Gyerekkorom egyik nagy kedvence, imádtam egyszerűen, mint ahogy szerintem mindenki. Az idő ugyan egy kicsit kikezdte, de ettől eltekintve még mai is egy nagyon izgalmas és nagyon eredeti film.
Ilyen Hollywood, amikor egy produkcióra valahogy nem állnak össze a tehetségek, és végül nem marad semmi más, csak az animátorok munkája, meg esetleg a zeneszerző, akit meg lehetne dicsérni. Nem mondom, hogy egy rettenetes katasztrófa, mert egyszer még viszonylag fájdalommentesen végig lehet nézni, de csak akkor, ha az ember hajlandó kikapcsolni a teljesen, és elszürcsölget egy jéghideg kólát, hogy jól befagyjon az agya. Na így lenne mondjuk közepes, de túl sok a kritérium, marad az 5/2.
Egy érdekes variáció az óriásszörnyes mozira. Szerintem jól ki volt találva, a színészek is tetszettek, no meg nagyon-nagyon szép volt az egész, sok energiát fektettek a látványba. Eléggé jó lett szerintem összességében.
Minden ismerősöm el volt ájulva ettől a filmtől, aztán valahogy rávettem magam, bár a vak Al Pacino nem igazán érdekelt. Nem mondom, hogy nem volt igazuk, de azért valószínűleg annyit dicsérték, hogy már túl sokat vártam tőle. Persze még így is átlagon felüli drámáról van szó, de én azért a klasszikus jelzőt bőven elvitatnám tőle.
Nálam egyértelműen az évad legjobb újonca volt, a pilot elég volt ahhoz, hogy tudjam, ez a sorozat igazán nekem való. Végig erős teljesítményt nyújtott az első évad, egy két helyen éreztem csak, hogy fel lehetett volna pörgetni, de ez minimális. Az évadzáró pedig kimondottan ütős lett. Valahogy így képzelem el...
Már a második rész is teljesen értelmetlen volt, de a harmadik még tovább csökkentette a színvonalat. De ez idő alatt a készítők rendesen megszedték magukat. Ehhez gratulálok, de a film láttán csak a tenyerembe tudom temetni az arcomat. Én voltam a hülye, hogy megnéztem.
A fegyvernepper egy nagy szavakkal meg helyzetekkel dobálózó thriller, amiben a feszültséget és a nyomottságot nem a hatalmas és látványos akciójelenetek adják, hanem a tény, hogy valakinek szembe kell néznie tettei következményeivel. Yuri Orlov szerepe nagyon jól áll Nicholas Cage-nek, aki érzéketlen fegyverkereskedőből a szemünk láttára vedlik át aggódó testvérré, és mindent alárendel a családi köteléknek.
Az Amerikai pszicho lehetett volna egy nagyon mély és ütős szatíra is, azonban a felszínnél nem merészkedett mélyebbre. Nagy kár érte, az alapanyag megvolt hozzá.
Azt érzem, hogy Luc Besson nem sokat törhette magát a forgatókönyvön, de aki bírja a rendező-forgatókönyvíró munkáit, az ebben a filmben sem fog csalódni. Statham egy igazi B-kategóriás akcióhős, viszont halál laza arc, és bár a filmjei nem igazán váltják meg a világot, de valamiért nagyon bírom a fazonját. Ez a mozi pedig valahol ott kószál a középmezőnyben, ami azért nem is olyan rossz dolog.
A pilot igen ígéretes volt, nem csoda, hogy az FX minden idők második legnézettebb újonca volt. Ha röviden összegeznem kéne: nagyon erős és komplex karakterek, kiváló párbeszédek és jó történet melyet egy nagy adag erőszakkal csaptak homlokon. Nálam egy szinten van a Son of Anarchyval, azt pedig aligha kell bemutatni bárkinek is, viszont A törvény embere valamivel kisebb hype-ot kapott. Pedig megérdemelné.
A Játsz/Ma egy igazi intelligens kis mese, ami kényezteti az agyat. Figyelned, nézned és hallgatnod kell, miközben meg kell oldanod a rejtélyt. Mindössze 128 perced van kibogozni a szálakat. És szinte biztos vagyok benne, hogy a megoldásig nem fogsz eljutni az utolsó pillanatig, akárcsak én.
Nagyon vártam már egy olyan egész estés filmet, ami csak a Ragadozóról szól, és végre meghallgatásra kerültek az imáim. Mondjuk az is hozzátartozik, hogy nem így képzeltem el, cserébe viszont magyar rendező készítette, na maradjunk annyiban: fair enough. Az egész filmet áthatja a retro, és hogy képesek voltak leszerződtetni és izommal feltömni Adrien Brodyt, hát azon remekül szórakoztam. Jó kis stílusgyakorlat volt ez.
Nekem pár poén eléggé erőltetett volt, de a műfaján belül szerintem ez egy elég vicces film. Nem nagyon bárgyú vagy bugyuta, még az obszcén viccek is viszonylag normálisan vannak adagolva, nem azokból áll kizárólag az egész, meg vannak benne másfajta poénok is. Összességében nekem élvezhető volt.
Az a baj ezzel a filmmel, hogy bármit mondhatsz rá, úgyis az lesz, hogy te hisz direkt rossz, meg exploitiation-film, meg tisztelgés, és a forgatókönyv is emiatt ilyen rossz, meg minden más is. Jó, nagy móka lehetett, de nem lehet kritizálni a filmet, mert rögtön azt kapod válaszul, hogy ez szándékosan lett olyan, amilyen. Nekem ez annyira nem tűnik tisztességes hozzáállásnak, de hát ízlések és pofonok.
Remek film, ajánlom a thrillereket kedvelőknek. Igazán jó a történet, remekül sikerült megírni. A film fordulatokban gazdag, csavaros, izgalmas, habár a vége eléggé gagyi lett. Sok benne a felesleges elem.
Nagyon jó a történet, én igazából gondolatkísérletnek fogtam fel az egészet, egy percig sem gondoltam, hogy ennek hihetőnek kéne lennie, vagy valamilyen realitás alapon kéne mozognia. A karakterek jól működnek, jó színészi alakítást nyújt Gerard Butler és Jamie Foxx is. Kicsit talán kiszámítható, de egy korrekt akcióthriller.
Valami rettenetesen unalmas drámázásra számítottam, de ez a film elképesztően brutális módon tárja elénk az ember lélek egyik legmélyebb és legsötétebb bugyrait úgy, hogy közben nem lesz belőle egy olcsó, híg és alpári horror. Aki kedveli ezt a műfajt, annak kötelező szinten ajánlom.
Adrian Brody alakítása nagyon tetszett, az egyébként is remek színész remekül formálta meg karakterét. A film sztorija érdekes, kellőképpen misztikus és tele van belső utazásokkal, visszaemlékezésekkel és hallucinációkkal. Mindent latba véve mégis csak közepesnek mondanám ezt az alkotást.
A hatásvadász képregény filmek sokadalmában kitüntetett helyet érdemel ez a filmalkotás. 57 millió fitying a semmire. Nem, bocsánat. 57 millió büntipont annak, aki képes egy egyszerű, ámde látványos sztorit továbbgondolás nélkül filmre vinni.
58 Az inkák kincse (1965)