FREEWAY

Egy elképesztő évad, tele drámával és fordulatokkal!
Na, ez az évad tényleg odatette magát! Tele volt fordulatokkal és váratlan eseményekkel, szinte minden rész tartogatott valami meglepetést. A végére már alig volt olyan szereplő, aki ne szenvedett volna valamilyen módon, vagy épp ne lett volna a fellegekben – tökéletes alapozás a folytatáshoz. Jockey zseniális volt, ahogy mindenkit kijátszott, még ha embertelen módszerekkel is, de egyszerűen lehetetlen utálni. Bobby és Pamela végre szülővé váltak. Lucy sem maradt események nélkül, szegény lánnyal borzalmas dolgokat művelt az a beteg alak. Donna és Ellie beszélgetése is emlékezetes lett, ahogy kiderült az igazság Jock múltjáról. Az évad végén pedig Rebecca fenyegetése a család ellen és Cliff ... több»

Érdemes egyszer megnézni, hiszen a történelem része, és különösen az teszi érdekessé, hogy nemcsak amerikai veteránok, hanem vietnámi civilek és egykori katonák is megszólalnak benne. A személyes vallomások őszinték és olykor megrázóak, így valóban közelebb hozzák a háború kegyetlenségét, ugyanakkor valami mégis hiányzik belőle ahhoz, hogy igazán mély nyomot hagyjon. Látszik, hogy alapos kutatómunka előzte meg, a visszaemlékezések pedig hitelesek, de a film néha túl biztonságosan mozog a megszokott narratívák között. Bár vannak kifejezetten erős pillanatai, nem mindig sikerül teljesen átadnia a háború kaotikus és embert próbáló természetét. Nem egy sokkoló dokumentumfilm, inkább egy korrekt ... több»

Sajnos ez az évad nagy visszaesés volt az előzőhöz képest. Több olyan rész is akadt, ahol szinte semmi érdemleges nem történt, emiatt sokszor vontatottnak érződött a történet. Jockey ugyan továbbra is intrikált, de valahogy kevésbé volt ütős, mint korábban. Bobby karaktere most háttérbe szorult, ami nem tett jót a dinamikának. Samantha szenvedése folytatódott, de már nem volt olyan erős, mint a korábbi évadokban. Lucy még mindig nem kapott igazán fontos szerepet, és a mellékszálak sem voltak túl izgalmasak. Bár akadt néhány jobb pillanat, összességében ez az évad csalódást okozott.

Ez az évad már igazán erősen indult, és végig fenntartotta a feszültséget. A karakterek még összetettebbek lettek, különösen Jockey, aki egyre gátlástalanabbá vált, miközben Bobby próbálta megőrizni a tisztességét, de egyre nehezebb dolga volt. Samantha érzelmileg teljesen széthullott, és az alakítása ezúttal is kiemelkedő volt. Lucy ugyan kapott néhány komolyabb jelenetet, de továbbra is inkább a háttérben maradt. A történet egyre sötétebbé és drámaibbá vált, a családon belüli viszályok pedig elérték a tetőpontjukat. Bár néhány szál kicsit elnyújtottnak tűnt, az évad vége olyan erősre sikerült, hogy nehéz volt kivárni a folytatást.

A második évadban sokkal több izgalom és fordulat volt, bár természetesen akadtak unalmasabb részek is, ahogy az lenni szokott. Ennek ellenére néhány jelenet kiemelkedően sikerült, és fantasztikus alakításokat láthattunk. Samantha karaktere a vége felé zseniálisat nyújtott, ahogy az érzelmei egyre inkább előtérbe kerültek. Ahogy haladtunk az évad vége felé, szép lassan minden összeomlott, beleértve a családot is, amit rossz volt nézni.

Az első évad lassan indul, de jól bemutatja a szereplőket és a köztük lévő konfliktusokat. Bár néhol előre sejthető, mi fog történni, a történet mégis érdekes marad. A hangulata megfogja az embert, és kíváncsivá teszi a folytatásra. Jó alapot ad ahhoz, hogy a későbbi részek igazán izgalmasak legyenek.

Homokféreg fel!
A Dűne: Második rész egy epikus és ambiciózus film, amely látványban és hangulatban tökéletesen illeszkedik az első részhez, de közben igyekszik még mélyebbre ásni a történet és a karakterek rétegeiben. Denis Villeneuve rendezése továbbra is mesteri, hiszen elképesztően erős világépítésről tesz tanúbizonyságot: minden egyes kép, zenei aláfestés és díszlet tökéletesen illeszkedik a Dűne univerzumának atmoszférájába. Ugyanakkor a film nem fél teret adni a csendnek, a lassú építkezésnek és annak, hogy a néző igazán elmerüljön ebben a lenyűgözően részletgazdag világban. Ami viszont megosztó lehet, az a tempó. Bár az első rész sem volt éppen akciódús blockbuster, a második rész talán még ráérőseb... több»

Lélegzetelállító látvány, de nem hibátlan
Először is szeretném kiemelni a fantasztikus operatőri munkát; tényleg lenyűgöző, amit a film ezen a téren nyújtott. Volt néhány olyan jelenet, ami teljesen magával ragadott, és azt éreztem, mintha én is ott lennék a helyszínen, átélve a katonák minden pillanatát. A hosszú, vágás nélküli jelenetek hihetetlenül hatásosak voltak, a kamera szinte táncolt a szereplőkkel, ez pedig egyedülálló közelséget adott az eseményekhez. Az a részletesség, ahogy a háború pusztítását, a front vonalának rémálomszerű világát megjelenítették, egészen elképesztő. Ugyanakkor, bár a látvány és az érzelmi hatás fantasztikus, sajnos nem tudtam maradéktalanul elmerülni a történetben, mert voltak benne olyan hiteltelen... több»

Jó film volt, bár szerintem nem volt annyira drámai, mint ahogy annak idején beharangozták. A karakterek próbálták oldani a feszültséget a történet során, ami alapvetően rendben volt, és néhol még jól is működött, mert lazított egy kicsit az összhatáson. Az viszont kicsit meglepett, hogy korábban még sosem hallottam erről az eseményről, pedig általában érdekelnek az ilyen történetek. Ez valahogy kimaradt, ami furcsa, mert nem egy jelentéktelen sztoriról van szó. A végén viszont kiderül, hogy miért nem kapott akkora nyilvánosságot annak idején, és ez elég érdekes perspektívát ad az egész filmnek. Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem, bár nem hagyott bennem olyan mély nyomot, mint más ... több»

Nem láttam még a Miami Vice sorozatot, így nem tudok mélyebb párhuzamokat vonni vele, de ez a film egészen borzasztó élmény volt. Az egész olyan, mintha csak egy hosszú, unalmas reklámot néztem volna, amit drámai zene és gyönyörű képek próbálnak megmenteni, de teljesen hiába. Alig történik benne bármi érdemleges, a sztori kusza és erőtlen, a karakterek pedig annyira semmilyenek, hogy szinte lehetetlen kötődni hozzájuk. Értem, hogy a hangulatot akarták előtérbe helyezni, de amikor a hangulat helyett csak üresjáratok maradnak, akkor az egész egyszerűen időpocsékolás. A vége felé már konkrétan azt néztem, mennyi van még hátra, hogy végre szabaduljak ettől a szenvedéstől. Komolyan, ezt a filmet ... több»

Nekem száraz volt a film, őszintén szólva a felénél el is aludtam, mert a történet nem tudott igazán lekötni. Lassú volt a cselekményvezetés, és sokszor éreztem úgy, hogy a látvány helyett inkább a mélyebb mondanivalóra próbáltak fókuszálni, de ez nem igazán működött. Viszont amit ki kell emelnem, az Nick Nolte alakítása. Az ő játéka az egész filmből kimagaslott, és őszintén szólva, nélküle sokkal gyengébb lett volna az összhatás. Nolte annyira hitelesen és intenzíven hozta a karakterét, hogy még az unalmasabb jeleneteknél is felkaptam a fejem, amikor ő feltűnt a vásznon. Összességében sajnos nem hagyott mély nyomot bennem a film, de miatta mindenképpen emlékezetes maradt egy-egy pillanata.

Még egy videójáték-adaptáció: A 47-es vonalkódos ügynök
Igazán pörgős akciófilm, ami a látványra és a hangulatra helyezi a hangsúlyt, még ha a történet nem is túl mély vagy eredeti. A főszereplő karaktere nagyon erős, a hideg profizmusa és a precizitása remekül átjön, ami jól illik a film sötét, feszült világához. Ami igazán kiemelkedett számomra, az a vágás volt. Egyszerűen fantasztikus munka: a gyors, de mégis átlátható vágások hihetetlenül dinamikussá tették az akciójeleneteket, ami miatt minden összecsapás izgalmas és lendületes lett. A helyszínek és a film képi világa is hozzájárult ahhoz, hogy végig lekössön, még ha a történet néha kiszámítható is volt. Összességében, ha szereted a látványos és feszes tempójú akciófilmeket, ez egy remek vál... több»

Alföldi Róbert és Oroszlán Szonja kalandja
Ebbe a filmbe tényleg minden belefért: egy csipetnyi Star Wars az ősi ereklye körüli misztikummal, némi Indiana Jones a kalandor főszereplővel és az egzotikus helyszínekkel, meg persze Tomb Raider hangulat a titkos barlangok és rejtett csapdák miatt. Az egész olyan volt, mintha egy nagy turmixgéppel összekeverték volna az összes klasszikus kalandfilmet, de ettől valahogy mégis működött. Volt benne humor, akció és egyfajta könnyed légkör, ami miatt nem akarta magát túlságosan komolyan venni. Nézés közben végig az járt a fejemben, hogy mennyire emlékeztet egy tévésorozatra. Olyan, mintha a karakterek és a sztori pont arra lennének kitalálva, hogy epizódról epizódra folytatódjanak. Nem lett tök... több»

Nagyon tetszett Lara Croft karaktere, Angelina Jolie fantasztikusan formálta meg, teljesen hiteles volt a szerepben. A történet is szórakoztató és izgalmas volt, szerintem kifejezetten jól működött videójáték-adaptációként. Bevallom, még sosem játszottam egyetlen Tomb Raider játékkal sem, így nincs viszonyítási alapom a sztori hitelességét illetően, de a film abszolút meggyőzött. Talán nem egyezik a játékok cselekményével, de engem ez nem zavart, sőt, teljesen magával ragadott. Mondhatni, elfogultan élveztem az egészet.

Egy kifejezetten szórakoztató, bár nem túl mély akciófilm, ami tökéletes választás lehet egy könnyed esti kikapcsolódáshoz. A történet ugyan nem tartogat nagy meglepetéseket, hiszen a műfaj szokásos fordulatait hozza, de a pörgős tempó és az izgalmas látványvilág bőven kárpótol ezért. A karakterek inkább sablonosak, de a színészi játék kellően hiteles ahhoz, hogy ne zavarjon. A film erőssége egyértelműen az akciójelenetekben rejlik, amelyek látványosak és jól megkoreografáltak. Összességében nem egy emlékezetes alkotás, de arra tökéletesen alkalmas, hogy két órára kiszakítson a hétköznapokból.

Sajnos itt már nagyon látszik ezen a filmen Wesley Snipes csillaghullása. Az egész szerepet baromi lazán veszi, mintha tényleg nem érdekelné az egész, és emiatt az alakítása teljesen üres, érzelemmentes lett. Ez különösen nagy gond, mert ő a film főszereplője, és az egész sztori körülötte forog, szóval ha ő nem működik, akkor az egész film is csak átlagos lesz – és sajnos ez történt. Pedig őszintén szólva a film eleje szerintem nem indult rosszul. Volt egy-két poén, néha még hülyéskedtek is a karakterek, ami adott egy könnyedebb hangulatot, és azt hittem, talán lesz benne valami plusz. De sajnos ez az érzés nagyon hamar szertefoszlott, amikor jött a szokásos, unalomig ismételt, konzervatív s... több»

Manipuláció, titkok és meglepetések
Ezt a filmet nem elég egyszer megnézni, mert egy rafinált történet a manipulációról, amely már az első nézés után is alapos gondolkodásra késztet. A szereplők mind különböző módon kapcsolódnak a manipulációhoz, és ahogy a szálak összefonódnak, egy igazán összetett élményt adnak. John Travolta kiválóan alakítja a hideg, számító karaktert, aki végig irányítja a történéseket, míg Halle Berry rejtélyes, titokzatos szerepe tökéletesen illeszkedik Travolta karakteréhez, miközben manipulációs játéka tovább fokozza a feszültséget. Hugh Jackman naiv hacker karaktere szintén jól meg van formálva, egy rendkívül okos, de érzelmileg manipulálható fiatalember, akit a körülötte zajló események végül elérn... több»

Hú, nem kellett volna elindítani...
Már a film elején akadt néhány jelenet, amin egyszerűen muszáj volt nevetni, bár valószínűleg nem ez volt az alkotók célja. Az egyik ilyen az a furcsa szituáció, amikor egy férfi épp a feleségét öltözteti a római korban. Ez a jelenet olyan mértékben abszurd és szándékolatlanul komikus, hogy kizökkentett az egész miliőből. A másik emlékezetes pillanat Pedro Pascalhoz kötődik: elkezdené a szövegét, de megtorpan, majd a Mester ránéz, és odaveti neki: Kezdheted, mondjad a szövegedet, te hülye. Ezek az apró mozzanatok szórakoztatóak voltak, de inkább kínos humorral szolgáltak, mintsem illeszkedtek volna a történet súlyosságához. A film összképét tekintve az első fele olyan érzést keltett, mintha ... több»

Vicces, látványos, és tele van akcióval, de a sztori... Hát, az valami siralmas, történetnek aligha nevezhető. Van egy kemény, minden helyzetből kimászó főhős, aki a szokásosnál is nagyobb bajba keveredik, mellette pedig a talpraesett és vonzó női karakter, aki mindig ott van, hogy keresztbe tegyen neki vagy épp kisegítse. A háttérben pedig egy túljátszott gonosztevő mozgatja a szálakat, miközben az események egy egzotikus helyszínen peregnek tele bunyókkal, robbanásokkal és izgalmas üldözésekkel. A film erőssége egyértelműen a humor és az akciójelenetek, a küzdelmek és a hajszák látványosak, és az egészre jellemző egy könnyed, játékos hangulat. Ami viszont a történetet illeti, nos, azt tele... több»

Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiteltelen lesz. Az alapsztori még ígéretesnek tűnt, egy lelőtt pilóta ellenséges területen próbál életben maradni, miközben az amerikai hadsereg minden eszközt bevet a megmentésére. Ez elméletben feszült és drámai történetet ígért, de amit végül láttam, az hatalmas csalódás lett. Gene Hackman alakítása fájóan gyenge volt, az admirális figurája pedig teljesen jelentéktelenné vált, mintha csak a kötelező sorokat mondta volna fel. Komolyan mondom, a szinkron több érzelmet hozott, mint ő maga. A rendezés stílusa sem segített a helyzeten. Az erőltetett kameramozgások, például a Michael Bayre jellemző forgások, inkább kizökkentettek, mintsem hozzátettek volna a h... több»