Hipnotikus erővel hatott az emberekre az egész Sandokan jelenség, hogy annyira más volt, meg az a fülbemászó filmzene a mágikus tekintettel.Az egész elszigetelt társadalmat felbolygatta anno. Kíváncsi vagyok, mit mondanának erre a mai nézők, főleg a fiatal generációk
Egész jó kis sci-fi akció. Ben Affleck hozza a tőle megszokott színvonalat, a történet elég jó, filmvászonra való. Bár néhány jelenet klisés, és a végkimenetele is megjósolható a filmben van több ötletes megoldás is. Azzal együtt, hogy a film agyafúrt, érthető és követhető. Olyan, amilyennek lennie kell.
Steven Spielberg nagyszabású science-fictionje olyan kérdésre keresi a választ, ami korunk emberét igencsak izgatja - tehát az alappal mellélőni nem nagyon lehetett volna. Ám ehhez egy cuki gyerekszereplőt, és egy jóképűnek mondott színészt hívott segítségül, hogy még véletlenül se essen a közönség abba a csapdába, hogy nem érti, kivel kéne azonosulnunk. Szóval lett belőle egy didaktikus mese nagy sok trükkfelvétellel.
A film nagyon mellé nyúl azzal, hogy próbálja ábrázolni a harmadik világbeli valóságot, a képi világ, a szereplők közti viszonyszövődések, annyira elviszi az egészet, hogy a fenti szempontból nézve, nevetségessé válok. És hiába Bardem, Theron...nem tudják megmenteni a filmet.
Michael Dudikoff szerintem sokkal jobban alakított a Cobrában, ebben viszont szinte mérföldekkel gyengébben. A koncepció nem rossz, szerintem legalábbis az egész sztorinak az elgondolása nekem nagyon bejött. Azoknak ajánlanám, akiket nem zavar az olcsó és sokszor gagyi díszlet, vagy épp a hatáskeltés, mert abban bővelkedik a film.
Érdekes film ez, kimondottan érdekes a megvalósítás, csak az a baj, hogy eléggé unalomba fullad a dolog. Nem fájdalmasan, de azért kell hozzá türelem, az biztos.
A Robotzsaru a maga nemében egy valódi klasszikus, egy szatirikus scifi-akciófilm, ami látványában bőven a kor követelményei felett teljesített. A történet működött, a tartalom adott volt, Paul Verhoeven pedig remekül rakosgatta össze az építőkockákat. Ma szemmel már kissé kopott persze, de csak ajánlani tudom. Pláne azoknak, akik odáig voltak az idei remake-től.
A gyönyörű felvételek mellett engem a történetével is lenyűgözött. Egyszerűen hihetetlen, hogy a karakterek ennyire át tudják adni az életigenlést. Mindig valamivel meg kell küzdeni az életben és ezt remekül üzeni a film.
Láttam, és elmondhatom, hogy tetszett, ugyanakkor nem hinném, hogy ezzel mindenki így lenne. Strindberg alapjában véve nem mindenkinek bejövős és ezzel tisztában kelle lennie annak, aki belevág...
Jó jó...lehetne jobban is megírva, meg vannak benne tök bénaságok, de azért szemétnek nem nevezhető. Van benne néhány elképesztő gore pillanat, az utolsó 20 percről nem is beszélve...s mivel gyengéim az ilyen nevetséges butaságok, eltekintek tőle, hogy lehúzzam.
Nagyon kíváncsi voltam a sorozatra, mivel nagyon jól néz ki, de sajnos csalódtam, az egész néhány epizód után kifulladt, nem igazán indult be. Nagy kár érte, mert egy csomó kihagyott lehetőséget látok benne.
A plakáton mindenki boldog, vidám, fiatalos, energikus, pedig pont ezek a dolgok hiányoznak a filmből. Erőtlen, unalmas, vérszegény próbálkozás, amit egyszerűen kár volt megnézni. Próbál vicces és szórakoztató lenni, de sajnos ez most nem jött össze.
A film sok szempontból jobb mint az ez előző rész (Új remény - 1980), vizuálisan sokkal stimulálóbb, művészibb és sokkal többet ad a részletekre. Irvin Kershner élénk fantáziája a filmet mélyebb dimenziókba viszi, érettebb, filozofikusabb mélységet adva a történetnek.
Kellemes nosztalgikus emlékek fűződnek hozzá, ez volt az első scifi, amit láttam, de még ma is emlékszem rá. Nagyon jó előjáték és kibontakozás, a vége viszont már elég gyenge. De legalább tehetséges színészek maradtak utána.
Megint egy elbénázott Pókember film. Ha már visszanyúltak az eredeti anyaghoz, akkor hogy hogy nem sikerült egy jobbat összehozni. A főellenség karaktere nagyon hiányzik a filmből. Gyík kidolgozatlan marad, és ezért a film második fele nagyon unalmassá válik.
Egy másnapos vasárnap délelőttön mágikus élménynek számított. Igaz, hogy a másidik harmadig aludtam, de felébredni rá, egészen földöntúli élmény volt...:D Azok a felvételek... Azok a dalok...
Nagyon kellemes atmoszférájú film, a történetnek ugyan nincs nagy tétje, de mégis nagyon jó már csak nézni, még úgy is, hogy az egész érezhetően nem tart sehová sem. Mindenkinek csakis ajánlani tudom!
McKellenről eddig is tudtuk, hogy egy színészóriás, úgyhogy nem is lepett meg, hogy ismét brillírozott, azoban Milo Parker határozottan meglepett. Nagyszerű tehetség, várom a következő filmjét. A film pedig, hát, most hova méltassam...? Ötös.
Van az a pont a filmkészítésben, amikor egész egyszerűen a látványvilág nem tudja pótolni a sztorit. Itt pedig egy igen izgalmas és szerteágazó történetet sikerült annyira lebutítani, hogy mindenki megértse, csak ettől a karakterek minden dimenziójukat és hitelességüket elvesztették. Hirtelen túl sok mutáns lett, de az idő rövidsége miatt nem sikerült úgy belepréselni őket egy filmbe, hogy az élvezhető, szórakoztató és ne ennyire széteső legyen.
68 Szemben az erőszakkal (1956)