Az első rész egy remek látványfilm volt. Semmi agyalás, csak a látvány és (animés) hangulat. Sajnos a második részbe az utóbbiból kevés jutott. Az alapötlet és a nagy fordulat egész jó volt és az elgondolás is tetszett, hogy hogy néz ki évekkel az első részben lezajlott dolgok után a világ. De valahogy sikerült ellaposodnia az egésznek. Hiányzott belőle az a bizonyos je ne sais quoi, amit spanyolul az ilyen filmeknél Guillermo del Torónak neveznek.
Volt egyszer egy virtuális valóság Hogy kinek tetszhet ez a film? Bárkinek.
Laza, kiszámítható, mégis enyhén fordulatos kis látványfilm, melynek az alapsztorija olyan, amit már sok-sok éve hallgatnak a gyerekek (és persze a felnőttek szívét is megmelengeti, mert felidézi gyermekkoruk kedvenc meséit). - SPOILER KEZDETE - A szegény fiú elindul, hogy felkutassa a nagy kalandot, rátermettségének köszönhetően nem csupán a fél királyságot nyeri el, de egy leányzó szívét is, és társaival osztozhat az őt megillető trónhoz dukáló kincseken. Mindemellett a velejéig gonosz és gátlástalan gazember méltó büntetését kapja meg, ahogyan azt illik. - SPOILER VÉGE - Mindezt egy olyan világban tálalják a készítők, ami a mostani gamer-, vagy mé... több»
Nagyon vártam, hogy megnézhessem ezt a filmet. A spanyol horrorok szinte mindig eredetiek és ijesztőek, ez viszont csak az egész jó kategória volt nálam, az eredetiség meg teljesen kimaradt belőle. Valahogy olyan érzésem volt, mintha egy hollywoodi tucathorrort néznék, amiben spanyol színészek szerepelnek.
Ritkán látni ennyire elmebeteg, mégis művészi filmet. A forgatókönyvírónál messzire gurulhatott a gyógyszer, a látványtervező, a rendező és az operatőr pedig igazi zseni.
Egy egyszerű egyismeretlenes egyenlettel jellemezni lehet igazából a filmet:
Oldboy × Psycho × (egy kis Stanley Kubrick + egy kis Tarr Béla) = X
Anyám szeme = X
Nem is magyarázom, melyikre milyen aspektusból hajaz. (Többek között azért nem, mert spoilereznék vele, az pedig csúnya dolog.) A lényeg, hogy ez egy lélektani horror, ami helyenként elképesztően szép látványt nyújt. Ugyanakkor gyomorforgató, de ezt a hatást már (szerencsére) nem a képi világával éri el. Azt a fajta borzongást nyújtja a nézőnek, amilyenre manaps... több»
Nem is tudom, mivel szemléltethetném a filmélményt… valami ilyet élhet át az ember, ha világra hoz egy alomnyi, farfekvéses tarajos sült.
És ezzel még messze nem voltam olyan bizarr, mint e mű utolsó tíz perce.
Azt hittem, hogy legalább az elődje (bocs a szó degradálásáért) színvonalát megüti, de sikerült még annál is nagyobb baromságot készítenie az alkotóknak.
De ebben legalább volt pár igencsak vicces rész :D
Egészen jó filmnek indult, de nálam néhány színész játéka és a végén túlzásokba eső történet szétcincálta az élményt. Tudom, részben vígjáték, de nekem valahogy nem talált be ez a humor. Pedig jó ideje vártam, hogy láthassam.
Az viszont undorító, hogy a zeneszerző konkrétan lekoppintotta Hitchcock korszakalkotó Psychójának a zenéjét. Pláne, hogy egy ilyen filmhez használta fel.
Azért a folytatásokat is megnézem, hátha azok jobbak lettek, bár ez nem valószínű.
Steven Spielberg egyik legaranyosabb filmje. Van benne humor, kaland, dráma, mindez egy nagyon is eredeti történet köré építve. A rendezés is igazi mestermunka, bár Spielbergnél ez evidens. Nem véletlen, hogy bekerült az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című listába.
Viszont szigorúan az eredeti változatot ajánlom mindenkinek, egyrészt mert azok az effektek, amikkel anno frissítették már akkoriban is bénábban hatottak a vásznon, mint a bábfigurák és a stop motion effektek, másrészt pedig sok újítás ötlettelen és indokolatlan volt. Arról nem is beszélve, hogy az akkori filmek hangulatát felesleges tönkretenni. Ez egy 80-as évek elején alkotott film, ha már meg kell mutatni az új ... több»
Nem is tudom, mi a helyzet ezzel a filmmel. Kicsit semmitmondó, de kicsit élvezhető. Semmi különlegeset nem nyújt. A rendezés, a színészi játék, a forgatókönyv, stb. szóval az egész olyan közepes. Egyszer meg lehet nézni.
Ahhoz képest, hogy mikori és mekkora költségvetésű film, rendkívül látványos és hatásos horror. Bár ez sem tökéletes, számomra milliószor jobb élményt nyújt, mint a 2017-es verzió, és ennél érezni, hogy a készítők nagyon igyekeztek a könyvet visszaadni, pedig ha van olyan kötet, amit lehetetlen rendesen megfilmesíteni, az Stephen Kingtől az Az.
Egyetlen részével lőttek nagyon mellé, az pedig a végső összecsapás. Az még a film korához és anyagi befektetéséhez mérten is kínos volt.
Irgalmas Isten! Ez a film komolyan veszélyezteti a néző agysejtjeit :D
Viszont nosztalgiának hatalmas volt. Lehettem vagy hat éves, amikor legutóbb láttam, és akkor a videotékából Szörnyecskék 3. címen kölcsönöztük ki. Ez a Hungarovideós szinkron még rátett egy lapáttal az élményre. Azt hiszem, el is kezdem begyűjteni az általuk kiadott sz@® filmeket :D
Bár sokan utálják ezt a filmet, számomra az év egyik legjobb moziélménye volt. A Marvel produkciókban nekem nagyon túl volt tolva a humor, ebben viszont nagyjából el volt találva a mennyiség, csak Flash volt kicsit erőltetett. Illetve az volt szerintem még egy nagy probléma, ami a Wonder Womanben is hibádzott: a látványos csaták közül nem az utolsó lett a csúcs.
Illetve ahogy apránként szivárognak ki az infók a film forgatásáról, kezdek egyre jobban megorrolni a Warner Bros-re, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy azzal, hogy Zack Snydert a forgatás közepén elbocsátották, nem csupán a költségvetést sikerült az egekbe repíteniük, de a végeredmény is egy megnyírt, mondhatni kasztrált változat lett ... több»
A legminimálisabb elvárásokkal álltam neki. Valamivel jobban tetszett, mint vártam, de ez szerintem még mindig rossz. És csodálkozom is rajta, hogy egy ilyen filmszéria ennyi részt kibírt. Sajnos még az a kis plusz, amivel több volt számomra ez a finálé az előző sok résznél, az is kiszámítható és klisés. Nekem az első rész marad a kedvencem, a többi meg sajnos súrolja a nézhetetlen kategóriát.
Humoros, stílusos és látványos film, a történet pedig totálisan eredeti. Úgy álltam neki, hogy a világon semmit nem tudtam róla, és talán ennek is köszönhető, hogy ennyire szórakoztatott.
Nem tudom, kijutott-e külföldre, de remélem, igen, mert minden szempontból olyan színvonalas alkotás, hogy nemzetközileg is képes helytállni.
Egyáltalán nem ijesztő, viszont fordulatos és drámai thriller. A Pánikszobára emlékeztetett, csak a rendezés nem volt annyira bravúros, mint amabban. (Azt azért meg kell hagyni, David Fincher szintjét nem lehet könnyű megütni.) Bár volt benne néhány túlzás, a sztori, a forgatókönyv és a karakterek óriásiak, Stephen Lang pedig hihetetlenül pszichopata volt a vak muksó bőrében. A többiek is remek alakítást nyújtottak, de szerintem Lang alakítása óriásit dobott a filmen.
A thrillerek rajongóinak mindenképpen megér egy próbát.
A pilot nyitányáig jutottam, azaz nem egészen tíz percet láttam az egészből, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy leszerepeljen előttem.
Nem zavar, ha egy remake-et átírnak, sőt szükségesnek is tartom, hogy legyen értelme a dolognak, de ez esetben a sztori lényegét sikerült úgy megváltoztatniuk, hogy messziről bűzlő lóvészaga legyen.
Biztos eladható így, de ezek a futószalagon gyártott remake-ek engem sajnos nem tudnak szórakoztatni.
Ez a film egyfajta elegye A nyolcadik utas: a Halálnak és a A dolognak. Amúgy egészen jópofa darab, remek színészekkel és korához képest ütős kivitelezéssel, de az utolsó 10-20 perc nálam lerombolta a film színvonalát: átcsapott az egész logikátlan fordulatokba és csak úgy nyüzsögtek az idegesítő és kínos egysoros benyögések. Ráadásul úgy tűnt, a végkifejletet összecsapták a készítők.
Amilyen ígéretesen indult, olyan kiábrándító lett a befejezés.
Nagyon fordulatos, szórakoztató akciókrimi, de sajnos önismétlés. Ha a Non-Stop című filmet látta a néző, látta ezt is, ugyanis lényegében ugyanaz a történet, csak nem repülőn, hanem vonaton játszódik. Szerencsére csak a gerince ugyanaz a sztorinak, így nézeti magát a film, hiszen amikor elkezd bonyolódni a cselekmény, az embernek beindul az agya és nem nyugszik, amíg a főhős a végére nem jár a rejtélynek, ami a film fő szálát alkotja.
Szóval, igen, már láttunk ilyet, sőt a film közepe környékén kínosan copy-paste érzésünk van, mégis élvezzük a dolgot, mert a rejtély új, és az írók előtt meg is emeljük a fejfedőt, mert bizony nem lehet egyszerű így felépíteni egy ilyen kanyargós utat, még ha... több»
A kivitelezés és a színészi játék nem a legütősebb. Eleinte csak közepest akartam adni a filmnek, mert bár nem tetszett kimondottan, de nem is irritált. Viszont a befejezés pont annyira lett elborult, amennyire egy horror esetében az elvárható, így ha lehetne fél csillagot adni, akkor három és felet kapna tőlem a film, vagyis az átlagosnál jobbra billentette a végkifejlet :)
63 Tűzgyűrű: Lázadás (2018)