stíluselemeket vonultat fel.... több»
Halálos álmok Anno annak idején létezett Magyarországon egy horrormagazin Borzongás címen (amely a néhai Magyar Fangoria magazin utódja volt). Bár legnagyobb sajnálatomra a Borzongás című horrormagazin igencsak tiszavirág-életűre sikeredett, de volt benne egy Retro borzongás névvel ellátott rovat. Eme rovatból szoktam néhanapján szemezgetni magamnak valami esti filmet, és így akadtam rá jelen filmünkre, az 1982-es Lidércre. A magazinban olvasható cikk írója megemlítette, hogy jelen produkciónk némileg hasonlít egy nagy kedvencemre, méghozzá a szintén 1982-es The Entityre (ami idehaza a Lélekvesztő címen lett bemutatva), és hát ez bőven elegendő volt számomra ajánlólevélként. Így hát nagy lelkesedéssel kez... több»
Egy meglepő slasher a 80-as évek horrorfilmes felhozatalából Mindig nagy öröm számomra, amikor belefutok egy 80-as években készített slasher horrorba, főleg abból a szempontból, ha addig nem is halottam semmit az adott produkcióról. Valószínűleg pont emiatt választottam megtekintésre a napokban a The Majorettes című produkciót. Elöljáróban szinte semmi elvárásom nem volt jelen produkciónkkal szemben, talán csak annyi, hogy remélhetőleg hozni fogja számomra a 80-as évek slashereire jellemző hangulatot. Nos, jelen filmünk esetében kaptam is, meg nem is. Na de lássuk hát, hogy milyen is lett a The Majorettes című film!
A 80-as évek horrorfilmes felhozatalában szinte megszámlálhatatlanul készültek az úgynevezett slasher zsánerébe tartozó horrorfilmek, és ... több»
Igazán hatásos egy horrorfilm 2020-ban egy tucatnyi ember jelentkezett egy olyan vizsgálat elvégzésére, hogy tudományosan is bizonyosságot nyerjen az a tény, hogy mely horrorfilm volt a legnagyobb hatással a nézőkre. Nos eme lista élére akkor a Sinister című film került, amin jómagam kissé meglepődtem, és talán e dolog miatt gondoltam arra, hogy újranézem jelen alkásunkat, hogy vajon tényleg ennyire félelmetes volt-e eme produkciónk. Persze második nekifutásra azért minden horrorfilm veszít némiképp az erejéből, hisz az ijesztésekre szánt jelenetekre emlékszünk már, de azt kell hogy írjam, hogy a Scott Derrickson rendezésében készült Sinister egyáltalán nem az olcsó hatásvadász jump scare-ekkel kívánt operálni, hanem els... több»
Mit tennél meg három napért? Egy filmes fórumon futottam bele David Keating 2009-ben rendezett filmjébe, a Wake Woodba (avagy ahogy ismételten a rendkívül sok eredetiséggel magyarosított, Pokoli feltámadás című produkcióba). Előjáróban két dolog keltette fel a figyelmemet a filmmel kapcsolatosan. Az egyik, hogy aránylag egészen sokan osztották meg a véleményüket erről a számomra teljesen ismeretlen alkotásról, míg a másik dolog, ami szintén felkeltette a kíváncsiságomat a produkcióval kapcsolatosan, hogy többen is hasonlóságokat véltek felfedezni jelen filmünk és az 1989-es Kedvencek temetője című alkotás közt. Mielőtt elmerülnék némileg jelen filmünkben, szerintem nem árt tisztázni, hogy a 2009-es Pokoli feltámadás ige... több»
61 Kocka 3. (2004)
1997-ben Vincenzo Natali rendezésében elkészült a Kocka első része, amely bár pénzügyileg nem lett egy hatalmas siker, de mind kritikailag, mind pedig a nézők visszajelzései alapján sok elismerésben részesült. A film forgalmazója, a Lionsgate még a 2000-es évek elején berendelte a folytatást, amilyet Andrzej Sekula hozott tető alá, egy sok sebből vérző forgatókönyvből, ugyanis a Kocka 2. - Hiperkocka kezdeti forgatókönyve nem igazán nyerte el a tetszését a producernek, Ernie Barbarashnak, és szépen átírta szinte az egész forgatókönyvet a saját elképzelése alapján. Míg az első Kocka-film bőven megállta a helyét az én szememben a horror műfaján belül, addig a folytatása sokkal inkább a sci-fi ... több»