ghalleck

Tisztelt Mafab: Szatót Oszakába kell visszakísérniük – ha nem hetvenszer hangzik el a filmben a város neve, akkor egyszer se... Maga az alkotás lélegzetelállító: ez az a film, amit csakis moziban szabad először megnézni. Ridley Scott remek sztorit vitt vászonra, és a rá jellemző, észveszejtő látványvilággal mutatja meg a nagyvárosi Japán mindennapi arcát. Michael Douglas remekül hozza a feszültségektől terhelt Conklin ambivalens figuráját, Andy Garcia a kölykös sármját és Kate Capshaw is meglepően érett alakítást nyújt, a japán szereplőkről nem is beszélve. Külön ki kell még emelni Jan DeBont operatőri munkáját, valamint Hans Zimmer fantasztikus zenéjét.

Bámulatos, roppant intelligens alkotás - meglepő módon -, a horrorfilmes John Carpentertől. Minden perce átgondolt, nagyon élvezhető, és érzelmileg is maximálisan kielégítő film. Jeff Bridges Oscar-jelöléses alakítása frenetikus, Karen Allen pedig fölöttébb méltó partner. Máig nem értem, hogy ennek a nőnek a karrierje hová sikkadt el: sokkal több, sokkal fajsúlyosabb szerepet kellett volna kapnia...

Pár, nem kirívó történelmi és technikai "pontatlanságtól" eltekintve, a még élő Katherine Johnson azt nyilatkozta, hogy a három főszereplő hölgy kiválóan ábrázolta a valós személyeket. És abban a hollywoodi miliőben, amely a profit és a könnyebb fogyaszthatóság érdekében egészen undorító történelemhamisításokra képes, ennél nagyobb dicséretet film nemigen kaphat.

A film vizuálisan rendben van, ám maga a történetmesélés, illetve a karakterek koncepciójának kidolgozása nem sikeredett valami túl fényesre. A legnagyobb baj a színészek játékával van: szinte mindig, minden gesztusukat megüli a lapos, recitatív-szerű szövegfelmondás, amellyel a rendező, Michael Radford saját elmondása szerint, a sivárságot igyekezett hangsúlyozni. Holott, talán éppen a legérdekesebb karakterek, Julia és O'Brian szenvedik el a legnagyobb "lobotomizálást": Juliából így kivész az ifjú női nemzedék lázadása, O'Brianből pedig az a karizmatikus, intelligens viselkedéskultúra, amely amúgy a végletekig komformizált társasági-társadalmi közegben megfogja Winston Smith-t. Sajnos, a t... több»

Még egy sci-fi, amelyet a speciális effektusok miatt tévesen horrorként definiálnak... Cronenberg a Frankenstein ötletét ülteti át a nyolcvanas évek világába, teljes sikerrel. Az ő, a zseniális Jeff Goldblum és a páratlan Chris Walas trükk-, és maszkmester közös munkájának köszönhetően lehetünk szemtanúi annak, hogy átváltozása során miként vetkezi le mindinkább emberi mivoltát Seth Brundle. Azt meg kell hagyni, hogy gyomor az tényleg kell hozzá...

Brutális erejű film, amelyet teljesen "amatőr" stábbal forgattak. A tömegpszichózis egyik legrettenetesebb megjelenítése. Az élőholtak őrjöngése még ma is vérfagyasztó, a pincébe zárt, megszállt Cheryl dühöngése a mai napig iszonyúan idegtépő.

Páratlanul jó sci-fi, amelyben a látványelemek pazar maszkmesteri munkával érvényesülnek, ezért is tévesen horror a besorolása. (Csak azért, mert egy iszonyatosan feszült történet specifikusan megköveteli a véres látvány szerepeltetését, még nem lesz magától értetődően horror...) Sokan nem tudják, hogy a forgatókönyv Don A. Stuart "Állj, ki vagy?!" című tudományos-fantasztikus novellája alapján készült, és az ötvenes években egyszer már megfilmesítették. Nagy kár, hogy gyenge volt a promóciója, és az Alien fényében a kritikusok anno nem ismerték fel nyilvánvaló erényeit - kultfilmmé később a közönség avatta.

A hetvenes évek Amerikájának, illetve a nyugati világ korabeli feelingjének egyik legallegórikusabb, mégis legplasztikusabb ábrázolása. A Hálózat és a Kínai negyed mellett, e tekintetben az egyik legfontosabb amerikai-brit film. Inkább sci-fi, mintsem horror, bár Ridley Scott páratlan ügyességgel cincálja a nézők, és - egyes jelenetekben, mivel néha csak az aktuális rész felvételénél kapták meg a szöveget! - a színészek idegeit is. Amellett, hogy Sigourney Weaverről meg nem mondanánk, hogy ez volt élete első nagyjátékfilmes szerepe, külön figyelmet érdemel a neurotikus Lambertet alakító Veronica Carwright is.

Ez a film egyszerűen zseniális! Prochnowtól kezdve, minden egyes szereplője kimagaslóan játszik, Wolfgang Petersen pedig szerintem azóta se rendezett jobb filmet! Ha szabad ezt írnom: életemben nem drukkoltam még második világháborús német alakulatnak úgy, mint A tengeralattjáró legénységének!

Richard Donner filmje a Jelenések Könyvének eddigi legvérfagyasztóbb feldolgozása. Végig szervezőelv marad az eleve elrendeltetés teóriája, valamint izgalmas kérdést feszeget, vajon ki, milyen töltetű szerepet tölt majd be a sztoriban, egész a végkifejletig. A nagy kérdés: ha Damien valóban maga az Antikrisztus, lehetséges-e egyáltalán megállítani, mielőtt- az Írás szerint -, bukásáig átvenné a hatalmat itt, a Földön? A remek atmoszférateremtéshez Jerry Goldsmith pazar zenéje is hozzájárul - méltán jutalmazták Oscar-díjjal.