A Lesz ez még így se! az egyik legszórakoztatóbb, legfelemelőbb és legmeghatóbb vígjátékba hajló dráma, amit valaha láttam. Nicholson parádézik a kiállhatatlan író szerepében, Helen Hunt tökéletes egyedülálló anya, Greg Kinnear pedig igazán szánni valóan tud nézni, miután keményen beverik az arcát – és ez a három ember olyat alakít, hogy tényleg elhisszük a macska-egér harcot akármelyikük között. A film annyira könnyed, amennyire nehéz dolgokról beszél – az aktualitása pedig nem egyhamar múlik majd el.
Nagyon szeretem ezt a filmet. Olyan, amilyen, az igaz, mármint a szerelmi háromszögek olykor furcsák, de mindenki volt már hasonló helyzetben, így valahol a mi érzéseinket is tükrözik. A szőke csaj irritált nagyon a filmben, de alapjában véve ez egy kellemes, laza romantikus film.
Ahogy előbújik a gyerek a romok alól, meg sztem ez az egész fim egy szimbólum. Csak azoknak jelent valamit, akik a sorok közt is képesek olvasni. Különben egy nagyon szomorú film.
Nagyon tetszett a film, főleg mert egyáltalán nem volt demagóg propaganda íze - mondjuk a bölcs öreg fekete házvetetőnő, aki a kis Emma Stone-nak elmond minden bölcsességet az életről, kicsit negédes volt -, hanem ehelyett sok oldalról világítja meg az egész helyzetet - van ugye, amikor egyik-másik szolgálólány arról beszél, hogy jófejek vele a munkáltatói, meg ott van a fiatal házaspár is, na mindegy, nem spoilerezek -, sőt néha még humorizálni is tud, ami nagyon üdítő, tényleg ez is kell ahhoz, hogy egy ilyen komoly történetet át lehessen adni.
A remake-nél mindig izgulok kicsit, mivel előttem lebeg az eredeti verzió, ami vagy nagyon jó volt, vagy nagyon rossz. Hitchcock rendezése mindenki retinájába beleégette magát; nehéz felülmúlni. Perszehogy Gus Van Sant-nak sem sikerült, de megpróbálta és a kísérlet dicséretesre sikerült. Nagyon jó választás volt a főszerepre Vince Vaughn, aki olykor bizony nagyon is kattant fejjel jelenik meg a vásznon.
Ez az a fajta film, ami vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem. Hát én az utóbbiba tartozok, ez nekem csak egy nagy ökörködés, és bár ettől sokkal rosszabb vígjátékok is vannak, ez a tény azonban nem dob fel túlságosan.
Azoknak ajánlom, akik nem pornóra vágynak, hanem a szexualitás erotikus és perverz mivoltán túl is képesek végignézni egy filmet úgy, hogy a testiséget művészi formájában látják. Szép film egy fiatal fiú felnőttéválásáról.
Hmmm, hát elképzelésem sincs, mire is tartsam ezt a silányságot, csak azért értékeljem fel, mert lány vagyok, mert a főhős is egy csaj, aki mondjuk, majdnem teljesen néma végig...és nem is történik semmi sem igazán az egészben? No ne....
Akármekkora renoméja van Brandónak, sohasem tudok értékelni egy olyan színészt, aki ennyire el van telve magától. Arrogáns, felkészületlen, rossz csapattag, kellemetlen ember. Az ilyet nem szabadna címszerepbe rakni. Ennek ellenére Coppola kihozta a maximumot a filmből, rááldozta mindenét, és egy igazi klasszikust alkotott.
Baromi jó film, főleg azért tetszik, mert megmutatja, hogy Jim Carrey nem csak király humorista, hanem első osztályú színész is. Szerintem egyszerűen lehengerlő, ahogy Kaufmant játssza. De persze a többi színészről sem lehet rosszat mondani, DeVito is hatalmas sztár és szerintem ez a szerep nagyon passzolt hozzá. Egyáltalán nagyon-nagyon jó volt a szereposztás, szóval le a kalappal a film előtt.
Nekem egyszerűen ez a kedvenc feldolgozásom, nagyon szívhez szóló, kalandos és egyszerre izgalmas is. A karakterfejlődés igencsak páratlan, és szerintem rengeteg később történetet inspirált. Érdemes megnézni!
Szerintem a film egy nagyon szép melodráma, ami tényleg meghatja és elgondolkodtatja az ember. De a vége vegyes érzelmeket keltett bennem. Egyrészt könnyekben törnék ki, másrészt fel vagyok háborodva. Egyszerűen nem értem, miért kellett ezt így lezárni? Egyébként szerintem Will Smith remekül alakít benne, de valahogy nem tudta magasabb szintre emelni a filmet.
Nagyszerű film, nagyszerű színészekkel és nagyszerű üzenettel. Nagyon felemelő, amikor egy igaz történeten keresztül tudhatunk meg valamit a képzelőerő és a szeretet erejéről, amik azt hiszem a legfontosabb üzenetei ennek a filmnek. És pláne, amikor olyan nagy színészek közvetítik mindezt, mint Johnny Depp. A film nem csak megindító, de tanulságos és élvezetes is, úgyhogy mindenkinek szívből ajánlom.
Nem volt annyira izgalmas, vagy feszült, mint a műfaj nagy klasszikusa (például a Hetedik). Van hogy annyira bonyolulttá teszi a helyzetet, hogy a néző elveszti a fonalat és nem izgul, hanem értetlenkedik. Nem rossz film, de nem kimagasló sem thrillerként, sem Eastwood rendezésként.
A Szavak nélkül egy elképesztően erős alkotás lett, jó érzés ott lenni, amikor egy új csoda születik. Fájdalmas ez a csoda, de nagyon megrendítő. Dawid Ogrodnik pedig olyat alakított, amilyet már nagyon régen láttam, a tekintetében benne volt minden, tényleg hihetetlen. Ha egy mély filmre vágysz, azt mondom, ettől jobbat nem tudok ajánlani, csak készítsd be a zsebkendőt, és számolj azzal, hogy napokig benned marad.
Nagyon szerettem még kislány koromban. Egyébként is szeretem Astrid Lindgrent, és ez a története különösen kedves számomra. Szerintem nem csak a gyerekek kedvelik, hiszen a felnőttek is számos klassz dolgot találnak benne. A gyönyörű természet, akét klassz rablónej... Ronja és Birk barátsága nagyon aranyos emlék marad örökre.
A karakterek nagyon jók voltak, amire szükség is volt, mert a sztori nem volt nagy durranás. Annyira vígjátéknak sem volt meggyőző, inkább mondanám drámának. Mondjuk ebből a szempontból meg talán egy kicsit túl negédes volt, nem volt igazán mélysége, inkább amolyan kamasz életérzést adott át egy kis csavarral, de hát ilyen filmből is ezer meg egy készült már.
88 Lesz ez még így se! (1997)