6,5/10 – Nem az, aminek látszik Az angol írónő elvonul a kiadójának a dél-francia házába, hogy beindítsa a megrekedt írói kreativitását, és miután kilábalt az átmeneti alkotói válságából, előrukkoljon ismét egy sikeres krimivel, ami a megszokott műfaja. Eközben kap a nyakába egy váratlan lakótársat, a kiadó lányának a személyében, akitől elsőre agybajt kap (a lány kicsapongó erkölcsei és viselkedése miatt), de aztán kialakul közöttük egyfajta kapcsolódás. Ez az alapfelállás, a többiről pedig nehéz spoilerezés nélkül írni, úgyhogy nem is erőltetem. Megpróbálom körülírni, hogy mire érdemes figyelni, nem kívánok lelőni semmi poént, úgyhogy biztos, ami biztos, kiteszem a spoiler figyelmeztetést. (SPOILER ON!) Legyen annyi elé... több»
7/10 – jó, de nem elég, nem elég jó Kicsit vegyesek az érzéseim. Penélope Cruz a tőle megszokott színvonalhoz képest is jobban játszik, a film technikailag is nagyon szépen kivitelezett, a történet meg majdnem összeáll, de csak majdnem. Nem tudunk meg egy csomó dolgot, nem értjük meg az anya motivációját abban, ahogy kitart egy saját magát és a gyerekeit is megnyomorító kapcsolatban, hogy miért hazudik magának és a gyerekeknek. Nem tudjuk meg, hogy az apa és férj miért egy pöcs és hogy miért rideg a gyerekeivel. Néha jönnek olyan részletek, amik érezhetően szimbólumok, de nem jönnek át. A nagylány nemi útkeresése vagy bizonytalansága biztosan a családi háttérre adott lázadás része. Vagy nem. Nem tudjuk meg, pedig elég fontos h... több»
asszem ezt benéztem Szerintem ez hozzám képest harmadannyi idős és ellenkező nemű nézőknek volt szánva, de a 10 perc alapján, amíg néztem, ezt nem tudtam ellenőrizni, csak egy tipp.
8/10 Naivitás ellen kiváló oktatófilm A mai magyar társadalom tagjainak többségére igencsak ráfér, hogy javuljanak a képességei arra vonatkozóan, hogy a manipuláló pszichopata szélhámosokat felismerje. Egy ilyen megtörtént sztori feldolgozása ehhez szórakoztató módon járul hozzá. Már amennyire szórakoztató belenézni egy ilyen beteg ember működésébe. Különben nem túl pörgős a film, de engem végig lekötött a pszichológiai vonalon zajló cselekmény. Nem a film lényegét érintő megfigyelés, csak amolyan érdekesség, hogy a valószínűsíthető kis büdzsé ellenére roppant körültekintően idézték meg a feldolgozott események korát, kígyójátékos Nokia butatelefonok, az azokban az években forgalmazott IKEA bútorok, valaki nagyon odafigyelt ezek... több»
6/10, majdnem tök jó lett, de csak majdnem Hát, pfff. Nem sokon múlt. Tilda Swinton jó, mint általában, van egy csomó érdekes téma és kérdés, amit felvet a történet, minden olyan jól alakul, erre beraknak egy totál életszerűtlen döntést hozó rosszfiút. Ezt a részét érdemes lett volna jobban kidolgozni, mert így az az érzésem, hogy kicsit elfuserálták. Értékelem a filmben szunnyadó potenciált, ezért még így is megkapja a 3 csillagot. Amúgy ez a Tahoe-tó (Lake Tahoe) elég jó környéknek néz ki, volt, hogy konkrétan közvetlenül mellette hajtottam el Mammoth Lakesből Sacramento felé menet, megért volna egy kávészünetet. Na mindegy.
10/10, atyaég, ezt eddig hogy nem láttam? Azt hittem, az elmúlt húsz évnek már minden fontosabb filmjét sikerült elcsípnem, de ez valahogy kimaradt, érthetetlen. Sam Mendesnek simán a legjobb filmje, és ehhez minden profi segítség a rendelkezésére állt a stábjában. Már az első percekben nyilvánvalóvá válik, hogy profi alkotással van dolgunk, majd a cselekmény elsöprő erővel visz minket végig, az utolsó percig. A forgatókönyv nagyszerű, DiCaprio hozza az élettől megfutamodó férj előbb szerethető, majd ellenszenves, végül szánandó figuráját, Winslet egyértelműen a saját tehetsége okán játszhatja a feleséget, nem azért, mert ekkoriban pont Mendes felesége volt a hétköznapokban – és remekül oldja meg. A mellékszereplők alakításai között... több»
Tisztára, mint a Barátok közt bollywoodi kiadásban Nem mondom, hogy életem mozija, de néha meg kell nézni egy ilyet puszta szórakozásból. A törökök valahogy teljesen mást gondolnak a filmgyártásról, mint a világ többi népe, hihetetlenül üdítő tanulmány, nagy-nagy kulturális utazás hátradőlni és élvezni, ahogy megtörténik velünk ez a 10 günü című csuda. A tényleg jó és a szekunder szégyent ébresztő jelenetek megjósolhatatlanul követik egymást, teljesen random ritmusban és vágásban, tisztára, mintha valami csicsa isztambuli kaleidoszkópba nézegetne az ember. És néha azért is érdemes megnézni egy ilyen produkciót, mert amikor már majdnem azt gondoljuk, hogy Törökország szinte európai ország, segít helyretenni a tévedésünket. A főszereplő, mint ... több»
Amerikai rögvalóság Az A24 megint odatette magát rendesen. Kiváló film, de súlyos. Nagyon súlyos. Az amerikai bibliazóna white trash underclass két (a film elején pár percig három) különösen egyszerű figurája sodorja magát egyre mélyebb szarba. Az egész film egy szabadesés egy fekete lyukba. Fáj nézni, de nem lehet abbahagyni, muszáj folytatni, nem lehet leállni. Olyan elemi erővel festi le azt a suttyó alsó-amerikai világot, ami nem szokott benne lenni a csillivilli hollywoodi szuper-ügynökös akció-blockbusterekben, hogy az elképesztő. A legutóbbi időben ilyen szempontból hasonló filmet egyet láttam, az American honeyt. Elég sokat tapasztaltam már az Egyesült Államokból utazásaim során, és nagyon hitelesnek lá... több»
Na ugye, hogy a Netflix is tud jó filmet produkálni! 9/10 Na ugye, hogy a Netflix is tud jó filmet piacra dobni? Remek kis nosztalgiautazás a 80-as évek rettenet italodisco világába, koptatott farmerdzsekikkel és válltömésekkel, a történet későbbi részében átnyúlva a 90-es évekbe. Van benne minden, egy kis nápolyi maffia, a dél-olasz trükközős vállalkozói mentalitás, a magyarosan tehetetlen rendőrség, meg minden, ami szem-szájnak ingere. Na és basszus, ahogy ezek a testvérek tényleg a hályogkovács magabiztosságával építettek szédítő bizniszt, az nem semmi. Megnézésre erősen ajánlott.
Félúton elvesztett a film Dev Patelt szeretem, Tilda Swintont szeretem, egyenként is el tudnak vinni a hátukon egy komplett filmet. Itt nem tették, legalábbis számomra. Olyan mérhetetlen mély közömbösségbe fulladtam film közben, hogy azon vettem észre magam, hogy elővettem a laptopomat, és hírportálokat nézegetek meg valakivel messengerezgetek. Az ittenin kívül még az IMDb és a port.hu filmadatlapokat szoktam megnézni, de a véleményeket többnyire csak utólag olvasom. Úgy vettem észre, hogy mások is tömegesen zuhantak a filmtől unalomba, úgyhogy őszintén irigylem azokat, akik úgy érezték, hogy egyben van és egy jó rendezésű jó filmet láttak. Én hiába laptopoztam, a kétharmada körül így is leállítottam, pedig ami odáig... több»
6/10, különös egyveleg Hol szívmelengető, hol béna, hullámzó színvonallal. Összességében jól nézhető, kivéve azokat a perceket, amikor olyan gagyi humorokat eresztenek meg, mint egy bénább fajta magyar vígjátékban. Azért is fura, mert van, amikor meg valóban vicces humort kapunk. Mintha többen írták volna a forgatókönyvet, bevették mindenki ötleteit, a béna humorú kollégákét is. De a béna részeken némi jóindulattal túl lehet lendülni. Ha nincs más film estére, akkor egynek nem rossz. Azért persze másfél óra bőven elég lett volna belőle.
8/10, a régi szép idők emlékére való tekintettel Nagyon szerettem volna élvezni a filmet, de néha az erős elfogultságom se segített azon, hogy ne érezzem magamat itt-ott pár pillanatig kínosan a vetítés alatt. Harrison Ford felett elrepült az idő és megrágta a vasfoga, ami nem lenne gond, mindenkivel megtörténik az ilyesmi, viszont nem kellene akkor olyan jelenetekbe tenni, hogy egyik pillanatban ott van egy őrizetlenül hagyott New York-i rendőrló – tudjuk, hogy Mr. Jones a maga kiöregedett tempójában kb. két perc alatt tudna rá felülni, ha ketten tolják az ülepénél fogva –, szóval ott van a ló mellett, fél másodperces kameraváltás, és hopp, már fenn ül a lovon, és neki is iramodik. Mert hát kellett egy ilyen jelenet. Megvolt minden indian... több»
6/10 Szeretem és ismerem a zenei világot, amiből kinőtt ez a zenekar (Joy Division), mégis valahogy kimaradt az életemből a röpke négyéves karrierjük és munkásságuk. Persze a zenéjükre így utólag ráismertem, a Love will tear us apart pl. nyilván azoknak is ismerős, akik még annyit se tudnak a Joy Divisionről, mint én, ha máshonnan nem, akkor Deborah Harry (Blondie) előadásában. Sajnos nem kaptam a filmtől lehetőséget, hogy megkedveljem a zenekart, semmi szerethető momentumot nem tudok felidézni, ellenben Curtis története többször is elidegenített magától. Néha kifejezetten kellemetlen alak volt. A film ráadásul fekete-fehér volt, ami alapból nem lenne baj, nincs fekete-fehér fóbiám, viszont ez es... több»
9/10 Filozófiai kérdések sci-fibe csomagolva. Aki érzékeny az ilyesmire, azt magával fogja ragadni a film hangulata, de aki a kézzelfogható történeteket preferálja, azt lehet, hogy frusztrálni fogja, mert úgy érzi, hogy nem történik semmi. Valójában pedig érzelmi és filozófiai síkon nagyon is sok minden zajlik. Engem végig lekötött és beszippantott. Nagyon nyugis a vágások ritmusa, a fények, a kameramunka, teljesen le lehet lassulni ahhoz, hogy a történet mögött meghúzódó alapkérdéseken el tudjon kicsit tűnődni a néző. Colin Farrell jól játszik, bejönnek neki ezek a mögöttes tartalmakkal operáló témák, mint a Banshees of Inisherin. A Yang gyerek (Justin H. Min) is kiváló karakter.
6/10 Nem tűnt rossznak, de egy idő után eléggé érdektelennek találtam, és elkezdtem a laptopomat nyomogatni meg ilyenek. Amnistya, amnistya, a második órában már nem köt le a skandálás. Mindazonáltal a spanyolok számára nyilvánvalóan fontos témát dolgoz fel.
9/10 Valaki az ismerőseim közül ajánlotta, úgyhogy leszedtem, hiszen, bár megszoktuk, hogy Nicholas Cage már vagy egy évtizede zsé kategóriás filmekkel blamálja magát, de újabban elkezdett megint jó filmekben megjelenni, na, akkor hajrá. Meg is lepett, hogy sehol se találtam hozzá magyar szinkront (sajnos a feleségem nem híve a feliratos változatoknak, ráadásul az, aki ajánlotta, se beszél angolul, fel se tételeztem, hogy eredeti nyelven nézte meg), feliratot is csak nagy nehezen. Ennél sokkal gyengébb filmek jönnek tömegesen szinkronnal. Vajon itt mi volt az akadály? De sebaj. Mindjárt pár perc után rájöttem, hogy már láttam, az asszony pedig váltig állította, hogy ő nem, kis töprengés után sike... több»
9/10 Azért néztem meg, mert a pszichológia egy ideje nagyon szívesen hivatkozik az ebből a filmből kölcsönzött gázlángozás jelenségére. Na, végül nem a gázláng nagysága körül forgott a cselekmény, de volt gázlángozás bőven, sőt, eleinte némi kenyérmorzsázás is előfordult (újabb pszichológiai fogalom). Mai szemmel kicsit szájbarágós, kicsit poros, de el tudom képzelni, hogy annak idején totál kikészültek a nézők az izgalomtól, Ingrid Bergman meg közben folyamatosan dobogtatta a férfinézők szívét. Apró érdekesség: a film egy 1940-ben készült angol filmnek a remake-je – hát, nem semmi, hogy Hollywoodban már akkor is szokás volt európai filmeket remake-elni. Ja, mellesleg a filmleírás az adatlapon er... több»
6,5/10 A sátános-ördögös-zombis műfajt nagy ívben kerülöm, a komédia jellegű változatok kivételével. Ezzel azért tettem kivételt, mert Russel Crowe miatt adtam neki egy esélyt. Összességében nem bántam meg, egész jó volt. A végkifejlet szokás szerint egy óriási nagy látványfesztiválba torkollott, ami engem inkább megnevettetett időnként, minthogy megijesztett volna. Úgy általában nem bírtam rémüldözni, nem tudom, ez ennek a konkrét filmnek a hibája-e (végül is azért csinálták, hogy ijesztő legyen), vagy én vagyok túlságosan megedződve. Mindegy, mert elszórakoztatott végig, azt a pár megmosolyogtató megoldást pedig nagylelkűen elnézem.
7/10 Nagyon trükkös volt a film, mert annyira gyogyósnak tűnt ez a Philippa (Sally Hawkins), hogy képtelenségnek látszott, hogy helytállónak bizonyul az elmélete. Úgyhogy mondtam is magamban az első közel másfél órában, hogy háhá, engem nem tesztek lóvá, hiába volt odaírva az elején, hogy megtörtént esetről fog szólni, kerestem, hogy hol van a csalafintaság. Annyira jól sikerült a megtévesztés, hogy menet közben rá is guglizam, mi a helyzet, erre nem kiderül, hogy tényleg igaz a sztori? Agyam eldobom. Különben többnyire elég unalmas volt, így a legjobb indulattal is csak négy csillagra tudom értékelni, egyebek mellett annak köszönhetően, hogy Hawkins azért jól játszott.
10/10 Az első öt-tíz percben kicsit berzenkedtem a homoszexualitás meglehetősen direkt ábrázolása miatt, pedig eléggé elfogadónak tartom magam. Szerintem egész egyszerűen nem vagyunk hozzászokva ehhez, és így ismeretlen volt ez a világ, amikor nem modoroskodva, a Szomszédok teleregény Oli úr szintjén, hanem természetes élethelyzetként mutatják be ezt a világot. De aztán ezen az elakadásomon igen hamar túlléptem, és onnan fogva nagyon magával ragadott az egész. Maga a történet önmagában, hagyományos rendezéssel is teljesen hatásos volna, de sokat hozzátett az is, ahogy néha a tévésorozatok világába ültettek jeleneteket. Különösen zseniálisra sikerült a film vége felé a kórházi interjú jelenet. Jól ... több»
63 Uszoda (2003)
Az angol írónő elvonul a kiadójának a dél-francia házába, hogy beindítsa a megrekedt írói kreativitását, és miután kilábalt az átmeneti alkotói válságából, előrukkoljon ismét egy sikeres krimivel, ami a megszokott műfaja. Eközben kap a nyakába egy váratlan lakótársat, a kiadó lányának a személyében, akitől elsőre agybajt kap (a lány kicsapongó erkölcsei és viselkedése miatt), de aztán kialakul közöttük egyfajta kapcsolódás. Ez az alapfelállás, a többiről pedig nehéz spoilerezés nélkül írni, úgyhogy nem is erőltetem. Megpróbálom körülírni, hogy mire érdemes figyelni, nem kívánok lelőni semmi poént, úgyhogy biztos, ami biztos, kiteszem a spoiler figyelmeztetést. (SPOILER ON!) Legyen annyi elé... több»