TribeBubu

Ron Howard ugyan nem a legnagyobb mestere a rendezésnek, ám dicséretre méltó, hogy nem nagyon akadt olyan stílus, amiben elbukott volna. Ez alól a western sem kivétel, melyben jelen filmmel remekelt. Nos, a klasszikus vadnyugatos produkcióknak a közelébe sem ért, (talán ez nem is volt cél,) viszont egyedi aspektusból nyúlt hozzá a műfajhoz. Van a filmnek egy borongós atmoszférája, ami kiválóan passzol a sztorihoz, a színészek pedig egytől egyig pazar alakítást nyújtanak. Ezzel a kombóval plusz a bravúros rendezéssel egy igencsak izmos, ám hosszú távon felejthető alkotássá válik. Sebaj, azért legalább egyszer mindenképpen érdemes megtekinteni.

Wes Anderson zseniális rendező. Minden filmjében, amit eddig láttam színészzseniket szerepeltetett, de a Édes vízi életben (ahogy Woody Harrelson fogalmazott a Zombielandben) a "Kib@$7ott Bill Murray" hihetetlenül ütős eleme volt Anderson művészetének. (Persze a többi nagyágyú is hozta az elvárt színvonalat.) A félreismerhetetlen látványelemek, a könnyed humor és a drámai cselekmény már mind Anderson ismérvei. Talán ennél a filmnél kezdtek ezek kiéleződni, mégis ezer film közül is fel lehet ismerni pár képsorból a rendező stílusát. Azt hiszem, még sokszor tévékijelzőre fog nálam kerülni ez a film. Jelenjen csak meg blu-rayen...

Alapvetően ötletes, kanyaros és elborult egy film, de a vontatottsága és indokolatlan hosszúsága miatt untatott. Illetve ez a meleg vagy biszexuális téma is taszít engem. Mindazonáltal a színészek és a rendező remek munkát tudhatnak maguk mögött, szóval annak, akit le tud kötni egy lassabb történet a szélhámosságról, féltékenységről, ami itt-ott erőszakos és meg van hintve egy kevés homoszexuális témával, minden bizonnyal jó szórakozást nyújt ez a film.

Jópofa krimi-vígjáték. Billy Bob Thornton az a színész, akit ha meglátok, minden zsebemben kinyílik egy-egy bicska. Mégis, ebben a filmben tudtam kedvelni. Cate Blanchettet és Bruce Willist meg nem lehet utálni. Belőlük pedig egy remek, karakteres trió formálódik, ahogy a cselekmény alatt megismerjük őket. Azonban a történet nem sikerült túl ütősre és egyedire. A katarzisjelenet pedig nekem kiszámítható volt. Jó befejezés, de kiszámítható... Emiatt sajnos az átlagnál alig valamivel jobb ez a film. (Bár lehet, hogy másképpen vélekednék, ha akkor láttam volna először, amikor még új volt.)

Hogy is fogalmazzak… a Marvel filmes univerzum nem a szívem csücske. De legalább a Bosszúállók részei bejöttek… eddig. Ugyan sikerült visszavenni a tavalyi Marvel filmekben tapasztalt kretén poénok cunamijából, de még itt is csikorgattam a fogamat néhány túltolt és elnyújtott komikusnak szánt jeleneten. Igen, kell a humor, de ilyen filmbe nem ez a fajta és nem ennyi. Komolyan ki lehetne nyesni úgy félórányi ilyen töltelék szemetet. A másik, amit sajnáltam, hogy nem igazán volt egyik karakter sem a helyzet magaslatán. Például Tony, aki elvileg a Föld egyik legnagyobb koponyája, úgy gondolta, hogy Strange, Pókfej és ő ronggyá verik majd Thanost a meglepetés erejével? Oké… de tudnám még soro... több»

Sajnos nem nyűgözött le. A Démonok között második részében az a pár perc, amíg szerepeltetik az apáca karakterét, zseniális és hátborzongató, ez az eredetfilm viszont csak jumpscare-ek halmaza, ráadásul a történet sem túl eredeti. Ráadásul az egyik elcsépelt horrortrükköt számtalanszor felhasználták a film 96 perce alatt. Ami viszont szerintem elismerésre méltó, az a színészek alakítása és a rendezés. Főleg Bonnie Aarons, Taissa Farmiga és Demián Bichir játszotta nagyon odaadóan a szerepét, Corin Hardy pedig olyan szép képsorokat dirigált össze, hogy azt kell mondjam, kár volt horrorra pazarolni őket. Egy történelmi- vagy fantasy filmben mutattak volna igazán jól Hozzá kell tennem, hogy a fr... több»

A rebootok és folytatások korát éli Hollywood. És nem igazán megy nekik a dolog. Az ember azt gondolná, hogy ha kultuszfilmhez nyúlnak, legalább akkor megerőltetik magukat, de sajnos kiábrándító eredmény születik az ilyen projektekből is. Így járt ez a film is.Nem voltak magas elvárásaim az előbb megfogalmazott tapasztalatok miatt, és kb. a játékidő feléig örültem is ennek a folytatásnak. Ám egyik pillanatról a másikra klisék, kiszámítható fordulatok, súlytalanná váló karakterek és erőltetett poénok kezdték el megrohamozni a nézőt, amik a stáblistáig ki is tartottak. Ha eltekintek a három évtizeddel ezelőtti alapműtől, akkor is csak tucatfilmként tudok tekinteni erre az új részre. Elismerem,... több»

A Halál trilógia leggyengébb darabja, de ettől még piszok kemény és érdekes egy film. Iñárritu és Arriaga itt is bizonyították, hogy van új a nap alatt. Ugyan a film közel két és fél órás, minden perce pattanásig feszíti a néző idegeit és nincs egy felesleges töltelékjelenet sem, minden a helyén van. Ráadásul nézeti magát, mert a nézőt nem hagyja nyugodni, hogy a különböző sokkoló történetszálak hogyan végződnek és hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Zseniális.

Sajnos még a könyvhöz nem volt szerencsém, de néhány Arséne Lupin film- és rajzfilmváltozatot már láttam. Azokhoz képest szerintem ez is egy remek film. Fordulatos, látványos és a színészek is megfelelő színvonalat nyújtanak. Nem mondom, hogy gyakran meg fogom nézni, de legalább egyszer mindenképpen érdemes megtekinteni.

Nagyon tetszett! Ez az ugrabugra a két ábrázolás között és a kusza sztori, ami a végén értelmet nyer… az ilyen filmeket kedvelem igazán. A steampunkos beütés nálam meg csak hab ezen az elmebeteg tortán.

Nekem valamiért nem jött be ez a film. Sok szempontból jó volt a kivitelezés, de annyira ellenszenves volt a főszereplő, hogy az se hatott volna meg, ha halálra kínozzák. A befejezés meg egyszerűen nem illett a hangulatához. Meg nem is éreztem úgy, hogy Kat életén ez bármit is változtatna. Olyan volt az egész, mintha görcsösen újat akartak volna az alkotók készíteni, ami össze is jött, csak nem sikerült maradandóra faragniuk.

Látványban nem egy hétköznapi western, a történetét tekintve viszont nagyon is. Ennek ellenére szórakoztatónak találtam. Remek "duplabosszú" sztori és jobbnál jobb színészek (igaz, ami igaz, nem ebben nyújtották életük legnagyobb alakítását.)

Általában leszólják ezt a filmet, de nekem nagyon tetszik. Szerintem azért, mert nem azzal az elvárással nézem, hogy a régi Tim Burton hangulatot szeretném látni benne. Vígjátéknak szerintem nagyon megállja a helyét, a horror műfajhoz éppen hogy van némi köze, de tényleg csak egy leheletnyi. Ez kérem egy horrorköntösbe bújtatott komédia, ami nem akar drámázni, rémisztgetni, csak hangulatot kelteni és nevettetni. Nálam ezt pedig sikerült is elérnie.

Látván ezt a filmet remélem, ez a fajta nyugati mentalitás nem fogja megfertőzni Európát. Nem tudom, a megjelenése óta változott-e bármilyen irányban a helyzet, de miközben néztem, az volt az érzésem, hogy a következő lépés az, hogy törvénybe iktatják, hogy milyen egészségtelen szemetet kötelező fogyasztania minden állampolgárnak. Van a dolognak némi Orwellre hajazó bukéja. Borzasztó, hogy a való élet bizonyos területeire rá lehet ezt húzni.

A sztori kissé bugyuta, de a poénok nagyon ülnek, pláne ahogyan ez a két ütődött előadja őket. Chazz Palminteri meg a legnagyobb arc a filmben :D Az egyik kedvenc vígjátékom.

Alice Eve miatt került a várólistámra ez a film. Aztán amikor megláttam, hogy Chris Evans a rendezője, még jobban érdekelt. Végül csalódtam is meg nem is. Ritka bárgyú és giccses egy darab, még a romantikus műfajon belül is. Négy forgatókönyvíró ezzel tudott előrukkolni? Sajnos csak a szánalmas szó jut eszembe. Viszont a színészek, bár nem ez volt életük legnagyobb alakítása, színvonalas játékot produkáltak, és Evans is ügyesen ledirigálta a filmet. Ám mindez nálam még nem elég a közepeshez.

Teljesen kiszámítható, mégis magával ragadó, mókás és aranyos kis történet. Nem kell tőle semmi extrát várni, nem nyújt igazi újdonságot, de aki szereti a könnyed humorú és könnyen emészthető romantikus filmeket, az odáig lesz érte.

Pár érdekes infót megtudhat a laikus a testépítésről, de leginkább a testépítő versenyekről ebből a produkcióból. Ám számomra a legérdekesebb közlendője a filmnek az volt, hogy Arnold Schwarzenegger egy igazi p★csfej, aki tulajdonképpen csalással érte el azt, amit.