Lexxa

Maximálisan megérdemelt maximális csillagszám
Időnként még mindig nehéz levetkőzni a távol-keleti alkotások iránti fenntartásokat. Pedig tény, hogy főleg az utóbbi években többször is bizonyítást nyert, hogy a világ ezen szegletében is tudnak jó filmeket és jó sorozatokat csinálni. Még ezzel együtt is sokáig gondolkoztam, hogy belefogjak-e a „Ne gyere haza” című thai szériába. Összecsapott tucathorrorra számítottam, töltelékjelenetek és kiszámítható ijesztgetések tömkelegével. Ehhez képest kaptam egy szuper jó, egyben ledarálós, minden horrorsallangtól mentes, jól felépített sztorit. Az utolsó epizód előtt kicsit aggódni kezdtem, hogy vajon az alkotók itt is beleestek-e abba a csapdába, amibe manapság a filmkészítők (a sorozatkészítők m... több»

Egyszernézős film, de annak elmegy
Próbáljuk szeretni ezt a filmet, mert szerettük a régi Twistert. De igazából semmi hozzáadott értéke nincs, úgyhogy aki Twister-élményre vágyik, inkább nézze újra az elsőt. Persze nem rossz, stílusosan egy esős délutánra, ha kicsit háttérzajba fordul csupán, az sem feltétlenül baj. Hogy mennyire hiteles, azt ennyire távol élve a tornádóktól, nehéz megmondani. De azért az kicsit fura, hogy azok, akik ilyen területen élik, élték le életük nagy részét is, úgy csodálkoznak rá az eseményekre, melyeket ötletük sincs, hogy melyik oldalról kéne megfogni, vagy hogyan lehetne legalábbis túlélni, mintha mondjuk egy magamfajtát pottyantanának a vihar közepébe. A történet egyszerű, kissé lebutítva: nagyo... több»

Újabb, egészen jól sikerült izlandi nyomozás
Egy jó kis hétvégi bekuckózáshoz való északi krimi SkyShowtime-előfizetőknek. Nem több, nem is kevesebb. Nem az izlandi témájú filmek legnagyobb durranása, a Trapped például sokkal ütősebb, de azért nem rossz. A Trapped nézői még ismerős arcokkal is találkoznak. (Trausti kicsit furán hat bajusz nélkül, Michael Hutchence frizurával.) Mint a műfaj képviselői általában, itt sem a gyors lefolyás és intenzív fordulatosság a jellemző, de ezzel együtt abszolút élvezhető, követhető, érdeklődést és figyelmet végig fenntartó. Mindössze hat epizód, a szokásos átlag negyven-ötven perccel, tehát egy délután alatt kényelmesen kivégezhető. A nyugdíjazás előtt álló, kissé öntörvényű, családi tragédiákkal ta... több»

Ez egy jól összerakott széria
A kritikákat olvasva egyértelműen megosztó sorozat, ami már önmagában is jó. Vannak vélemények, amik egekig magasztalják, vannak, amik teljesen lehúzzák. Jómagam ahhoz a körhöz csatlakozom, akik szerint jó. Sőt, véleményem szerint kiváló, az elmúlt évek egyik legjobb, ha nem a legjobb sorozata. A harmadik évad immáron vége felé is még mindig elmondható, hogy sem a sztori, sem a karakterek nem fordultak ki olyan szinten magukból, hogy az nézhetetlenné, vagy legalábbis unalmassá tegye a szériát. Kissé aggódva vártam az új évadot, hiszen a túl sok folytatás gyakran eredményezi mindezt. A Kiút készítői vagy figyelnek, vagy egyszerűen zsigerből jól csinálják. Átgondolt, következetes, jól összerak... több»

Amennyire vártuk, akkora csalódás
Annak idején az első rész parádésra sikeredett, mind történet, mind szereposztás, mind egy feltörekvő zseniális rendező első igazi nagy műve. A folytatásra jó sok évet vártunk, és sajnos hiába. Nem ütött nagyot, nem szórakoztatott, inkább lett gyermeteg és erőltetett, mondhatni, legjobb része a „Vége” felirat. Na, jó, talán ez enyhe túlzás. Voltak benne jó részek is, bár ezek nem a film sajátosságainak, inkább az első rész emlékképeinek köszönhetők. Például a temetéses jelenet, ahol a siratókar a The Caribbean Disco Show-t énekeli, utalva az első rész kultikus vacsorajelenetére. Ugyancsak ékes bizonyítékai annak, hogy Tim Burton elengedte nosztalgikus fantáziáját, hogy a város mit sem változ... több»

Tisztázzuk, ez nem zombihorror!
Hanem egy régi családi trauma és több jelenlegi párkapcsolati probléma sebeinek feltépése/megélése, melyek együttesen végül a családfő teljes bekattanásához vezetnek. Mindez kicsit furcsán kitalálva, beleültetve egy klasszik zombi apokalipszis keretei közé. Többnyire nem olvasok véleményeket, mielőtt megnéznék egy filmet. Az ok egyszerű. Befolyásolnak. Akár jó, akár rossz irányba, de mindenképpen előítélettel állok neki így az aktuális mozinak. Inkább magamtól választok, plakát, trailer, alkotó alapján. Most szembe menve saját elvemmel, elolvastam néhány véleményt, mielőtt belefogtam az Outside-ba. Csupa rossz, lehúzó komment, miszerint unalmas, elnagyolt, lassú és még sorolhatnám. Azok s... több»

Az időutazás torz tükre
Furcsa film, mely végig az érdeklődés és érdektelenség szintjeit feszegeti. Vártam, hogy kijöjjön, mert a beharangozása által nagy filmre számítottam. Ehhez képest első nekifutásra húsz perc után feladtam, besoroltam az unalmas, kusza és depressziós filmek közé. Aztán vettem egy nagy levegőt, és néhány nappal később újra nekiálltam. Következett újabb húsz perc, ami még mindig nem az igazi, de már azért sugallja, hogy valami történni fog, van mire várni. Aztán a kislány eltűnik, és ez az a pont, ami után már ne szaladj ki chipsért vagy kóláért, ne nyomogasd a telefonod, és ne folytass semmi egyéb másodlagos tevékenységet se, mert akkor garantáltan elveszíted a fonalat! A történet lassan, té... több»

Ne gondolkozz, ne akarj több lenni!
A moziból kilépve az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem, az volt, hogy vajon hányan fogják érteni ezt a filmet. Hányan fogják érteni, látni, hogy ez a film nem (nem csak) a magyar közoktatásról szól. Nem arról, hogy milyen kisiskolásnak lenni most, vagy milyen volt harminc évvel ezelőtt. Hanem arról, hogy milyen másnak lenni, többnek lenni egy beszűkült, félelmekkel teli, életunt, önmagát primitivizáló társadalomban. Mindezt egy tízéves kisfiú és egy fiatal tanárnő szemszögéből követhetjük végig. Mind a ketten újak az iskolában, Palkó édesanyjával Németországból költözött Magyarországra, Juci néni pedig frissen végzett pedagógus, ez az első tanéve. Mindketten elvárások nélkül, egysze... több»

Egy film, amiről nehéz eldönteni, hogy jó-e
Mindenképpen pozitívuma a filmnek – feltételezhetően a célja is ez volt –, hogy megosztó. Egyesek üdvözlik a második világháború borzalmainak egy eddig nem volt szemszögből való bemutatását, mások egész egyszerűen unalmasnak és szürkének titulálják. A magam részéről inkább az első megközelítéshez hajlok, bár kétségtelenül felmerült bennem a megtekintésre szánt bő másfél óra során többször is, hogy ez a film bizony unalmas. Az auschwitzi haláltáborban járunk, egészen pontosan annak tőszomszédságában, a Höss család villájában. Mint tudjuk, Rudolf Höss 1940 és 1943 között volt a hírhedt tábor parancsnoka (nem összetévesztendő Rudolf Hess nemzetszocialista politikussal, Hitler helyettesével). ... több»

Közepes, de azért ajánlott
Persze mielőtt pálcát törnénk a film felett, és egyszer nézős tucathorror kategóriába száműznénk, azért nézzük meg, hogy mikor is íródott az alapjául szolgáló regény. Az első kiadás megjelenésekor 1975-öt írtunk, és bizony mind a toleranciaszint, mind a horror felé támasztott elvárások akkoriban még igencsak más szinten mozogtak. Mindezt áthelyezni egy huszonegyedik századi ingereknek megfelelő, Walkind Deaden és társain szocializálódott közönség elé az alapsztoritól mégsem teljesen elrugaszkodó mozi által azért bizony nem lehetett egyszerű feladat. És ha ilyen szempontból nézzük, akkor elmondható, hogy a készítők megugrották a lécet. Salem’s Lot városának hangulata abszolút egybevág a Step... több»

Végre egy nem erőltetett, hanem tényleg jó műsor!
Míg a nyolcvanas, kilencvenes évek tele voltak jobbnál jobb kvízműsorokkal és egyéb, tényleg szórakoztató tv-show-kal, addig a kétezres évek elejére, pláne mostanra, ez a műfaj vagy teljesen eltűnt, vagy nézhetetlenségig aljasodott. Le is szoktam ezeknek a nézéséről, hiszen azok a műsorok, amikből korábban épülni tudtunk és/vagy szórakoztattak, azok mostanra elbutult, ripacskodó, magamutogató ostobaságokká lettek. Tisztelet a kevés kivételnek, és íme egy, Az árulók – Gyilkosság a kastélyban. Bevallom, az első évadot nem láttam, a másodikat is csak a Nádasdy kastély szépsége és egyedisége miatt kezdtem el nézni. De sokat nem vártam tőle, egyszerűen csak emiatt ott ragadtam a tv előtt. És nem ... több»

Egy másik régi klasszikus, a sorozat, ami történelmet írt
Nem hiszem, hogy van olyan ’90-es évekbeli tv-néző, aki így vagy úgy ne szisszenne fel a Twin Peaks cím hallatán. Szerettük vagy nem szerettük, az ízlés dolga, de hogy nyomot hagyott mindenkiben, aki akár csak érintőleg is találkozott vele, az biztos. Az első nem a hagyományos nyomozzuk-ki-a-gyilkosságot sorozat volt, hanem annál több, valami igazán különleges. Nehéz megmondani, hogy mitől is volt annyira félelmetes, hiszen pláne az első néhány epizódban alig különbözött a megszokott krimiszériáktól, de mégis, már a baljós, misztikus főcímzene is hússzal emelte meg a pulzusszámot. Minden szereplő furcsa, még maga Dale Cooper FBI-ügynök is, aki Laura Palmer, egy fiatal iskolás lány meggyilkol... több»

Kicsit elfelejtett, de jó sorozat
Egy régi klasszikus esett ki minap a fiókból. A rejtély kortársai mellett kissé háttérbe szorult és méltatlanul elfeledett széria. Nagyjából egyidős A helyszínelők franchise-szal, a Lost-sorozattal és kicsit fiatalabb a hasonló koncepciójú X-aktákkal. Aki ezek közül bármelyiket is kedvelte, annak mindenképpen ajánlott a megtekintése. Nekem személy szerint anno azért maradt ki, mert a streaming előtti időkben a tv-csatornák késő estére száműzték a sugárzását. Így végigülnöm mind a száz epizódot csak jóval később volt módom. Megérte. Mint minden hosszú szériának, ennek is vannak erősebb és gyengébb epizódjai, de összességében jó kis sorozat, még így, több mint másfél évtizeddel a megjelenése ... több»

Ez most nem sikerült
M. Night Shyamalan sokszor jó (Jelek, Üveg), olykor pedig kiemelkedően jó (Széttörve, Hatodik érzék) filmeket készít. De olyan is van, hogy mellélő. Ez most ilyen. A Kopogás a kunyhóban egyszerűen rossz. Lassú, vontatott, következetlen. Az a fajta film, amiben végig várjuk, hogy történjen valami, jöjjön az a bizonyos fordulat, vagy nagy csavar a végén, mert ha az, mint egy futballmeccsen, ha akár a kilencvenedik percben jön is, de jó, akkor az már kiérdemli a jó film/meccs kategóriát. A kunyhóban semmi ilyesmi nem történik. Telik az idő, de nem lesz jobb, csak egyre rosszabb. Furcsa társaság kopogtat be egy világvégi erdei kunyhóba, ahol egy pár és kislányuk épp hétvégi pihenését tölti. A sz... több»

Igazi szörnyetegek
Már az első epizód első jelenetében érződik, hogy valami nagyon nem stimmel ezekkel a fiúkkal. Limuzinban ülve lubickolnak a pénzben és hírnévben, mint a hollywoodi sztárok. És meggyőződésük, hogy valóban azok is. Pedig nem sztárok, hanem gyilkosok. Kegyetlen, hidegvérű gyilkosok, akik saját szüleiket végezték ki, aljasul, érzéketlenül. Ryan Murphy Monsters sorozatának második darabja Lyle és Erik Menendez történetét mutatja be. Az alapérzés kicsit hasonló, mint az első széria, A Jeff Dahmer-sztori esetében. Tudjuk, hogy egy emberi vadállattal állunk szemben, akinek a saját rögeszméjén kívül semmi sem szent, azért viszont bármire hajlandó. Hogy Llye és Erik Menendez esetében mi is ez a röges... több»

Kétféle nézőpont
A sorozat értékelésénél ebben az esetben nagyon fontos szempont, hogy ki a néző, milyen szemszögből tudja nézni ezt a történetet. Van, aki elkezdi, mert jópofának tűnik, jókat hallott róla, alapvetően szereti a stand up műfajt, tetszik a plakátja, bármi… Őket megoszthatja a sztori. Vagy tetszik, vagy nem, de egy közös pont van, feszengést, frusztrációt, kellemetlen érzést kelt. Egy jó sorozat, mégis rosszul érzi magát tőle az ember. Egyfajta furcsa feelinget mindenképpen ad. Aztán van a másik tábor, aki olyan szemmel nézi, hogy élt már át hasonlót. Sajnos a mai kor cyber világában a zaklatás már olyan gyakori jelenség, mint a hétvégi nagybevásárlás. Érkezhet bárhonnan. Beazonosíthatatlan F... több»

Ez a film valóban csúfra sikeredett
Vannak olyan filmek, melyek megtekintését meg kell szakítani szégyenszünetekkel. Amikor néhány percre megnyomom azt a bizonyos Pause gombot, és kimegyek a konyhába egy kávét főzni, vagy az erkélyre nézelődni, vagy egyszerűen csak szusszanni egy kicsit szégyenemben, amiért nézem ezt a filmet, holott már nézni is kínos. A Csúfok is ilyen. Vártam a filmet, vártam is tőle valamit, annál, amit végül kaptam, mindenképpen többet, mert Joey King azért adta már jó filmekhez a nevét. Ott volt például A szabadság illata vagy A tett, de ezt most nem kellett volna. A Csúfok abszurd és szürreális utópia, de ettől még nem jó. Nagyon nem. Értem, hogy „mire gondolt a költő”, de a megfelelően és élvezhetően k... több»

Tud-e Tim Burton hibázni?
Tim Burton világnézetének befogadásához szükség van egyfajta speciális tükörre, és valljuk be, némi kattantságra is. Akiknél viszont ez adott, azok örök rajongói lesznek a munkásságának. A Beetlejuice azért is igazi különlegesség, mert Burton első igazi, önmagát láttató munkájának tekinthető. A film 1988-as megjelenése előtt csak a Pee- Wee nagy kalandja viselte a mester keze munkáját, ami azért még messze állt az azóta már megszokott és megszeretett Burton-stílustól. Gondolom, nem voltam egyedül az ötlettel, hogy mielőtt beülök a moziba megnézni a folytatást, újranézem gyerekkorom klasszikusát (mely jelenleg a Max csatornán elérhető). Kicsit aggódtam, hiszen – feltételezem, ezzel a jelenség... több»

A film, ami lehoz az életről
Zoë Kravitz bemutatkozó rendezését az első nagyjából negyven percben nem tudtam hova tenni. Rossz fényképezés, a karakterek szándékosan legelőnytelenebb módon való bemutatása, mind külsőleg, mind személyiségükben. Nem igazán szól semmiről, csak néhány feltűnni vágyó buta kiscsaj dúsgazdag ekejanik társaságában égeti két végén a gyertyát egy luxus magánszigeten. Látszólag minden szép és jó. Gyönyörű környezet, jó ételek, csodálatos villa, napsütés, tenger, menő társaság, parti reggeltől reggelig. Boring... És mégis, valamiért hatalmas sztárok, akik már nem keveset tettek le az asztalra, vállaltak benne jelentéktelen mellékszerepeket. Christian Slater, Kyle MacLachlan, Geena Davis... Ennek mél... több»

Kiút – Honnan vagy hová? Avagy mit hozhat a 3. évad?
Előretekintés Néhány nappal a harmadik évad bemutatója előtt hangolódjunk vissza kicsit a Kiút világába. Sok kritikát kapott, miszerint unalmas, klisés, néha lassú, erőltetett. Ez mind igaz, de még ezekkel együtt is számomra a valaha látott egyik legjobb sorozat. Adott egy rejtélyes kisváros, ahová megérkezünk, bár nem akarunk, de távozni nem tudunk. A teljes populáció így érkezett, ki hosszabb, ki rövidebb ideje lakója a névtelen helynek. Érdekes egyébként, hogy soha senkinek nem jutott eszébe, hogy nevet kellene adni neki... Nem az álmok otthona, ez tény, de valami azért mégis van benne. Jobb napokat is látott házak, egy étkezde, kocsma, templom, rendőrőrs, mindez néhány négyzetkilométeren... több»