Lenyűgöző film, amit szerintem csak néhányan mondanának vígjátéknak, de kétségtelen, hogy sok vicces jelenet van a filmben. A tempó megfelelő, szépen haladunk bele a bonyodalomba, amit két fiú él át egy idősebb nő mellett. Jól mutatja be a film, hogy mennyire a szex körül forog a 18 év körüli fiúk minden gondolata. A film provokatív és érzéki, mindenkinek melegen ajánlom!
Azt hinné az ember, hogy a western-korszaknak leáldozott, és már senkit sem érdekel a kérges tenyerű és megtört tekintetű, meglett férfiak drámája a kies pusztaságban, aztán tessék, mégis: a zsánerből még mindig ki lehet hozni egy olyan történetet, ami ugyan hű tud maradni a korhoz, attól még sikeresen szól a mai közönséghez is, és a cseppnyi heroizmus mögé oda tudja csempészni az emberi esendőséget.
A pankrátor tulajdonképpen egy nagyon kegyetlen film. Kegyetlenül bánik az öregedéssel, a szánalmassággal, a családi kapcsolatokkal és azokkal a szereplőkkel, akik nem tudják, hogy rontották el, csak azt, hogy nagyon. Egy szép, de nagyon szomorú drámáról beszélünk, amiben alig történik valami jó, és azt a keveset is áthatja valami nagyon mély és nagyon őszinte sajnálkozás. Arronofsky gyakorlatilag megtalálta a tökéletes szerepet Mickey Rourke számára, amiben még hiteleset tudott alakítani.
Igazán remek film lett, örülök, hogy a rendező inkább a Distirct 9-ból megismert önmagához tért vissza. Nem mintha az Elysiummal olyan nagy baj lett volna, de a Chappie nálam már most az év sci-fije. Eredeti sztori, jó alakítások, nekem nagyon bejött.
Jean Gabin nem hiába volt korának egyik meghatározó színésze. A film nem annyira mozgalmas, mint inkább elgondolkodtató. De érdekes a története, érdemes megnézni!
A látszat ás az egyszerű történet ellenére a film komoly kérdéseket feszeget,s remélhetőleg a közönség még sokáig fogja szájról szájra adni az általa keltett vélemény- és igazságmegnyilvánulásokat.
Tarantino trash filmje brutálisan szórakoztató, magán viseli a ZS-kategóriás filmek és a rendező minden jellegzetes vonását, így a rajongóknak egyszerűen kötelező darab. Persze aki minden előzmény tudta nélkül leül megnézni a filmet jó eséllyel semmit nem fog érteni abból, hogy ez mégis mitől jó, pedig nagyon is az.
Meryl Streepnek nagyon jól áll ez a szerep, nem csoda, hogy a film bezsebelt pár díjat. Sose gondoltam volna, hogy az epilepszia ilyen komoly betegség :( Szomorú hangulatú, szép dráma ez a film.
Kevés film van, ami ennél jobban ábrázolná a jelen világunkat. Amikor úgy repülhetsz tízezer mérföldet, hogy valójában nem tartasz sehova se… És a poén az, hogy ez az év egyik legszívmelengetőbb filmje, annak ellenére, hogy a főhős egyetlen dolga foglalkozásából fakadóan, hogy embereket rúgjon ki.
A rendező filmjeiben még sosem csalódtam igazából, és ez most sem volt másképp, nagyon egyedi a hangulatuk, amik egyszerűen beszippantják az embert, így aki nem látta még, mindenképp vágjon bele ebbe a klasszikusba szerintem.
Szerintem nem tudok semmi újat mondani ezzel a filmmel kapcsolatban. Bárhol bármilyen kritikát olvastam, semmi negatívat nem írtak róla. És egyet is kell, hogy értsek velük, teljes szívemből. Először egyik barátommal kezdtem nézni a filmet, majd tíz perc után úgy döntöttünk, hogy inkább utána olvasunk az esetnek, az alapkonfliktusnak, mielőtt tovább folytatnánk a filmnézést. Szégyen, de az interneten kerestünk utána. Muszáj azt mondanom, hogy szégyen, mert korunkból és tájékozottságunkból adódóan tudnunk kellett volna erről. Ez a film gyönyörűen bemutatja az esetet, tele van nyers érzelmekkel, és engedi a történetnek, hogy elmesélje saját magát.
Semmi egyebet nem láttam ebben a filmben, mint egy tanácstalan fickót, aki örömmel veszi tudomásul minden egyes alkalommal, hogy ugyan nincs semmije, még személyazonossága sem, de lőni meg autót vezetni, na azt tud. Az elejétől a végégi a kék árnyalatú filmet nézve az volt az érzésem, hogy egy jégszekrényben vagyok, és azzal kell foglalkoznom, hogy valaki, aki nem tud megbékélni, halomra lövöldöz mindenki mást, aki vélhetőleg tudja, hogy ő kicsoda. Szóval egy kicsit belevesztem ebbe a nagy hajszába, és korántsem élveztem annyira.
Érdekes a szereposztás, és jók a színészek, amúgy nem egy nagy eresztés, sőt...egy elmebeteg nőket nyuzgál...közben valaki a nyomában lohol bosszúért. Még a történet is gagyi.
Nagy kár a Hannibálért, egy egy olyan ikonikus figura, mint az emberevő pszichológus ettől a műfajok között kiegyensúlyozatlanul hánykódó filmtől sokkal többet érdemelt volna. Aki egy kis rettegésre vágyik, inkább A bárányok hallgatnak újranézésén gondolkodjon, azzal nem veszít, ezzel viszont jó eséllyel fog.
Kissé vontatott film, de én nagyon szerettem. Vívódó emberekről szól, s emiatt nagyon együtt tudtam érezni a főhősökkel. Szép a táj és a zene is passzol.
Érződik, hogy Miyazaki próbálja az európai közeget megszólítani a filmjével, de sajnos a japán kultúrának a minimális ismerete nélkül, nehezen érthető a film. Ha valahogy több síkon lenne értelmezhető, de túl azon, hogy gyönyörű, én nem tudom összerakni.
75 Anyádat is! (2001)