dps

Fred Zinnemann zord és szomorú western-klasszikusában az elejétől a végéig a nyeregben marad a félelem és az elkerülhetetlen végzet érzése. A látványos akciókat szándékosan kerülő fekete-fehér film egy kiöregedő serifről szól, aki számos kellemetlen összetűzéssel szembesül épp azon a napon, amikor szegre akarta akasztani fegyverét, hogy egy új életet kezdjen. Gary Cooper ikonikus alakítása mint Will Kane, felejthetetlenné teszi a filmet.

A nyitó képsorok Leonardo-szerűen megrajzolt masinák illusztrációitól a fájó, szürreális utolsó képekig, Hayao Miyazaki Laputája, ami mintha egy 19. században játszódó sci-fi lenne, a rendező képzelőerejének brillírozásáról tesz tanúságot, ami oly ellenállhatatlan, mint amilyen kimunkáltak azok a világok, amelyeket megalkotott.

Egy fantasztikusan megálmodott poszt-apokaliptikus dzsungelvilágban játszódó, rendkívül izgalmas történet Miyazaki saját manga-sorozatán alapul. Bár a filmbeli „politikák” és az ökológiai témák kissé zavarosak (hiszen egy nagyobb történet – a manga - töredéke csak a film), a csodálatos víziók és a már-már thriller-szerű, akciókkal teli történet teljesen feledtetik ezt.

Kiki a felnőtté válás ezen laza szerkezetű történetében Miyazaki (a japán Walt Disney) egyik legkedvesebb és legszerethetőbb főhősnője lett, aki mellett a mellékszereplők ugyancsak elbűvölőek. A szétfolyó, epizodikus cselekmény telis-tele van megmosolyogtató mozzanatokkal és varázslatos képekkel.

Erősen egzisztenciális, merészen poétikus, lassú és zord. Bergman nagy klasszikusa egyrészről a bölcsészhallgatók kedvence, másrészről számos parodistát is megihletett. Igazi kihívás mindenkinek, filmkritikusoknak és átlagnézőknek, hívőknek és hitetleneknek. Bergman a lélek e középkori drámájával azt érte el, hogy iszonyúan nehéz végignézni, de lehetetlen elfelejteni. A film a Jelenések könyvének egy sorával kezd, és ezzel is zár.” Amint a hetedik pecsétet felnyitotta, csend lett a mennyben mintegy félóráig.” (Jel 8,1). „Csend a mennyben” – vagy inkább a mennyország csendje, vagyis Isten hallgatása a világban: ez Bergman témája. És mellé természetesen a halandóság, a halál, az egzisztenciáli... több»

Murnau, a német rendező (pl. Nosferatu) Hollywoodba ment, hogy elkészítse ezt a briliáns mesét egy házaspárról, akiknek kapcsolatuk egy nagyon sötét időszakát élik át éppen. Egy csábító nő kihasználja a gyengeségük e pillanatát, és megpróbálja rávenni a férjet, hogy ölje meg feleségét, adja el a farmját és szökjön meg vele. Mialatt a film bemutatja, amint a férj egy szörnyeteggé válik, fel-feltűnnek a házasság fontosságának ragyogó és emellett komikus pillanatai is, amelyek végül a feszültséggel teli befejezésben állnak össze. Filmtörténeti szemőpontok alapján is érdemes megnézni, mert számos olyan újdonságot használ a rendező, amiket eddig nem, vagy csak nagyon primitív módon használtak a f... több»

Leo McCarey rendező a Marx fivérekkel és más nagyszerű komikusokkal már sokakat megnevettetett, és sóhajokat is kicsalt a nézőkből olyan romantikus filmekkel, mint a Félévente randevú. De az idő foga megmutatta, hogy mégse ezek a filmjei voltak a legfontosabbak, hanem ez a könnyeket kicsaló dráma egy idősödő házaspárról. A japán Ozu mesterműve, a Tokiói történet egyértelműen ebből a filmből nőtt ki, de meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy sokban – pl. komplexitásban és a nüánszokban - McCarey filmje felülmúlja ezt a japán mestermunkát. Egyszerre mulatságos, romantikus, politizáló, szép, szomorú és nem utolsósorban mélyreható. És ahol a legtöbb rendező a bevált és sablonos bűnbak vagy ... több»

Ez egy sci-fi elemekkel átszőtt, thrillerbe bújtatott, szürrealisztikus pszichoanalízis. A rendező néhány szava a filmjéről jól visszaadja azt mi is ez a film: „A történet első harmada akár egy hagyományos thriller is lehetne, majd a középső rész hirtelen kanyart ír le, amikor azt érzékelteti, hogy az általunk látott kapcsolat miként érhet el egy sokkal intimebb és igazán lélektani szintet. Innentől az egész líraivá és kísérletivé válik. Az utolsó harmad aztán mindent leredukál. Egy tágas fehér szobában vagyunk, egy medencében ülünk, egy szót sem szólunk egymáshoz, csak Henry David Thoreau-tól idézünk.”

A film helyszíne egy idillikus falu Olaszország calabriai hegyvidékén, főszereplői egy életéért küzdő idős kecskepásztor, egy éppen megszülető kecskegida, egy májusfává váló fenyő, és a faszén. A lényegében dialógusok nélküli filmet nem a némaság uralja: a háttérhangok és zajok túlmutatnak a szavakon. Ezen hangok által, valamint a gyönyörű képekben a földi élet ciklusai elevenednek meg, olykor drámaian, olykor komikusan, amellyel egy mély, de mégis szórakoztató meditációt nyújt önmagunk egyik lehetséges megismeréséhez. Ahogy a film hivatalos trailerében elhangzik: "Mindannyiunk bensejében négy egymást követő élet van, és mind a négy magába foglalja a többit. Ásványok vagyunk; sóból, vízből é... több»

Ebben a díjnyertes francia drámában egy négyéves kislány küzdelmét követhetjük végig, amint megnyugszik édesanyja elvesztésébe és a halál valóságába. A kis Ponette ugyanis egy autóbaleset során elveszti édesanyját. A kislány számára darabokra hullik a világ, és összezavarodik a halál által felvetett dilemmák között. A felnőttek által adott válaszok - apja indulatos dühe, vagy a Jézusban és a feltámadásban való remény - nem elégítik ki a gyermeket, ezért - miután egy bentlakásos iskolába küldik - megpróbálja a saját módszereivel megoldani zavarát és veszteségét. Doillon a film legtöbb jelenetét - a Yasujiro Ozu által használt "tatami-szintet" felidézve - a gyermekek szemszögéből, "fejmagasság... több»

Több nagyszabású film is készült a 20. század utolsó évtizedeinek egyik legborzalmasabb eseményéről, a ruandai népirtásról és polgárháborúról, amelyek mintegy kihasználták Ruanda fájdalmát a közömbös amerikai és európai nézők bűnösségének a felszínre hozásához, ám Lee Isaac Chung nem ebbe a sorba áll be. Ő ehelyett készített egy filmet a ruandaiakkal a ruandaiakról, Ruandának. Ruanda kérte fel erre, hogy mutassa meg, és tanítsa meg nekik a filmkészítést, és a filmművészet erejét. Chung így velük együtt hozta létre ezt a cinéma vérité, a dokumentumfilm és a mesefilmek elemeit ötvöző "mesterművet" - ahogy Roger Ebert nevezte ezt az alkotást - az afrikai ország élményeit, meséit, poétikáját, vi... több»