A hó társadalma

Nagyon jó film. Azért kíváncsi lettem volna, hogyan fogadta a közvélemény a túlélőket és a túlélésük titkát.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Na lassan ez már a vég a filmgyártásban... Amikor ilyen otromba és röhejes megcsúfolását látom Piers Paul Read regényének a másodszori megfilmesítését, akkor gyorsan veszek be hányinger ellen egy gyógyszert... Miről is beszélek? J. A. Bayona is nagyo... Többn szeretett volna valami jót, valami ihletettet rendezni. Már persze ha tudna... Sajnos megint egy büdös nagy kókler, aki összeszedegeti, könyörgi a pénzt ekkora blődségekre. Ordít a stúdiószag a filmről, és ordít a tehetségtelenség a színészekről... Az odaphotoshoppolt hegyek (háttér), a laza, már-már nyegle viselkedés a benne játszóktól... Gagyi CGI! Végül is... Végül is nem történt semmi, csak lezuhantak az Andokban, nincs élelmük, nincs semmijük, fáznak, és a hullákból kell enniük, ha túl akarnak élni... Semmiség, mindennapi történet! A hó, a fagy, a jég birodalma, amit szerintem nem így kellett volna ábrázolni, idegesítően stúdiószaga volt, így valami nekem nem stimmelt... Az 1993-as filmben Ethan Hawke, Josh Hamilton és Bruce Ramsay játszottak, és úgy, ahogy mondtam... Játszottak! Nem úgy, mint ebben a netflixes förmedvényben! Legalább arra figyeltek volna a „túlélők”, hogy nem divatbemutatón vannak... Azt már meg sem említem, hogy a pára mínusz fokokban luxus? Ennyi, több szót nem is érdemel... Az IMDb-n 89 ezer vélemény után 7,9/10-es, a TMDB-n 1742 értékelést követően 81%, nálam viszont egy csillag és 20%! Még az étvágyam is elment, és csak bambán bámulok kedvenc fotelemben!

100%, hogy a 2024-ben látott Top 10 filmjeim között lesz. Az van, hogy ilyen kiváló filmekről nem is szeretek annyira írni, mert csak annyit tudok róla mondani, hogy k.va jó. Nézd meg, megéri.

A történet valós és sokkoló, az önmagunkkal való szembenézésre ösztönöz bennünket. Mit tennénk hasonló helyzetben? A túlélésért hajlandóak lennénk arra, amire az uruguayi fiatalok? Ők bevállalták, és elhunyt társaikat táplálékká tették. A sztori mego... Többsztó, sokan kizárnák, hogy megtegyék ezt, de valójában nem tudhatjuk, hogyan reagálnánk erre a szitura. Akik viszont segítségért mentek, valódi hősökké váltak. A történet korábbi feldolgozása nekem jobban tetszett. Az új, netflixes verzió inkább közepes, egyszer nézős.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Még sohasem láttam uruguayi filmet, de ha ilyenek, akkor mostantól kezdve mindet meg kell hogy nézzem! Maga a film, „A hó társadalma” egy valós események alapján készített film, mely műfaját tekintve katasztrófafilm és a horror filmek műfajai között ... Többlavíroz, de valójában egy romantikus filmdráma keveréke, de mégsem kimondottan horrorfilm, esetleg még lehet egy kis szociográfiát is belekeverni a történetbe. A film azokon a tényeken alapul, amelyek egy rögbicsapatot és néhány kísérő vendéget szállító, Uruguayból Chilébe tartó fapados repülőgép charter járat lezuhanása során történtek 1972. év telén. Több próbálkozás is volt már a filmipar történetében ebben a témában, de ezt a filmet látva azt kell hogy mondjam, végre sikerült ebben a filmformátumban. A film minden szinten működik, a stressz, a legrátermettebbek túlélése, az erkölcsök és a filozófia a legszörnyűbb helyzetek kezelésében, némi humorral fűszerezve, és az összefogásban, hogy legyőzzük az esélytelenséget, gyönyörű zenével aláfestve. Az Andok csodálatos, a hegyi helyszínelés, a légi drónos tűéles felvételek, valamint a magukat éheztető színészek az egyik legdinamikusabb filmet alkotják, amivel egy ideje találkoztam, bátran ajánlom mindenkinek, mert ez egy egyedülálló alkotás lett!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez a remake film egy érzéki óda a túlélési ösztönről. És hosszú a játszási idő, de ez a verzió is képtelen felölelni az esemény óriási mértékét. Jól mozog a kamera, jól mutatja a látványt és a hangot, de kevésbé hatékonyan rögzíti az éhséget, a hideg... Többet és azt az időtartamot, ami alatt a repülőgép-szerencsétlenséget túlélő emberek a kannibalizmus felé fordultak.

A hó társadalma egy nagyon kemény film. Valószínűleg mindenki ismerte a történetet valamennyire, de a film kényelmetlen részletességgel megy bele az uruguayi rögbicsapat viszontagságaiba. Emellett egy érzelemmel teli, gyönyörűen fényképezett filmet k... Teljes kritika

Valószínűleg minden legalább középkorú ember jól ismeri ezt a tragikus eseményt, és sokan látták a belőle készült másik filmet (Életben maradtak) vagy olvasták az azonos című könyvet. Egy uruguayi rögbicsapat által charterezett gép az útra toborzott ... Többcsaládtagokkal és barátokkal tömve Chile felé lezuhan az Alpokban, és ami utána jön 72 napon át, az több mint embert próbáló. Ebben nincs semmi új információ, ezt már tudjuk, és fel is dolgozták tisztességgel. Ezúttal azonban jobban lementek az egyes szereplők lelki szintjére, amivel sikerült értéket hozzáadni, így a filmnek van helye és létjogosultsága. Lehetett volna viszont 30–40 perccel rövidebb, szerintem technikailag ezt könnyű lett volna elérni, mert a hegyen volt üresjárat és leülő cselekmény bőséggel. Ha már a szereplők lelki világát érintették, érdekes lett volna abba is belemenni, hogy amikor a túlélőket végre lehozták, ők maguk és a közvélemény hogyan küzdött meg a kényszerű kannibalizmusuk feldolgozásával. Bár lehet, hogy ha ebbe is belemennek, akkor négyórás lett volna a film.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Sokkal, sokkal jobban tetszett, mint az Életben maradtak. A szereplők nagyon át tudták adni a kiszolgáltatottságot, az élni akarást, a csapatszellemet, ugyanakkor sajnos sokan odavesztek. Nando Parrado jelleme, akaratereje, kitartása és bátorsága elő... Többrelendítette a csapatot. A vége nagyon megható, velük örültem és sírtam, amikor megjöttek a helikopterek, és amikor a szeretteik keblükre ölelhették halottnak hitt gyermekeiket. Emocionális dráma elképesztően nehéz helyzetbe került fiatalokról. Fantasztikus feldolgozás.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

1972. október 13. Sokan emlékeznek erre a dátumra, még azok is, akik nem éltek akkor. A tragédia túlélői beírták magukat a világtörténelembe, pedig nem akartak belekerülni, ebben a formában semmiképp. Megfilmesítette a Netflix az uruguayi rögbicsapat... Teljes kritika

Mit is lehetne írni még ehhez a filmhez az 5 csillag mellé? Teljes mértékben átérezhető, hogy szavakkal leírhatatlan, elmondhatatlan emlékeket cipelt le a hegyről magával a túlélő csapat. A dialógusok és monológok, az idő lassú múlása mind-mind kemén... Többyen ábrázolják azt a kilátástalan helyzetet, amiből valóban úgy tűnt, hogy nem jutnak ki élve. A koncentrációs táborok túlélőinek súlyos kérdésfeltevése, hogy miért ők jöttek haza. Ez a kérdés a legszívszaggatóbb mondatok egyike. Ebben a filmben is megfogalmazták ugyanezt a repülőgép-szerencsétlenség túlélői. A ún. normális élet normái, keretei felbomlanak a hegyen. Az életben maradáshoz nem csupán táplálékra volt szükség, hanem olyan összetartó, jó barátokra is, mint akiket a filmen keresztül megismerhettünk. Súlyos és megható film.

A téma önmagában is érdekes, és felveti a gondolatot bennünk, hogy vajon mi túlélnénk-e egy hasonló kalandot? Mi megtennénk-e, amit addig elképzelni sem tudtunk, és képesek lennénk enni az elhunyt ismerőseinkből a túlélésért. A legszebb az egészben, ... Többhogy nem tudhatjuk, míg át nem éljük. De a gondolattal érdemes azért eljátszani. Ezt teszik a remake film szerepelői is. Lehet vitatkozni azon, hogy melyik film dolgozza fel jobban azt a bizonyos 1972-es tragédiát (melyet 17-en éltek csak túl): Frank Marshall 1993-as (sztárokkal teli) produkciója vagy Juan Antonio Bayona 2023-as verziója, de szerintem felesleges. Mindkettőben vannak jó alakítások és rosszak is. Az eredeti verziót szokás magasztalni, de nagy hátránya, hogy szerintem túltolják benne a színészek. Nekem tetszett az új feldolgozás is, hatalmas különbség biztosan nincs a két film között. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a valóság alapú túlélő történeteket és azoknak is, akik a 93-as feldolgozás után nyitottak egy újabb verzió megtekintésére is.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az '93-as verzió után nagyon vártam ezt a változatot, és kiábrándító. A zuhanás jelenetét jól megcsinálták, de azután egy hiteltelen gagyi „mozit” tolnak az agyunkba. Pontosabban azt az érzést, hogy ezek a színészek egy műteremben vannak, és bóbiskol... Többnak, amikor pedig beszélgetnek, azt sem halálra fagyva, mert fullon megy a stúdióban a fűtés, és persze néha betolnak pár hópelyhet a gép törzsébe 0:35–0:40 (amit szinte teljesen lezártak ruhákkal a nagy hideg miatt), de azt is rosszkor. És a hidegben látszódó leheletet? És nem csak abban a jelenetben, hanem szinte végig a lavinás résznél is, szóval addig ment a kazán rendesen. Ha valaki már fázott, az nem hagyja lent a gallérját pl., és betakarja a fejét, és nem a nyaka körül hagyja, mint egy modell, aki az őszi kollekciót mutatja be. 1:26:22: A lehelet továbbra sem látszik a stúdióban. Annyira hiteltelen produkció, hogy az szinte fáj. A '93-as verziót Kanadában forgatták, és minden reggel felvitték a stábot a hegyekbe helikopterekkel, továbbá volt egy túlélő közöttük, aki beleszólt mindenben, hogy a film HITELES legyen! Ezek a nyámpic kolbászok meg bementek a stúdióba, ahol fűtés volt a seggük alatt, és olyan lazán gyújtanak a cigire, mint egy kocsmában. Tűzgyújtás jelenet meg minek, persze kint hevernek a semmire sem használt bőröndök. Egy lócitrom díjat érdemel.

Nagyon kemény film. Szörnyű így látni, hogy mit élhettek át azok az emberek, és belegondolni, hogy utána milyen terhet cipeltek magukkal. Nehezen emészthető film volt számomra.