Cinemato

Látványos és izgalmas folytatás
Ismét nagyon sok önjelölt történész lepte el bíráló kommentjeivel a különböző filmes portálokat, felsorolva, hogy mely dolgok nem stimmelnek az új Gladiátor-filmben. Ugyanakkor pozitívumokról keveset olvashatunk Ridley Scott rendezésével kapcsolatban, noha az IMDb oldalán 71%-on áll az értékelések átlaga (igaz, ott nem a magyar voksolok alkotják a többséget). A valóság az, hogy a Gladiátor 2. egy egészen jól sikerült kis történelmi kalandfilm, remek látványvilággal, rendezéssel és alakításokkal, aránylag kevés történelmi hibával. A filmbeli karakterek többsége ugyanis valós történelmi alak, mint Caracalla császár (Fred Hechinger), aki 211 és 217 között uralkodott, és Marcus Macrinus (Denzel ... több»

Egy meglepően jó Netflix-sorozat
Thrillerként és krimiként is élvezetes a Netflix tavalyi 10 részes sorozata, az Éjjeli ügynök. A főszerepekben a csinos Luciane Buchanan és a karizmatikus Gabriel Basso látható. A sorozat erőssége, hogy minden rész tartogat annyi érdekességet és izgulnivalót, hogy kíváncsiak legyünk a következő fejezetre. A középpontban egy fiatal pár áll: egyikük FBI-ügynök (Peter), másikuk pedig egy veszélybe került fiatal nő (Rose). Peter megmenti Rose-t egy támadástól, melyben a nő elveszti nevelőszüleit. A sors egymás mellé sodorja őket, és együtt próbálják meg kideríteni: miért és kik akarják megölni Rose-t. A nyomozás egy egész összeesküvést fed fel, melynek végső célja, hogy kiiktassa az USA elnökét,... több»

Átélhető félelem és bénultság
Különleges a Meg ne mozdulj által teremtett atmoszféra: annak az ősi félelemnek a megmutatása, ami csak rémálmainkban jelenik meg: a tehetetlen bénultság érzése a veszélyben. Amikor tudjuk, hogy futnunk, menekülnünk kellene, de képtelenek vagyunk rá. A rendezés rámegy erre a félelemre, és egy nő történetén keresztül tárja elénk. Írisz (Kelsey Asbille) egy gyermekét elvesztett és elkeseredett nő, akit egy nap egyszerűen megtámad egy ismeretlen férfi, és bénító injekcióval teszi kiszolgáltatottá. Ám a nő igazi küzdő szellem: meglóg, és próbál eltávolodni a férfitól, mielőtt a szer hatni kezd vérében. Ám így is beáll a bénultság, amikor egy folyóba zuhan, és onnan már csak nagy nehézségekkel tu... több»

Hasonló. mint az 1982-es, mégis más
Denis Villeneuve filmje, az új Blade Runner hangulatában és képi világában hasonló, tartalmában viszont eltérő az 1982-es Ridley Scott-változattól. Az új feldolgozásban már rögtön a film elején kiderül, hogy főhősünk, K. (Ryan Gosling) valójában egy replikáns. A feladata, hogy rendőrtisztként felkutassa és kiiktassa a régi típusú (lázadásokra hajlamos) replikamodelleket (a lexuszokat). Az a tudat, hogy a főszereplő mesterséges ember, kicsit elrontja nálam az összhatást, mert hát mégis csak egy robotról beszélünk. Aztán kiderül: nagyon is emberiek még a replikánsok is: tudnak félni, szeretni, ragaszkodni és még emlékezni is. Villeneuve filmje olyan érdekes kérdéseket boncolgat, mint a Deus ex... több»

Izgalmas, látványos
Úgy tudom ez már a hatodik élőszereplős Star Wars streamingsorozat. Volt eddig a Mandalóri (2019), a Boba Fett (2021), az Obi-Wan (2022), az Andor (2022), az Ahsoka (2023) és most Az akolitus. Nekem igazából mindegyik tetszett valamiért, mindegyik más miatt. Az akolitus a sztorijával fogott meg, hiszen jócskán a Baljós árnyak előtt játszódik, tehát valamiféle prequel jelleget ad a franchise egészének. Amellett látványos is az egész. Nemrégiben találtam rá egy kérdőívre, amelyen szavazni is lehet az egyes sorozatokra, hogy kinek melyik a kedvence.

Robot kislány ember nőtől, és az emberek a rosszak
A robotokat egy nő alkotja (aki természetesen emberként vezérli a mesterséges intelligenciát), és robotgyermeket teremt egy robotellenes férfitól, aki aztán a robotok mellé áll, hogy legyőzze az emberek által teremtett robotpusztító fegyvert (Nomád). Kábé ezt akarják nekünk beadni. Nagyszerű. Ekkora ök*rséget sem nagyon láttam. És beleöltek az egészbe pár milliót. A népszerűség meg garantált, mert senki nem szeret gondolkodni. Viszont van, aki nem tudja megállni. Na ők ne nézzék meg, mert idegesíteni fogja őket. Értékelésem: 10-15%.

Egyszerre szerelmi és krimi történet
Három tehetséges nő munkája ez a film, az Ahol a folyami rákok énekelnek: az íróé, a rendezőé és a főszereplőé: Delia Owens (aki a regényt írta) és Olivia Newman (aki a direktori feladatokat vállalta), illetve Daisy Edgar-Jones (aki nagyszerűen eljátszotta a legfőbb karaktert). A sztori végig fenntartja érdeklődésünket, de kapunk több fordulatot, meglepetést illetve izgalmat is. Nekem nagyon tetszett a helyszín csodásan gazdag mocsárvilága is. Értékelésem: 80-85%, főleg a remek történetért adva ennyit.

Gagyi és uncsi
Társasággal mentünk négyesben erre a filmre, a legfiatalabb köztünk 25, a legidősebb 48 éves volt. (Azaz most is ennyi idősek. :)) Ami a lényeg: egyszerre untuk meg az egészet kábé a film felénél. Kijöttünk és egyszerre is lélegeztünk fel. Ennél unalmasabb összevisszaságot még egyikünk sem látott. Szerintem csak a nagyon fiataloknak és a nagyon infantilis beállítottságú,nagyon egyszerű gondolkodású rajongóknak jöhet ez be. Mások esetébe elképzelni sem tudom, hogyan nem találhatták unalmasnak. Nagy kár volt kidobni rá a jegy árát. Nálam értékelhetetlen és nézhetetlen kategória.

Jó szórakozás, ha nem is az évszázad filmje
Ha nem is tekinthetjük az évszázad filmjének, kifejezetten jó szórakozást nyújt Simon Kinberg rendezése, a 355. A 40-es hölgyek: Penélope Cruz, Diane Kruger, Jessica Chastain és a Marvel-filmekből ismert Sebastian Stan akciókkal teli, lendületes cselekményt mutatnak be, melyen még izgulni is tudunk. Bár az alapsztori gyengécske, a kivitelezésbe sikerült annyi egyediséget vinni, hogy ez el is viszi jó irányba a végeredményt. A zárás hoz még egy csipetnyi meglepetést is, így nálam a 355 egy közepesnél jobb értékelésre érdemes: 55-60%.

Antal Nimród és a Viszkis párosa nagyon ütős
A 2007-es Elhagyott szoba és a 2010-es Ragadozók megrendezésével önmagának hírnevet kiharcoló Antal Nimród idehaza is bizonyított: előbb a 2003-as Kontroll, majd 2017-ben a Viszkis elkészítésével. Az elfogásakor (1999-ben) alig 32 éves Ambrus Attila életét, bankrablásait, majd elfogását bemutató akciófilm kivételesen jóra sikerült. Önmagában már az akciófilmes kivitelezés is figyelemreméltó - hiszen ez az a műfaj, amiben a magyar készítésű filmek enyhén szólva is erőteljes lemaradásban vannak a világ élmezőnyétől - de ennél az alkotásnál kapunk remek karaktereket, nagyszerű színészi teljesítményeket és némi művészi kivitelezést is. Rögtön kiemelném Schneider Zoltán átütő játékát a Viszkist... több»

Börtöndráma az életről
Kedvenc filmjeim sorában bronzérmes, azaz harmadik helyezett, a magyar származású Frank Darabont 1994-es börtöndrámája, melyet Stephen King művéből készített. Nagyon jó a sztori, kiemelkedő a script és zseniális a rendezés is. Ami azonban igazán sikeressé teszi ezt a filmet, az a két főszereplő, Tim Robbins és Morgan Freeman kivételesen jó játéka. A sztori 1946-ban kezdődik, amikor a legfőbb karakter, Andy Dufresne (Tim Robbins) egy átlagos bankárként ártatlanul börtönbe kerül. Ítélete, melyet felesége (és annak szeretője) megöléséért szabnak ki rá: életfogytig tartó szabadságvesztés. Nyomon követhetjük sorsát és barátságát Reddel (Morgan Freeman), majd hányattatásait a börtönviszonyok közöt... több»

A Star Wars franchise legjobbja
Kedvenc filmjeim sorában ezüstérmes az 1980-as A Birodalom visszavág, mely egyben az egyik legjobb valaha készült film is szerintem. Sokan találgatták már titkát, és azt, hogy a már 11 résznél járó franchise új epizódjai miért nem tudják megismételni A Birodalom visszavág elképesztő népszerűségét és sikerét. Az én válaszom erre a talányra (hosszas gondolkodás után) az, hogy az Empire Strikes Back egyedi módon találta meg az egyensúlyt mese, akció, kaland, könnyed humor, misztikum és látvány között, mely egyensúly az összes többi résznél mindig elbillent valamerre. Az előzmény részeknél a mese irányába, egyes daraboknál az akció felé (R1), másoknál pedig (VIII. rész) az erőltetett humor tájék... több»

A legjobb háborús film
Kedvenc filmem gyermekkorom óta az 1970-es Kelly hősei. Az alaptörténete fikció, valójában a szövetséges katonák egyetlen csoportja sem próbált meg bankot rabolni a második világháború alatt a német arcvonalak mögött, Clermontban. Ugyanakkor a film hangulata, a szabadszájú amerikai katonák beszédstílusa, a szövetséges katonák körében általánosnak tekinthető lazaság és vagányság körülbelül megfelel a valóságnak. Valóban ég és föld volt a nyugati fronton szolgálók fegyelme és a német drillszellem között. Míg a náciknál vasfegyelem uralkodott, az amerikaiak híresen könnyedén vették a katonáskodást. Az egyes karakterek szerethetőek, különlegesek és még beceneveik is sajátosak: így Bazi Joe (Tell... több»

Látványban nem rossz, amúgy gagyi
Érdekes kérdés, hogy miért kellett ehhez a filmhez egy harcművészetben és bunyóban erős Jason Statham, mikor ez az egy dolog biztosan nincs ebben a moziban. Ha csak az nem játszhatott szerepet a brit színész kiválasztásában, hogy korábban elég magas szinten jegyzett toronyugró volt, és könnyűbúvár. Úgyhogy van némi köze a vízhez, bár megalodonnal valószínűleg még ő sem találkozott soha korábban. Látványban valóban erős ez a film, bár kicsit kevesebb CGI jobb lett volna. El lehet lenni vele, mert hajszállal a "B" kategória fölé emelkedik a rendezés miatt. Izgalmakat is kapunk bőven, sőt akadnak fordulatok is a forgatókönyvben. Az pedig csak hab a tortán, hogy ezúttal Jason Statham kicsit gyen... több»

Scott Eastwood remekel: Veszélyes
Kicsit megkésve láttam ezt a szerintem élvezetes és izgalmas Scott Eastwood-filmet, de nem bántam meg, hogy bepótoltam (a mozipremierről lemaradva, utólag megnézve). Kimondottan jó az alaptörténet, mely egy házi őrizetből hirtelen lelépő, profi bérgyilkosról, Dylanről szól (Scott Eastwood), aki történész tesója temetésére utazik el egy különleges szigetre. Itt aztán beindul az akcióorgia, mikor támadók érkeznek, csupa profi fejvadásszal, hogy megszerezzenek valamit, ami a szigeten van elrejtve. Természetesen Dylan szembeszáll a támadókkal, és megvédi családját, illetve szigetét. Felbukkan a filmben az agyonplasztikázott Famke Janssen és az indokolatlanul aprócska szerepet kapó Mel Gibson is... több»

Kutyadolog
Kellenek az ilyen kis bugyutaságok, ha szórakoztatóak és eredetiek tudnak lenni. Márpedig a Katonadolog Reid Carolin és Channing Tatum rendezésében épp ilyen mozi. Valahogy hiteles az egész, és élvezetesek a kutyás jelenetek is. Channing Tatum kiérdemelt már egy ilyen kis "cukiságot", hogy megtolja népszerűségét a családi filmek rajongóinál is. Mondjuk én nem tartozom ide, mégis bejött valahogy ez a film, valószínűle azért is, mert nagy kutyabarát vagyok, és a németjuhászok, belgajuhászok nagy kedvenceim. Értékelésem a Katonadologra erős 70%.

Unalmas családi limonádé Az Adam-projekt
Végignéztem, de nem volt könnyű, mert azon kevesek közé tartozom, akiket fáraszt Ryan Reynolds, és aki nem rajong a családi limonádékért. Márpedig Az Adam-projekt egy pontosan ilyen light-movie. Nincs benne semmi keménység, semmi tökösség és semmi eredetiség. Egy igazi limonádé, ami ideig-óráig elszórakoztathatja az embert, ha vevő az ilyesmire. Viszont Zoe Saldana bombázó benne, és akadnak poénok is, amelyeken lehet nevetni. A látványvilág nem rossz, csak hát gagyiságra épül, ami nagyon levon belőle. Nálam az egész egy közepes film. Max.: 40-50%.

A Star Wars franchise-ban erős középmezőny a Solo-film
Ez az a film, ami sokszori megnézés után értékelődött csak fel nálam. Eleinte nagyon nem tetszett, sőt csalódást jelentett 2018-ban. Aztán megjelent a megbocsáthatatlan Star Wars IX. Skywalker kora, és átértékelődött minden bennem. Rájöttem, hogy minden viszonylagos: a klasszikus részek persze mindent visznek továbbra is (IV., V., VI.), majd jön az előzményrészekből a Sithek bosszúja és az Ébredő erő, illetve a Rogue One. Aztán a további sok vackot simán beelőzi a Solo-film. Vagyis a Star Wars-filmek eddig elkészült 11 epizódjai közt erős középmezőnyben van, mégpedig az előkelő 7. helyen. Ron Howard voltaképp egészen jó kis mozit rakott össze Alden Ehrenreich és Emilia Clarke főszerepléséve... több»

Új Poirot-fazon, ami egész jó lett
Sok bírálatot kapott szegény Kenneth Branagh, aki nem csak megformálója, de rendezője is a Halál a Níluson című Agatha Christie-darabnak. Pedig igenis jól csinálja (a rendezést és a főszereplést is) annak dacára, hogy valóban nem egészen az eredeti, 1920-as Agatha Christie-féle Poirot felügyelőt hozza elénk. De miért is volna ez baj? Éppen itt az ideje a karakter újragondolásának. A Halál a Níluson című detektívsztori legújabb, 2022-es verziója látványosabb és szenvedélyesebb, mint bármelyik korábbi Christie-regény, egy sokoldalúbb és emberibb Poirot-val. Ez az új Poirot szereti a nőket, tud lőni, bunyózni, van humora, és képes a keménységre is. Emberibb figura, nem egy finnyás és előkelőskö... több»