Mit mondhatnék... egy kissé túllőttek a célon a készítők ezzel a filmmel, ugyanis minden klisét gyakorlatilag elpuffogtatnak ebben a filmben, így talán nem is csoda, ha szinte minden második jelenet teljesen kiszámítható volt. Persze nem ennyire vészes a helyzet, egyszeri alkalommal még így is meg lehet nézni, de valahogy kissé tartalmatlannak találtam én magam.
Szerintem a Vár a dzsungel hihetetlenül jóra sikeredett, nagyon szerettem, és bár nincs semmi új a nap alatt, még így is irtóra szórakoztató a Következő szint. Nagyon adtam, és tulajdonképpen a zseniális színészi játékokon túlmenően a sztorihoz is hozzátett egy picit, de leszögezném, hogy negyedik részre már nem vágyom.
Nem tagadom, hogy Eddie Redmaynetől én már nem sokat várok. Természetes voltak pár évek igazán zseniális alakításai, de mostanra szerintem kiderül, hogy csupán egy karakterszínész. Ettől eltekintve a Léghajósok pazar filmre sikeredett, remek történettel és lebilincselő hangulattal.
Hm, hát nem is tudom...elgondolkodtatónak elgondolkodtat, és nem állítom, hogy nem érintett meg a film, de sokszor éreztem némi klisét az egyes jelenetekben. Ez persze nem vett el egyáltalán a filmélményből, de az biztos, hogy még jópárszor meg kell majd néznem, hogy bizonyos dolgat tisztázni tudjak magamban. Nem egyszernézős tehát az biztos.
Na, jó gyerekek, ez a film egyszerűen nagyon ott van. Ezt egyszerűen látni kell, annyira remekül fel van építve, és olyan nagyszerűen megadja az ívet az előző részhez kapcsolódóan, hogy megkockáztatom, hogy egy igazi mesterművel van dolgunk. Imádtam ezt a filmet, és a rajongóknak csakis azt tudom tanácsolni, hogy vessék bele magukat.
Ez tényleg az a film, amit láthatóan mindenki élvezettel készített, beleértve a színészeket (remek a kémia a két főszereplő között) és a rendezőt. Bár a forgatókönyv egy picit lehetett volna ütősebb, alapvetően nem érheti rossz szó a filmet, ami nagyon kellemesre sikerült. Nem is ragozom tovább, jár a megérdemelt 4 csillag!
Minden a helyén van ebben a filmben, a cím egy kicsit erőltetettnek tűnt nekem, de szerintem egyrészt nagyon is találó, és nagyon sokat is elárul arról, milyen humorral is operál. Német vígjátékként nem sokat vártam volna tőle, sajnálom, de ez van. Mindenesetre óriási nagy kellemes csalódást volt.
Steinfeld Hollywood egyik legnagyobb ígérete, nagyon fiatal, de nagyszerű színésznő (az Egy magányos tinédzser lehengerlő volt), aki még egy ilyen blockbusterben is meg tudja villantani magát. Szerencsére kapott rá teret Travis Knight-tól, aki nagyon ráncbaszedte a franchise-t ezzel a filmmel. Az Űrdongó jó lett, nagyon jó, így érdemes csinálni ezt. Nyugodt szívvel merem ajánlani.
Részben egyet tudok érteni az előttem szólóval, ami a hatásvadászatot illeti, de nem lehet elmenni Matt Dillon elképesztően erős alakítása mellett. Nekem ő mindig is egy B-kategóriás színész volt, akinek bár megvannak a képességei, de sokszor elripacsoskodta a szerepeit. Nem mondanám, hogy itt nincs meg ugyanez, viszont ennél a figuránál épp egy ilyen szélsőséges színészi eszköztár kellett. Szóval gratula Dillonnak, ez most nagyon komoly volt.
Most megmondom, hogy ezt a filmet úgy ki fogják tömni díjakkal, amennyire csak lehet, és nem csak itthon. És a legkevésbé sem érdemtelenül. A Ruben Brandt egy minden korosztály megszólító, pazarul megírt animációs film. Nem most láttam utoljára, az biztos! Gratulálok az alkotóknak!
Teljesen elállt a szavam, persze a valóságtartalmát én egy kicsit fenntartásokkal fogadná, hiszen egy ilyen életrajzi filmnél a főhősöket mindig próbálják jobb színben feltüntetni, a valóság szerintem ennél sokkalta árnyaltabb. Ettől függetlenül remek film a Bohém rapszódia. Tetszett, hogy emberközelségből láthattuk a zenekart.
Igazából tetszett, hogy a film nem kínál se többet, se kevesebbet, mint amit egy ilyen kategóriájú alkotás nyújtani tud. Könnyed és humoros volt, ugyanakkor igazán tartalmas szórakozás nyújtott.
Bár mi talán kevésbé ismerjük (oké, Tom Hanks filmjének hála már talán kicsit jobban), Fred Rogers valóban egy páratlan figura volt, amit remekül visszaadott ez a dokumentumfilm is. Egész végig valami kellemes bizsergés töltött el, miközben néztem, sokat tanulhatnánk tőle, és erre a film remek lehetőséget nyújt.
Lenyűgözőnek tartom Jafar Panahi munkásságát. Aki ismeri a rendező sajátos helyzetét a hazájában, az tudja, hogy milyen kevés erőforrás áll a rendelkezésére, és mégis, valahogy mindig elő tud állni egy magával ragadó mozival, ami egyszerre szólít meg (élj a világ bármelyik felén) és intelligens humorával mosolyt csal az arcodra. Csillagos ötös!
Okés, ez egy jól megírt történet, elismerem, de könyörgöm miért kell ennyire elvinni klisékbe. Szerintem annyi potenciál volt ebben a sztoriban, hogy csak, na. Nagyon kár érte.
Hát, nem tudom, más hogy van vele, de engem személy szerint rettenetesen idegesítettek a karakterek. Annyira egysíkúak és lebutítottak, hogy igazából nekem volt kínos mindezt néznem. Nagy kár, hogy ezen hasalt el a film nálam.
Mozifilmnek ez átlagon aluli, DVD-n vagy valamilyen VOD-on nézve nem is lenne kifogásom ellene, de így, ezzel a sztorival, meg úgy általában véve a kivitelezéssel viszont azért akadnak problémák. Tömören és velősen, ha ez kimarad az életedből, nem vesztesz semmit.
67 A hegyek szigete (2019)