TribeBubu

Hogy is fogalmazzak… a Marvel filmes univerzum nem a szívem csücske. De legalább a Bosszúállók részei bejöttek… eddig. Ugyan sikerült visszavenni a tavalyi Marvel filmekben tapasztalt kretén poénok cunamijából, de még itt is csikorgattam a fogamat néhány túltolt és elnyújtott komikusnak szánt jeleneten. Igen, kell a humor, de ilyen filmbe nem ez a fajta és nem ennyi. Komolyan ki lehetne nyesni úgy félórányi ilyen töltelék szemetet. A másik, amit sajnáltam, hogy nem igazán volt egyik karakter sem a helyzet magaslatán. Például Tony, aki elvileg a Föld egyik legnagyobb koponyája, úgy gondolta, hogy Strange, Pókfej és ő ronggyá verik majd Thanost a meglepetés erejével? Oké… de tudnám még soro... több»

Sajnos nem nyűgözött le. A Démonok között második részében az a pár perc, amíg szerepeltetik az apáca karakterét, zseniális és hátborzongató, ez az eredetfilm viszont csak jumpscare-ek halmaza, ráadásul a történet sem túl eredeti. Ráadásul az egyik elcsépelt horrortrükköt számtalanszor felhasználták a film 96 perce alatt. Ami viszont szerintem elismerésre méltó, az a színészek alakítása és a rendezés. Főleg Bonnie Aarons, Taissa Farmiga és Demián Bichir játszotta nagyon odaadóan a szerepét, Corin Hardy pedig olyan szép képsorokat dirigált össze, hogy azt kell mondjam, kár volt horrorra pazarolni őket. Egy történelmi- vagy fantasy filmben mutattak volna igazán jól Hozzá kell tennem, hogy a fr... több»

A rebootok és folytatások korát éli Hollywood. És nem igazán megy nekik a dolog. Az ember azt gondolná, hogy ha kultuszfilmhez nyúlnak, legalább akkor megerőltetik magukat, de sajnos kiábrándító eredmény születik az ilyen projektekből is. Így járt ez a film is.Nem voltak magas elvárásaim az előbb megfogalmazott tapasztalatok miatt, és kb. a játékidő feléig örültem is ennek a folytatásnak. Ám egyik pillanatról a másikra klisék, kiszámítható fordulatok, súlytalanná váló karakterek és erőltetett poénok kezdték el megrohamozni a nézőt, amik a stáblistáig ki is tartottak. Ha eltekintek a három évtizeddel ezelőtti alapműtől, akkor is csak tucatfilmként tudok tekinteni erre az új részre. Elismerem,... több»

A Halál trilógia leggyengébb darabja, de ettől még piszok kemény és érdekes egy film. Iñárritu és Arriaga itt is bizonyították, hogy van új a nap alatt. Ugyan a film közel két és fél órás, minden perce pattanásig feszíti a néző idegeit és nincs egy felesleges töltelékjelenet sem, minden a helyén van. Ráadásul nézeti magát, mert a nézőt nem hagyja nyugodni, hogy a különböző sokkoló történetszálak hogyan végződnek és hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Zseniális.

Sajnos még a könyvhöz nem volt szerencsém, de néhány Arséne Lupin film- és rajzfilmváltozatot már láttam. Azokhoz képest szerintem ez is egy remek film. Fordulatos, látványos és a színészek is megfelelő színvonalat nyújtanak. Nem mondom, hogy gyakran meg fogom nézni, de legalább egyszer mindenképpen érdemes megtekinteni.

Nagyon tetszett! Ez az ugrabugra a két ábrázolás között és a kusza sztori, ami a végén értelmet nyer… az ilyen filmeket kedvelem igazán. A steampunkos beütés nálam meg csak hab ezen az elmebeteg tortán.

Nekem valamiért nem jött be ez a film. Sok szempontból jó volt a kivitelezés, de annyira ellenszenves volt a főszereplő, hogy az se hatott volna meg, ha halálra kínozzák. A befejezés meg egyszerűen nem illett a hangulatához. Meg nem is éreztem úgy, hogy Kat életén ez bármit is változtatna. Olyan volt az egész, mintha görcsösen újat akartak volna az alkotók készíteni, ami össze is jött, csak nem sikerült maradandóra faragniuk.

Látványban nem egy hétköznapi western, a történetét tekintve viszont nagyon is. Ennek ellenére szórakoztatónak találtam. Remek "duplabosszú" sztori és jobbnál jobb színészek (igaz, ami igaz, nem ebben nyújtották életük legnagyobb alakítását.)

Általában leszólják ezt a filmet, de nekem nagyon tetszik. Szerintem azért, mert nem azzal az elvárással nézem, hogy a régi Tim Burton hangulatot szeretném látni benne. Vígjátéknak szerintem nagyon megállja a helyét, a horror műfajhoz éppen hogy van némi köze, de tényleg csak egy leheletnyi. Ez kérem egy horrorköntösbe bújtatott komédia, ami nem akar drámázni, rémisztgetni, csak hangulatot kelteni és nevettetni. Nálam ezt pedig sikerült is elérnie.

Látván ezt a filmet remélem, ez a fajta nyugati mentalitás nem fogja megfertőzni Európát. Nem tudom, a megjelenése óta változott-e bármilyen irányban a helyzet, de miközben néztem, az volt az érzésem, hogy a következő lépés az, hogy törvénybe iktatják, hogy milyen egészségtelen szemetet kötelező fogyasztania minden állampolgárnak. Van a dolognak némi Orwellre hajazó bukéja. Borzasztó, hogy a való élet bizonyos területeire rá lehet ezt húzni.

A sztori kissé bugyuta, de a poénok nagyon ülnek, pláne ahogyan ez a két ütődött előadja őket. Chazz Palminteri meg a legnagyobb arc a filmben :D Az egyik kedvenc vígjátékom.

Alice Eve miatt került a várólistámra ez a film. Aztán amikor megláttam, hogy Chris Evans a rendezője, még jobban érdekelt. Végül csalódtam is meg nem is. Ritka bárgyú és giccses egy darab, még a romantikus műfajon belül is. Négy forgatókönyvíró ezzel tudott előrukkolni? Sajnos csak a szánalmas szó jut eszembe. Viszont a színészek, bár nem ez volt életük legnagyobb alakítása, színvonalas játékot produkáltak, és Evans is ügyesen ledirigálta a filmet. Ám mindez nálam még nem elég a közepeshez.

Teljesen kiszámítható, mégis magával ragadó, mókás és aranyos kis történet. Nem kell tőle semmi extrát várni, nem nyújt igazi újdonságot, de aki szereti a könnyed humorú és könnyen emészthető romantikus filmeket, az odáig lesz érte.

Pár érdekes infót megtudhat a laikus a testépítésről, de leginkább a testépítő versenyekről ebből a produkcióból. Ám számomra a legérdekesebb közlendője a filmnek az volt, hogy Arnold Schwarzenegger egy igazi p★csfej, aki tulajdonképpen csalással érte el azt, amit.

Az első rész egy remek látványfilm volt. Semmi agyalás, csak a látvány és (animés) hangulat. Sajnos a második részbe az utóbbiból kevés jutott. Az alapötlet és a nagy fordulat egész jó volt és az elgondolás is tetszett, hogy hogy néz ki évekkel az első részben lezajlott dolgok után a világ. De valahogy sikerült ellaposodnia az egésznek. Hiányzott belőle az a bizonyos je ne sais quoi, amit spanyolul az ilyen filmeknél Guillermo del Torónak neveznek.

Volt egyszer egy virtuális valóság
Hogy kinek tetszhet ez a film? Bárkinek. Laza, kiszámítható, mégis enyhén fordulatos kis látványfilm, melynek az alapsztorija olyan, amit már sok-sok éve hallgatnak a gyerekek (és persze a felnőttek szívét is megmelengeti, mert felidézi gyermekkoruk kedvenc meséit). - SPOILER KEZDETE - A szegény fiú elindul, hogy felkutassa a nagy kalandot, rátermettségének köszönhetően nem csupán a fél királyságot nyeri el, de egy leányzó szívét is, és társaival osztozhat az őt megillető trónhoz dukáló kincseken. Mindemellett a velejéig gonosz és gátlástalan gazember méltó büntetését kapja meg, ahogyan azt illik. - SPOILER VÉGE - Mindezt egy olyan világban tálalják a készítők, ami a mostani gamer-, vagy mé... több»

Nagyon vártam, hogy megnézhessem ezt a filmet. A spanyol horrorok szinte mindig eredetiek és ijesztőek, ez viszont csak az egész jó kategória volt nálam, az eredetiség meg teljesen kimaradt belőle. Valahogy olyan érzésem volt, mintha egy hollywoodi tucathorrort néznék, amiben spanyol színészek szerepelnek.

Ritkán látni ennyire elmebeteg, mégis művészi filmet. A forgatókönyvírónál messzire gurulhatott a gyógyszer, a látványtervező, a rendező és az operatőr pedig igazi zseni. Egy egyszerű egyismeretlenes egyenlettel jellemezni lehet igazából a filmet: Oldboy × Psycho × (egy kis Stanley Kubrick + egy kis Tarr Béla) = X Anyám szeme = X Nem is magyarázom, melyikre milyen aspektusból hajaz. (Többek között azért nem, mert spoilereznék vele, az pedig csúnya dolog.) A lényeg, hogy ez egy lélektani horror, ami helyenként elképesztően szép látványt nyújt. Ugyanakkor gyomorforgató, de ezt a hatást már (szerencsére) nem a képi világával éri el. Azt a fajta borzongást nyújtja a nézőnek, amilyenre manaps... több»

Nem is tudom, mivel szemléltethetném a filmélményt… valami ilyet élhet át az ember, ha világra hoz egy alomnyi, farfekvéses tarajos sült. És ezzel még messze nem voltam olyan bizarr, mint e mű utolsó tíz perce. Azt hittem, hogy legalább az elődje (bocs a szó degradálásáért) színvonalát megüti, de sikerült még annál is nagyobb baromságot készítenie az alkotóknak. De ebben legalább volt pár igencsak vicces rész :D

Egészen jó filmnek indult, de nálam néhány színész játéka és a végén túlzásokba eső történet szétcincálta az élményt. Tudom, részben vígjáték, de nekem valahogy nem talált be ez a humor. Pedig jó ideje vártam, hogy láthassam. Az viszont undorító, hogy a zeneszerző konkrétan lekoppintotta Hitchcock korszakalkotó Psychójának a zenéjét. Pláne, hogy egy ilyen filmhez használta fel. Azért a folytatásokat is megnézem, hátha azok jobbak lettek, bár ez nem valószínű.