A mozgógép-történelem egyik legjobb filmje a Léon, a profi A kedvenc filmem már vagy 25 éve a Leon a profi Luc Besson rendezésében, mely világszerte elismert nagy klasszis, hatalmas rajongótáborral. Az egyik legjobb film ugyanis, amit valaha leforgattak. Egyszerre kőkemény akció, megható életrajzi sztori és izgalmas krimi, miközben elmegy pszicho-thrillernek is.
A központi karakter Léon (Jean Reno), egy bérgyilkos, aki egy Öreg Tony nevű (Dany Aiello) maffiózónak dolgozik New York olasz negyedében. Léon vérprofi, de közben kicsit együgyű is, hisz egész életében kihasználták. Bár van pénze ruhára, lakásra, a mindennapi tejére és kedvenc szobanövénye gondozására is, bére többi részét magánál tartja a főnöke, Tony.
Egy nap érzékeli, ahogyan egy korru... több»
Egy üres és dögunalmas maszatolás hiteltelenül Ennek a filmnek a megtekintése közben az jut az ember eszébe, hogy sokféle módon történhet egy polgárháború Amerikában, de így egészen biztosan nem. Alex Garland egy tökéletesen hiteltelen és dögunalmas maszatolást készített, melybe belepakolt egy csomó moralizálást, tartalmat meg semmit. Kín kivárni az egyes jelenetek üresjáratait. Pedig a téma nagyon jó lenne, és egy tehetséges csapattal óriási lehetőség lett volna a sikerre, illetve egy maradandó filmre. Az Egyesült Államokat rengeteg belső probléma feszíti, és ezek közül csak az egyik a faji ellentétek sora. Minden idők legrosszabb amerikai elnöke, Donald Trump felszínre is hozza ezeket, mert ahelyett, hogy békét vagy egységet teremtene,... több»
Nincsenek felépített karakterek, közepes az egész Érdekes észrevétel, hogy noha elvben minden adott a sikerhez, mégis csak közepes William Eubank 2024-es akcióthrillere, a Maga a pokol. Valami hiányzik belőle ahhoz, hogy emlékezetes legyen. Én azt hiszem, rájöttem, mi az: az egyediség és a különleges karakterek. Az egyes figurák nincsenek igazán bemutatva, a tét nincs kellően felvezetve, így összességében nincs kikért, és nincs miért izgulnunk vagy szurkolnunk. Adott egy amerikai katonai egység, mely egy újonccal (ő Kinney, vagyis Liam Hemsworth) egy Fülöp-szigeteki bevetésre indul egy isten háta mögötti dzsungelbe, hogy kiszabadítsanak egy informátort. Ám az egész balul üt ki, így a parancsnok-helyettes, Sugar (Milo Ventimiglia) menekülésr... több»
Sok apróság van ebben a filmben, ami nem történelemhű, de összhatásában mégis megidézi az 1870-es éveket. A történet mindenesetre valós alapokon áll: a Kincsem gazdája valóban egy bizonyos Blaskovich Ernő volt, aki a kiegyezést követő időszakban mint gyakorlott lovas szerzett hírnevet magának. A valóságban azonban alacsony és bajszos kis emberke volt, közel sem olyan fess és magas fiatalember, mint Nagy Ervin a filmben. A Kincsem forgatókönyve egy régi személyes ellentétre épül: Oettingen báró, császári osztrák főnemes és gróf Blaskovich Ernő, egykori szabadságharcos leszármazott viszályára. Csakhogy ott van még a báró csinos és vad természetű lánya, Klara (Petrik Andrea), akivel gyengéd kap... több»
Nagyon méltatlan befejezés Mindig szerettem a John Wick filmeket, mert felszabadító érzéssel lehetett nézni, ahogyan a Rémkirály (John Wick, alias Jardani Jovanovich) százszámra öli meg a maffiózókat, akik tényleg a kutyának sem hiányoznak, hiszen mindannyian kegyetlen bűnözők, ártatlanok tucatjainak gyilkosai. Ráadásul Wick orosz maffiózókat öl, ami számomra kétszeresen tetszetős dolog. Az első rész a felvezetés, a második a legjobb, a harmadik már lecsengő epizód. A negyedik viszont sajnos számomra teljes kudarc egy nagyon méltatlan befejezéssel. Először is mellőzik Bowery Kinget, vagyis Laurence Fishburne karakterét, aki az egyik legjobb figura a franchise történetében. Másodszor megszabadulnak a második legjobb sz... több»
Kihagyott lehetőség Nagyon nagy csalódás volt számomra ez a film, mert szörnyen gyenge lett, noha minden adott volt a sikerhez – a jó alapsztori, a 60-as évekhez köthető motoros látványelemek sokasága, és a sok kiváló főszereplő, így Austin Butler, Tom Hardy és Jodie Comer –, mégis nagyon közepes lett a végeredmény. Jeff Nichols egy unalmas és gagyi karakterekkel telepakolt bugyutaságot rendezett, amiből az égvilágon semmi nem marad benned, még ha végig is nézed. Nekem ez csak egyébként két nekifutásra sikerült. A narrációval megbízott női karakter, Kathy (Jodie Comer) egy teljesen fogyatékosnak beállított figura, aki úgy beszél, mintha tényleg nem lenne ki a négy kereke. A motorosok vezetői, Johnny és Benny ny... több»
Iszonyúan unalmas Nagy volt bennem a várakozás ezzel a filmmel kapcsolatban az előzetes felhajtás, meg a korán megítélt díjak és jelölések miatt. De sajnos hatalmasat csalódtam, mert iszonyú unalmas. Brodyt nagyon szeretem, már csak A zongorista miatt is, nem is rajta múlott most sem. Inkább a forgatókönyv és a rendezés a problémás. Csak azoknak ajánlom, akik nagyon unatkoznak és nagyon ráérnek.
A feléig bírtam csak kb., tragédia úgy, ahogy van Nekifogtam ennek a filmnek a sok sztár miatt, de nagyon megbántam. Úgy kb. a film feléig jutottam, majd abbahagytam, és muszáj volt rögtön valami normális filmet néznem, hogy kitisztuljon belőlem az Asteroid City szürreális idiotizmusa. Meg a szememet is pihentetnem kellett a pusztító színvilág miatt. Ha egyetlen szóval kéne jellemeznem: tragédia.
Érezhetően minőségi, sőt az eddigi legjobb SW-sorozat A Star Wars-franchise egy ideje válságban van sajnos, ám az Andor 2022-ben egy nagyon jól sikerült élőszereplő sorozat lett. Az eddigi 6 hasonló sorozat közül a Mandalóri mellett ez éri el azt a minőségi szintet, ami a jobb egész estés SW-epizódokat megközelíti. A sztori jól kitalált, és Diego Luna tökéletes választás Cassian Andor karakterére. A sorozat kezdetén még egy hétköznapi csempész a Ferrixen, ám két vállalati járőr megölése után egy olyan útra lép, mely végül a lázadáshoz vezeti őt. A sorozat tehát Cassian Andor élettörténete. Pozitívum a hiteles akciók egész sora, leginkább a hatodik részben, mely egy egy birodalmi bázis sikeres megtámadásának története. A cselekmény közvetlenül a... több»
Menthetetlenül közepes A téma és az előzmények, John Krasinski első két Hang nélkül-filmje megköveteltek egy színvonalas és nagyon izgalmas folytatást. Ám Michael Sarnoski a 2018-as Első nap történetét inkább a lelkizés felé vitte el, kihagyva azt a lehetőséget, amit egy előzményfilmben rejlett volna. A Hang nélkül: Első nap menthetetlenül közepes lett, noha minden adott volt egy 4 vagy 5 csillagos látványfilmhez. Nem kapunk összeszedett sztorit, nincsenek fordulatok, meglepetések, és nincsenek akkora izgalmak sem, mint amelyeket az első két részben megszokhattunk. Két átlagember vergődését nézhetjük csupán, akik közül az egyik (aki mellesleg egy halálos beteg nő) még utoljára szeretne eljutni egy adott étterembe ... több»
Harckocsi fanok filmje orosz kivitelben Az örmény származású, de orosz filmeket készítő Karen Shakhnazarov (aki a Karen keresztnév nőies hangzása dacára férfi rendező) 2012-ben készítette el a Fehér tigris című második világháborús harckocsizó filmjét.
Az alaptörténet egy frontsztorinak indul, melyben a keleti hadszíntéren az orosz katonák körében babonás félelemmel kezd terjedni egy titokzatos német harckocsi híre. A fehérre festett Tigris tank sorra semmisíti meg az oroszok T–34-es harckocsijait, és úgy tűnik, képtelenség legyőzni.
A tank típusa egyébként igazi érdekesség, én leginkább egy Tiger (P)-nek nézem, melyet 1941-ben a Porsche gyártott, ám fejélesztése nem fejeződött be teljesen. A másik oldalon ekkoriban jelenik meg a ... több»
Nem ez Nolan legjobb rendezése, inkább bosszantó Christopher Nolan valamiféle átfogó hangulatképet akar mutatni az 1940 májusának végén a La Manche csatorna partján rekedt és bekerített szövetséges katonák sorsáról. A hangulatkép 400 ezer francia és angol harcos kétségbeesett szabadulásvágyát és kiszolgáltatottságát próbálja szemléletesen elénk tárni. A rendezés eszköztárában első helyen a monumentális képsorok állnak, majd a hanghatások, melyek többnyire fülsértőek. Számomra a filmben a legidegesítőbb ez az állandó dübörgés és folyamatos háttér effekt-dömping, mely a legelső perctől a legutolsóig hallható. A történet valóságos: angol katonák százezrei estek csapdába a tengerparton 1940 májusában, ám az angol lakosság önfeláldozásának hála... több»
A leglelkizősebb változat Sokan a Remarque-regény három feldolgozásából (1930, 1978, 2022) ezt tartják a legjobbnak. Ennek fő oka talán az, hogy ez a leginkább lelkizős változat. A főbb karakterek átélik az első világháborús nyugati front borzalmait, a gyilkos rohamokat, a közelharcokat, társaik halálát és a teljes reményvesztettség érzését. Remarque személyes élményeiből írta meg világhírű regényét, mely a két világháború között jelent meg, ám a nácik hamar betiltották. Ennek ellenére máig az egyik legjobb háborús történet.
Megérdemelten kapott 4 Oscart, a legjobb háborús filmek egyike Edward Berger 2022-es háborús történelmi drámája, a Nyugaton a helyzet változatlan (Im Westen nichts Neues) összesen 9 Oscar-jelölést kapott 2023-ban, melyből 4-et díjra is tudott váltani: legjobb nemzetközi díj, legjobb látványterv, legjobb eredeti filmzene és legjobb oparatőr.
Látva a 95. Oscar-gálát, végre elmondhattuk: olyan filmet jutalmaztak, mely kimagaslóan színvonalú szinte minden téren, és megérdemelten kapja meg azokat a bizonyos arany szobrocskákat. A script és a rendezés átélhetően valósítja meg Erich Maria Remarque 1929-es regényét.
A film legnagyobb erőssége a sokkoló látványvilág, melyben a különböző fiatal karakterek (egy adott baráti kör tagjai) megélik a háború borzalmait,... több»
A legjobb holokauszt-film Wladyslaw Szpilman lengyelországi zsidó származású zongoraművész történetének és második világháború alatti bujkálásának majd csodával határos megmenekülésének valósághű megfilmesítése az egyik legjobb valaha elkészített filmes alkotás, amit bármikor is kamerával rögzítettek a mozgókép 130 éves múltjában (a Lumiére testvérek óta). Roman Polanski zseniális rendezése és Adrien Brody fantasztikus alakítása teszi különlegessé az önmagában is lenyűgöző sztorit. A valódi Szpilman zsidóként túléli a németek bevonulását, majd családja elhurcolását, később pedig a varsói zsidók gettókba, illetve haláltáborokba hurcolását is. A híres varsói gettólázadásból is kimarad, mert még időben kimenekül Varsó k... több»
Még jó, hogy a Földön nem Alien Fede Alvareznek nagy elődökhöz kellett felnőnie, amikor elvállalta a Romulus megrendezését, olyanokhoz, mint Ridley Scott vagy David Fincher. De megoldotta, és ha nem is a franchise legjobbját készítette el, de egy erős alkotást tett le az asztalra. A történet logikusan felépített, a karakterek egyszerűek, a látványvilág színvonalas, és még újdonságokat is kapunk. Ilyen a súlytalanság ki- meg bekapcsolásával való játék és az Alien-savban lebegés. A baj ott van, hogy ezekből kevés akad, és Alvarez inkább biztonsági játékra ment: korábbi paneleket használt újra. Mégis jó lett a végeredmény, mert megvan az Alien-hangulat. Hogy az milyen? Sötét, disztópikus, fémes, futurisztikus és félelmetes. É... több»
Véres háborús dráma, Ridley Scott legjobbja Rangerek és Delta Force különítményesek közös akciója zajlott 1993. október 3-án az afrikai Szomália fővárosában, mely később a mogadishui csata néven lett ismert. Az akciót eredetileg William F. Garrison tábornok törzse 50-60 percesre tervezte: egy gyors behatolással az Aidid nevű helyi hadúr területére. A cél az említett hadúr fontos helyetteseinek és embereinek elrablása, túszul ejtése volt.
A bevetett erők: 75 ranger, 40 deltás és 12 terepjáróban további különítményesek. A haditerv nagyban épített a váratlanságra. Ám sajnos a meglepetés elmaradt, mert a meginduló helikopterekről szinte azonnal értesítették Aidid hálózatát, így a szomik felkészülten várták az amerikaiakat. A szomáliai har... több»
Nagyon gagyi Ebben az évben ez a godzillás film volt a leggagyibb, amit láttam. Épkézláb sztori helyett rámentek a látványra, de még az is nagyon ZS kategóriás lett. Kifejezetten a gyerekeknek készülhetett, ott is a gyengébb képességű kiskamaszoknak (14 alatt). A Colosseumban fészkelő ősállatok, óriás molylepkék, föld alatt élő gigamajmok... stb. világát nézve a fejem fogtam. Mivel az unokaöcsémet vittem magammal, aki 14 éves, az ő reakcióit figyeltem a film közben: neki tetszett a gazdag látványvilág, és nem zavarta, hogy mennyire képtelenség és gagyi az egész. Ebből leszűrhető volt számomra, hogy nagyon nem a magamfajta felnőttek a film célközönsége. Én még régimódin elvárom egy filmtől, hogy legyen ér... több»
A háborús kedvencek között Az 1968-as Kémek a sasfészekben Brian G. Hutton rendezésében egy igazi klasszikus. Bár a cselekmény nem valós eseményekre épül, a történet logikája, a német kémhálózat bemutatása és a helyszínek megjelenítései valósak. A Salzburg közelében fekvő ausztriai Hohenwerfen vára maga a Sasfészek (Schloss Adler), ahol a németek kémközpontja működik a háború idején. Legalábbis a film szerint. Ide viszik a németek az általuk elfogott Carnaby tábornokot, akiről nem tudják, hogy valójában csupán egy színész. A szövetségesek szándékosan intézik ugyanis úgy, hogy az áltábornok odakerüljön. Így egy menekítő csapatot szervezhetnek, melybe beosztják azokat az angol hírszerzőket, akik gyanúsak számukra mint k... több»
91 Léon, a profi (1994)
A kedvenc filmem már vagy 25 éve a Leon a profi Luc Besson rendezésében, mely világszerte elismert nagy klasszis, hatalmas rajongótáborral. Az egyik legjobb film ugyanis, amit valaha leforgattak. Egyszerre kőkemény akció, megható életrajzi sztori és izgalmas krimi, miközben elmegy pszicho-thrillernek is. A központi karakter Léon (Jean Reno), egy bérgyilkos, aki egy Öreg Tony nevű (Dany Aiello) maffiózónak dolgozik New York olasz negyedében. Léon vérprofi, de közben kicsit együgyű is, hisz egész életében kihasználták. Bár van pénze ruhára, lakásra, a mindennapi tejére és kedvenc szobanövénye gondozására is, bére többi részét magánál tartja a főnöke, Tony. Egy nap érzékeli, ahogyan egy korru... több»