juliS

Marius Olteanu debütáló filmje egy mély lélektani dráma, ami két ember házasságának és személyiségüknek a rétegeit próbálja lefejteni. Érdekes módon keresi a választ a rengeteg miértre, előbb a feleség szemszögéből ismerjük meg a "problémát", majd a férfi nézőpontja következik, befejezésképp pedig kettejük közös véleménye fogalmazódik meg. Meglehetősen melankolikus hangulatú az egész film, amivel a rendező valószínűleg érzékeltetni próbálta a téma komolyságát, azonban sajnos átesett a ló túloldalára, és a filmje unalomba fulladt. Vegyesek az érzéseim az egésszel kapcsolatban, összességében tetszett, de egy kicsit fel lehetett volna dobni, kellett volna még egy kis szín a nagy szürkeségbe.

Az eddig látottak alapján szerintem érdemes időt szánni a sorozatra. Valószínűleg nem lesz tökéletes, mert apróbb hibák már az elején is feltűntek (engem kifejezetten zavart, hogy nincs kifutási ideje a feszültségnek, egyből váltanak a következő jelenetre, még mielőtt a néző regisztrálná, mi is történt), na de ez alapján még nem írnám le az egészet, szerintem jó lesz ez.

Kiváló film, tökéletesen ábrázolja, milyen nehézségekkel szembesülnek a nők egy-egy munkahelyi vagy szexuális zaklatás során. Nem elég a félelem és megalázottság, még a saját szégyenérzetüket is le kell küzdeniük ahhoz, hogy segítséget kérhessenek.

Örök aktualitású témát dolgoz fel nagyszerű módon. A színek, a zene, a remek operatőri munka tényleg meghozta az eredményét, a végeredmény egy érzelmes film lett az igaz barátságról, önmagunk megtalálásáról... és igen, kicsit klisés és szirupos, inkább csak az erre vevő nézőknek ajánlanám.

Vígjátékra vettem jegyet, de egészen mást kaptam. Különleges hangulatú, az érzelmekre erősen ható film, amit szerintem kár kihagyni, én legalábbis ritkán hagyom el a mozitermet ekkora elégedettséggel, mint a Boldog idők után.

Ebben a filmben valamiért nem sikerült elkapni azt a hangulatot vagy felütést, ami a skandináv gyerekfilmneknél olyan jól szokott sikerülni - amiben semmi lenézés vagy leereszkedés nincs.

Azt hiszem, ez az a film, ami valóban érdemes volt a Filmalap támogatására, Nagy Zoltán első nagyjátékfilmje szerintem óriási közönségsiker lesz. Tabukat döntöget, és nagyszerűen visz filmre egy olyan témát, amit kevesen mertek volna felvállalni. A főszereplőkkel remélhetőleg sok, hasonlóan nagyszerű filmben találkozunk a jövőben is.

Könnyű játékfilm, amivel ne lehet mellélőni, ha laza kikapcsolódásra vágyik valaki. Butácskának tűnhet, mégis fel tudja kelteni a néző érdeklődését, és nem is veszíti el azt. Ha nem is lett a kedvencem, tetszett, merem ajánlani.

Oké, hát én igyekszem megérteni, hogy miért olyan nagy szám ez a film. Tény, hogy Brad Pitt a kisujjából kirázta ezt a szerepet, de szerintem az alapkoncepció nem igazán mutat túl az apakeresésen, minden más pedig valahogy olyan kiszámítható volt. :/

A balettet mint műfajt sosem értettem, de ez ennél a filmnél szerencsére nem okozott problémát. Sok ugyan benne a zenés-táncos betét, de emellett hangsúlyosan jelen van a művész karrierje kibontakozásának útja is. A kisfiú Acosta nagyon tehetségesen alakított, szerintem érdemes figyelni a további tevékenységét. Az önmagát alakító Acosta pedig zseniális. Az életrajzi filmekben ritkán csalódom, szerencsére ez a film is a nagyszerű produkciók sorát gyarapítja.

DiCaprio, Al Pacino, Brad Pitt, Kurt Russel, Tarantino - és mindezek a nevek egy filmben. Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűzni, egyszerűen zseniális. Az már most borítékolható, hogy rengeteg díjat bezsebel majd a film.

Teljesen lenyűgözött a film. Juliette Binoche nekem még sosem okozott csalódást, itt is nagyszerűen alakítja Clarat. Végig érződik a belső küzdelme, olyan, mintha annyira belemerült volna a kis játékába, hogy szinte már nem is tudja, ki ő valójában. Kettős életet él, miközben legbelül a saját alteregójával azonosul. Hangulatos, jól felépített film, ilyen egy jó romantikus dráma.

Klaaszikus családi dráma, semmi új a nap alatt, viszont el kell ismerni, nagyon kellemes hangulatú film, szinte magába szippantja a nézőt. Ha az ember kikapcsolódásra vágyik, ajánlott megnézni.

Az ehhez hasonló filmek talán kicsit segítenek az embereknek elfogadóbbá válni. Számomra különös érzelmi élményt nyújtott, mindenképp ajánlom megnézni.

Elég laposnak éreztem, kicsit még pofozgathattak volna az írók a forgatókönyvön. Viszont olyan mindennapi és emberi problémákat mutat be (pl. válás, születés, szülővé válás, munkanélküliség), melyek miatt igazán kedvelhető, még a butyutasága ellenére is. Kicsit drámai, kicsit vicces, szerintem jól eltalálták az összhangot a két műfaj közt. Egy nyugodt vasárnap délutánra pont jó választás lehet.

Egy természeti katasztrófát és személyes tragédiákat mutat be a film. Remegő gyomorral néztem végig. Nagyszerű karaktereket jelenít meg, és egyfajta társadalmi tükör is.