A kritikákat olvasva erről a filmről arra jutottam, hogy a kisebbséghez tartozom, akiknek ez a film nem igazán tetszett. Nekem túl nehézkes volt és fárasztó. Sokkal több energiát kellett beleölnöm, hogy tudjam követni a fonalat, mint amennyi szórakozást ez a film nyújtott.
Nekem valahogy nem jött be az Utódok, nem tudom nem érezni rajta a modorosságot, és ez nagyon eltávolítja tőlem az egész cselekményt. Vannak pillanatok, amikor meg tudok erről feledkezni, de és úgy érzem, kapok valamit, amit magammal vihetek, de aztán újra kezdődik minden az elejétől, amitől egy kicsit futkos mára a hátamon a libabőr. Jó film ez, de csak a megfelelő mércével. Nekem viszont a jó a hármastól kezdődik.
Az ír történelem ezen sötét időszakát egészen hitelesen bemutató filmdráma, melynek cselekményvonala kidolgozott és érthető, s az alakítások is hitelesek és pontosan. Mindenki komolyan vette a szerepét és szépen megcsinálta a házi feladatát. És ez nem érződik a játékukon! Profi munka!
Ha leszámítjuk, hogy az utolsó jelenet mennyire rossz, és milyen dramaturgiai hibák vannak benne, egészen élvezhető film. Luc Besson azóta sem volt ilyen eredeti, ezért jár a 4 pont.
Nagyon jó kis film, azt hiszem mindenki tud kötődni ezekhez a szereplőkhöz, már csak azért is, mert nagyon tehetséges fiatal színészekkel van dolgunk. Igaz, mindannyiuknak van még hova fejlődniük, de az alakításuk akkor is nagyon hiteles, és nagyon átjön az egész hangulat. Kíváncsi volnék, mennyire igazodik a film a könyvhöz.
Ez a bájos vígjáték igazán viccesre és nagyon könnyedre sikerült. Remekül szórakoztam a film során, szerintem minden benne volt, ami a kikapcsolódáshoz szükségeltetik. Jók voltak a helyzetkomikumok, a zene és a szereposztás.
Ügyesen ötvözi ez a film a dráma és a vígjáték elemeket, érdekes mondanivalója van, de ami a legjobb benne az kétségkívül Jack Nicholson. Először azt gondoltam, nem fogja tudni jól hozni ezt a nyárspolgári szerepet, hiszen ő mindig olyan karizmatikus és erős egyéniség, de végül hihetetlen jól összehozta, tulajdonképpen az ő játéka alapozza meg az egész film hangulatát.
Az egyik legkedvesebb filmem, már többször láttam. Tartalmazza az olasz filmekre jellemző burkoltan megjelenő pajzánságot, amit nagyon kedvelek. Jók a színészek, precízen megkomponáltak a jelenetek. Érdekes, élvezhető film.
Woody Allen azt csinálja, amiben a legjobb, komikus drámát. Az alkotás vicces, néhol közönséges, de végig őszinte, ami miatt kissé szomorkás is és rendkívül bizarr. Harry kitárulkozik a nézők előtt, az annyira zárkózott meg nem értett zseniről mérföldenként kopnak le a maszkok. A film egy férfit mutat be, aki képtelen boldogan működni, pedig valójában minden keserű döntéséért csak ő maga felelős.
Engem zavart, hogy elég nagy különbség van az egyes darabok minősége közt. Mikor ott tartottam, hogy ok, ez egy jó kis rész volt, jött a puffanás. Végső soron azonban minden darabja nézhető, egy sem lett kirívóan rossz.
Azért tartom furcsának a filmet, mert viszonylag ritka, hogy egészséges humorral tálaljanak egy ilyen súlyos betegséget. Teljesen szokatlan, már a gesztus is, hogy vígjátékként alaptételezzék, főtémának válasszák. Ennek magyarázatának azt tartom, hogy személyes történet ihlette. Épp ezáltal tudott a stáb azonosulni a helyzettel, de képes volt kívülről rátekinteni. Nagyon dicséretes vállalkozásnak tartom.
Nagyon depressziós film. Olyan feketén festi le a mai fiatalok lelkivilágát, érdeklődési aspektusait, szexuális ábrándjaikat és első, félresikerült tapasztalataikat, hogy kedvem lett eret vágni magamon. Nagyon melankolikus film!
Igényes, megrázó film. Mindenképpen ajánlani tudom, hiszen erről mindenkinek tudnia kell, és mivel talán még mindig van néhány felfedetlen részlet az eseménnyel kapcsolatban, így nem szabad lezárni ezt.
A Mementó az egyik legintelligensebb film, amit valaha láttam. Nolan narrativitás koncepciója a film-noire-ral vegyítve egészen lenyűgöző. Annyi apró megoldásra váró rejtély van a filmben, hogy aki egyszer látta, garantáltan újra fogja nézni. Nem egy könnyű vasárnap délutáni mozi, az biztos, cserébe viszont zseniális.
Ennek a filmnek nem Lynch miatt van ennyire nyomasztó hangulata, bár kétségtelen, hogy a rendező képi és hangulati világa nagyban hozzájárult. De maga a történet is van annyira szívszorító és kemény, hogy még a legedzettebb nézők is meghatódjanak és beleéljék magukat. Szerintem egy kifejezetten fontos film Az Elefántember, mert olyan dolgokat állít az emberiségről és az emberségről, amik azóta sem váltak kevésbé fontossá.
85 Bábel (2006)