Timon

Germaine Dulac filmográfiájából jó volt újra kiválasztani valamit megnézni, úgyis már egy kicsit rég csináltam ilyet... Többet is láttam tőle, így elmondható, hogy neki stílusa volt a - legalábbis valamennyire - szürreális megjelenítés. Romantikus feeling van ennek úgy 90-95 %-ában, kisebb érdekes fordulatok, szép zenével végigkísérve, amelyben kellemesen el lehet veszni. 10/10

Elgondolkodtató
Szükség volt már egy ideje az ilyen filmekre, főleg a moziban... Lement a 20th Century Fox ( alias Studios ) szuperlogója, már önmagában ez elég hogy sejtesse: valami jó kezdődhet. A musical cselekményét korábban nem ismertem, nem hallottam, de (főleg hogy Steven Spielberg rendezte) elnyerte az érdeklődésemet. A rendező úrról nem mondható el, hogy kiégett lenne... Megragadta az alkalmat és bevetette a legmodernebb eszközöket: látszik a kameramozgásokon, hogy nagyobb a mozgásterük, látványos koreográfiák, látványtervezés korhű, tetszettek a dalok, igazából minden helyén volt. Szóval a filmről egy kicsit: szinte tökéletesen nyersen mutatja be az akkori (amúgy persze mai is eléggé jelen lévő... több»

Jó vicces, zseniális, erős vígjáték. Szinte minden jelenetnél igyekezték a humort kimaxolni. Louis de Funés-n látszott, hogy különösen élvezte a szerepet. 10/10

Értékelem a színészi játékot ebben, erőssége, hogy a kamera a szokottnál valamivel jobban ráközelít a szereplők arcára. Egy részben át lehet érezni a szereplőket, megérteni, hogy miért olyanok, amilyenek (természetesen egyet azért nem értek velük) , de... jó sok brutalitás rész is volt benne, amik - megmondom őszintén - nem tetszettek. Ami viszont igazán tetszik benne, az a szereplők, azon belül Joe történetének flashbackeken keresztül történő bemutatása. 10/7

Fekete humor érzékeny területen
Taika Waititi egy második világháborús filmmel, azonbelül is ilyen témákba vágott bele... Szóval ez nagyon érdekes lépés volt, és persze itt igencsak fennáll a veszélye annak, hogy túllő a célon, mégis sikerült jól kimérnie. Sajnos azonban nem mindenhol. A film humorrészét inkább az első felében-elején tartja igazán, onnantól fokozatosan, de nagyon tudatosan válik drámaibbá, és a háború természetes velejárója, a szomorú jelenetek itt gyakorlatilag sokat bemutatnak a borzalmakról, innen már szinte nincs kedve humorral próbálkozni a filmnek. Második felében a "fekete-humor" azért már túl sok volt ( pl. amikor a házat ellenőrzik...). Ennek a jelenetnek a brutalitásának sikerült még az Ádám almá... több»