A mogyoró-meló sok tekintetben kívánnivalót hagy maga után. Rögtön az első, hogy az egész sztori nem túl eredeti, de az animáció sem szép, bár gondolom, hogy erről az alacsony büdzsé tehet. Mindent összevetve egy átlagosnak mondható aranyos kis animáció ez, a gyerekek biztosan élvezni fogják.
Nagyon nem vártam sokat egy ilyen fotózós szőke lánykás sorozattól, de amit kaptam, attól leesett az állam. Csak ismételni tudom magam, dobjátok ki az előítéleteiteket, és ha nem láttátok, essetek neki minél hamarabb, egy hetet nem adok, hogy bedaráljátok. Christen Bell remekül alakít, a párbeszédek zseniálisan, a cselszövések pedig... hát, tényleg, le a kalappal az alkotók előtt.
Ez a film valami borzasztó volt. Mármint komolyan nem is értem, hogy ez a marhaság kinek juthatott az eszébe. Persze, lehet rá azt mondani, hogy abszurd humor, de én inkább azt mondanám, hogy átgondolatlan forgatókönyv egy nagyon halovány, éppen csak megfogható zöld mondanivalóval a háttérben, amit mindenképpen bele akartak tuszkolni egy történetbe, amiről már az elején sejteni lehetett, hogy nem igazán lehet vele kezdeni semmit.
Nagyon tetszett a film, sokkal jobb volt, mint a Felkoppintva, igazából szerintem a készítés közben ők is rájöttek, hogy ezek a szereplők sokkal viccesebbek, mint Seth Rogan és az a csaj. Paul Ruddot már a Jóbarátok óta imádom, szerintem az egyik legnagyobb komikus színész mostanában, kár, hogy nem látni több főszerepben.
Ez meglepően jól sikerült kis rajzfilm, ami a régi, csodaszép Disney alkotások pompájában ragyog. Nem kell túl sok a sikerhez, elég volt elővenni a régi jól bevált receptet. Nem is értem, hogy miért nem csinált 2D-s kézzel rajzolt filmeket a Disney. Azt pedig, hogy a főszerepben egy afroamerikai hercegnőt láthatunk külön jópont. Mindent összegezve elégedett vagyok.
Elsőre a történet nem tűnt biztatónak, és azt hittem, hogy egy sablonos sztorit dolgoztak fel a modern filmes eszközökkel. Nyilvánvaló, hogy nem ez a legnagyobb történet valaha, de mesének jó, ráadásul a film egyáltalán nem unalmas. A kivitelezés is igényes, még külön nyelvet is kidolgoztak a doboztrolloknak. Kevés ennyire összerakott animációs film készül manapság.
Engem nagyon megérintett ez a történet, főként azért is, mert ez egy elég komoly téma, mégis egy kicsit humoros köntösbe öltözteti, de ha az ember jobban belegondol, az ilyenfajta szülő-gyermek kapcsolat sokkal árnyaltabb a valóságban. Ez egy remek húzás volt a készítők részéről, így sokkal inkább átjött számomra az üzenete a filmnek.
Az egyik kedvenc Disney filmem az Aladdin, mert szeretem a dalokat, a sztorit, a részletes kidolgozottságot. Az külön tetszik, hogy a nyugati ember számára próbálja közelebb hozni az arab világot, és nagyon hitelesen is teszi.
Azt hiszem, még nem láttam ehhez fogható furcsa filmet. Volt benne valami, ami nem hagyott nyugodni, és még napokkal utána is foglalkoztatott. A másik dolog, hogy egyúttal unalmasnak is tűnt miközben néztem. Fura. Érdekes. Nem tudom hova tenni.
Négy évadig bírtam, aztán el kellett kaszálni, mert kellett az idő más, jobb sorozatokra. Még az elején csak-csak elment, de nekem nagyon megfáradt egy idő után, és egyáltalán nem sajnáltam, amikor kivettem a heti programból. A sorozatzáró epizódot még megnéztem, az korrekt volt, de ez így nekem közepes.
Látom én a hibákat, nem egyszerű dolog ez, de nagy rajongója vagyok Tolkiennek és Jackson filmjeinek, így nem szívesen illetem kritikával. De nem ötös, nagyon nem.
Habár nem mai csirke ez a film sem, egyáltalán nem untam. Sőt, kifejezetten élveztem! Olykor ugyan megmosolyogtam az egyes jelenetek technikai kezdetlegességeit, de alapjában véve ez egy igazán jó kis film.
Nagyon gyönge. Ami miatt talán érdemes megnézni az a harc stílusa Steve James-nél. Az egész koreográfia és minden együtt olyan, mintha a színészek a jelent közepén találták volna ki.
Kiszámítható, panelekből építkező film. El lehet rajta röhögni egy kicsit, ha az ember nem unja már rettenetesen ezeket a fajta a poénokat, de én a magam részéről nem nagyon tudtam élvezni.
Bár mostanában ezek a képregény-filmek több mint jól tudnak sikerülni, ez még nagyon az alja a dolognak. Úgy tűnik, nem igazán fedezték még fel, hogy ezekkel a történetekkel, szereplőkkel, stb. nem csak agyatlan hálivúdi akciófilmeket lehet csinálni, amiknek nem csak története nincs, de gyakorlatilag semmi értékelhető a látványos jeleneteken kívül.
73 A mogyoró-meló (2014)