juliS

Azt hinné az ember, hogy a western-korszaknak leáldozott, és már senkit sem érdekel a kérges tenyerű és megtört tekintetű, meglett férfiak drámája a kies pusztaságban, aztán tessék, mégis: a zsánerből még mindig ki lehet hozni egy olyan történetet, ami ugyan hű tud maradni a korhoz, attól még sikeresen szól a mai közönséghez is, és a cseppnyi heroizmus mögé oda tudja csempészni az emberi esendőséget.

A pankrátor tulajdonképpen egy nagyon kegyetlen film. Kegyetlenül bánik az öregedéssel, a szánalmassággal, a családi kapcsolatokkal és azokkal a szereplőkkel, akik nem tudják, hogy rontották el, csak azt, hogy nagyon. Egy szép, de nagyon szomorú drámáról beszélünk, amiben alig történik valami jó, és azt a keveset is áthatja valami nagyon mély és nagyon őszinte sajnálkozás. Arronofsky gyakorlatilag megtalálta a tökéletes szerepet Mickey Rourke számára, amiben még hiteleset tudott alakítani.

Nagy ívű dráma a jó öreg Makk Károly tollából. Príma szereposztás, remek történet, igazi magyar dráma.

Igazán remek film lett, örülök, hogy a rendező inkább a Distirct 9-ból megismert önmagához tért vissza. Nem mintha az Elysiummal olyan nagy baj lett volna, de a Chappie nálam már most az év sci-fije. Eredeti sztori, jó alakítások, nekem nagyon bejött.

Jean Gabin nem hiába volt korának egyik meghatározó színésze. A film nem annyira mozgalmas, mint inkább elgondolkodtató. De érdekes a története, érdemes megnézni!

A látszat ás az egyszerű történet ellenére a film komoly kérdéseket feszeget,s remélhetőleg a közönség még sokáig fogja szájról szájra adni az általa keltett vélemény- és igazságmegnyilvánulásokat.

Whealthy filmjét nézve, nem kellett csalódnom. De be kell valljam, sokkal mélyebb, hidegebb és kevésbé ironikus filmet vártam.

Tarantino trash filmje brutálisan szórakoztató, magán viseli a ZS-kategóriás filmek és a rendező minden jellegzetes vonását, így a rajongóknak egyszerűen kötelező darab. Persze aki minden előzmény tudta nélkül leül megnézni a filmet jó eséllyel semmit nem fog érteni abból, hogy ez mégis mitől jó, pedig nagyon is az.

Meryl Streepnek nagyon jól áll ez a szerep, nem csoda, hogy a film bezsebelt pár díjat. Sose gondoltam volna, hogy az epilepszia ilyen komoly betegség :( Szomorú hangulatú, szép dráma ez a film.

Kevés film van, ami ennél jobban ábrázolná a jelen világunkat. Amikor úgy repülhetsz tízezer mérföldet, hogy valójában nem tartasz sehova se… És a poén az, hogy ez az év egyik legszívmelengetőbb filmje, annak ellenére, hogy a főhős egyetlen dolga foglalkozásából fakadóan, hogy embereket rúgjon ki.

A rendező filmjeiben még sosem csalódtam igazából, és ez most sem volt másképp, nagyon egyedi a hangulatuk, amik egyszerűen beszippantják az embert, így aki nem látta még, mindenképp vágjon bele ebbe a klasszikusba szerintem.

Kevés igazán jó sportfilm jött ki idén, de ez biztosan ott van a legjobbak között. Egy kicsit lehetne tempósabb, de nekem bejött.

Szerintem nem tudok semmi újat mondani ezzel a filmmel kapcsolatban. Bárhol bármilyen kritikát olvastam, semmi negatívat nem írtak róla. És egyet is kell, hogy értsek velük, teljes szívemből. Először egyik barátommal kezdtem nézni a filmet, majd tíz perc után úgy döntöttünk, hogy inkább utána olvasunk az esetnek, az alapkonfliktusnak, mielőtt tovább folytatnánk a filmnézést. Szégyen, de az interneten kerestünk utána. Muszáj azt mondanom, hogy szégyen, mert korunkból és tájékozottságunkból adódóan tudnunk kellett volna erről. Ez a film gyönyörűen bemutatja az esetet, tele van nyers érzelmekkel, és engedi a történetnek, hogy elmesélje saját magát.

Semmi egyebet nem láttam ebben a filmben, mint egy tanácstalan fickót, aki örömmel veszi tudomásul minden egyes alkalommal, hogy ugyan nincs semmije, még személyazonossága sem, de lőni meg autót vezetni, na azt tud. Az elejétől a végégi a kék árnyalatú filmet nézve az volt az érzésem, hogy egy jégszekrényben vagyok, és azzal kell foglalkoznom, hogy valaki, aki nem tud megbékélni, halomra lövöldöz mindenki mást, aki vélhetőleg tudja, hogy ő kicsoda. Szóval egy kicsit belevesztem ebbe a nagy hajszába, és korántsem élveztem annyira.

Kicsit jobbra számítottam, de azért meg lehet nézni. Bájosan viccesedik, és végülis nem válik unalmassá, de azért nagy sztorira nem kell számítani.

Érdekes a szereposztás, és jók a színészek, amúgy nem egy nagy eresztés, sőt...egy elmebeteg nőket nyuzgál...közben valaki a nyomában lohol bosszúért. Még a történet is gagyi.

Nagy kár a Hannibálért, egy egy olyan ikonikus figura, mint az emberevő pszichológus ettől a műfajok között kiegyensúlyozatlanul hánykódó filmtől sokkal többet érdemelt volna. Aki egy kis rettegésre vágyik, inkább A bárányok hallgatnak újranézésén gondolkodjon, azzal nem veszít, ezzel viszont jó eséllyel fog.

Kissé vontatott film, de én nagyon szerettem. Vívódó emberekről szól, s emiatt nagyon együtt tudtam érezni a főhősökkel. Szép a táj és a zene is passzol.

Érződik, hogy Miyazaki próbálja az európai közeget megszólítani a filmjével, de sajnos a japán kultúrának a minimális ismerete nélkül, nehezen érthető a film. Ha valahogy több síkon lenne értelmezhető, de túl azon, hogy gyönyörű, én nem tudom összerakni.

Ez egy igazi nagy produkció, ami minden részletében nagyon jól ki van dolgozva. Lars von Trier meglepő könnyedséggel vezet minket be egy bonyolult drámai közegbe, ahol Nicole Kidman minden tehetségét megmutathatja. A film egy igazi dráma miden mélységében, kár, hogy ennek ellenére csak kevesen ismerik.