Őszintén szólva sajnálatosnak tartom, hogy ilyen filmre pazarolták el Lee utolsó forgatási felvételeit. A sztori ugyan nem rossz, de az utólag felvett jelenetek a közelébe nem érnek az eredetieknek. A rendezés B kategóriásnak tűnik, a srác, aki a harcművészeti felvételekben helyettesítette Lee-t, meglehetősen mesterkélten mozog és (bár Lee vinnyogásait és huhogásait mindig kissé röhejesnek tartottam) a korábbi felvételekből szerzett hangok a bunyóknál nagyon erőltetettnek és monotonnak érződtek. Csak azért kap tőlem ennyi csillagot, mert a Lee-vel felvett harcok nagyon menőre sikerültek.
Ez igen! Egy nyomasztó történet nyomasztó adaptációja. Nem tudom, mennyi pluszt kellett a Coen bratyóknak hozzáadni a sztorihoz, de ha a történet gerince tényleg megfelel a valóságnak, akkor is kiváló forgatókönyvet sikerült összehozniuk. Mindemellett elképesztően jók a színészek, a rendezés a megszokott, a fekete humor pedig telibe talált. És a zene… a film zenéje valami zseniális. A keményebb részeknél a zenei aláfestés néha jobban sokkolja a nézőt, mint a látvány. Még az is nagyon tetszett benne, hogy nem egy világmegváltó nyomozásról szólt, hanem (ha nem túl morbid ilyet írni) egy bagatell kisvárosi gyilkossági ügyről. (Tudom, a gyilkosság minden esetben súlyos bűn, de ugyebár nem mindeg... több»
Azt hiszem, ez a leggyengébb Coen-film, amit eddig láttam, de attól még szenzációs egy darab. A karakterek mind teljesen eredetiek és adják a legerősebb ízt A nagy Lebowski hozzávalói közül. A sztori is ötletes, ám (bár nem mintha ez baj lenne) üvölt róla, hogy Coenék terméke és a rendezés is tipikusan az ő munkájuk. De a figurák kidolgozottsága, a lazaságuk, a merevségük, a párbeszédeik, a humoruk, mindenük zseniális. Még a kb. két percet szereplő, baromarcú Jesus karaktere is úgy ki van találva, akár egy debil képregényhősé.
Gyerekkoromban is nagyon tetszett (de akkor szerintem csak a látvány miatt) és most sem okozott csalódást. Coenék filmjei között talán a legviccesebb és a legbolondosabb. Ezzel az egyedi ábrázolásmóddal és az eredeti poénokkal felejthetetlen darab. Ráadásul kortalan. Ha most, vagy tíz-húsz év múlva jelenne meg, valószínűleg akkor is ütős mozi lenne.
Nagyon jó élmény látni a mai világban olyan filmet, ami mentes mindenféle hollywoodi „bullshittől”. Egyedi koncepció és nagyon jó témát feszeget. Erre még rájön a remek színészi játék és a komor látvány. Aki szereti a lassabb és visszafogottabb psycho-thrillereket, annak biztosan tetszeni fog.
Gyönyörűek a rajzok és az animáció is ügyes (bár sok helyen visszaköszönnek más Disney filmekben látott mozdulatok) és a daloktól eltekintve nagyon hangulatos a zenéje. De sajnos a történet egy hulladék. Tulajdonképpen csak a nevek ugyanazok, mint a könyvben, a sztori egy bárgyú, klisés átirat lett. Vagyis ezt átiratnak is túlzás nevezni, mert tényleg zéró a kapcsolat Kipling írásának a cselekményével. Ha jól rémlik, az 1942-es élőszereplős film sokkal pontosabb és élvezhetőbb volt. Nem véletlen, hogy már kisgyerekként azt kedveltem jobban, a színházi darabért meg teljesen odavoltam (pedig akkor még nem is olvastam a könyvet.) Ebben a filmben még a karakterek is majdnem olyan kretének és tök... több»
Elsőre azt hittem, Ralph Bakshi rendezte, mivel ugyanolyan elborult, mégis jópofa jövőképet mutat, mint ami Bakshi filmjeire jellemző. Kissé egyszerű a sztorija, de az atmoszférája valami hihetetlenül jó hangulatot kölcsönöz neki. A hangulathoz pedig a zene is nagyban hozzájárul. Aki szereti a régi rockzenéket, annak biztosan tetszeni fog legalább a zenéje, hiszen olyan nagyágyúk hangját hallani a dalokban, mint Debbie Harry, Iggy Pop és Lou Reed. Ha egy kicsit bővítenének a sztorin, ritka ütős mocap filmként lehetne remake-elni. Remélhetőleg Hollywoodban valakinek hamarosan eszébe is fog jutni egy ilyen ötlet :)
Kicsit pörgősebb cselekményre számítottam, de az egyedi karakterek kárpótoltak és úgy megfűszerezték a történetet, hogy ez a lassabb tempó is teljesen rendben volt. A tipikus Coen rendezéssel kiegészülve remek hangulatú film kerekedett belőle.
Nem mondanám, hogy túlzottan elvarázsolt ez a Pókember. Azoknak nyilván az év filmje, akik arra csorgatják a nyálukat, hogy egy képregény adaptációba belenyomnak több hőst, de nekem a sztori kicsit klisés és gyenge lett. Ugyan a Tobey Maguire verziónál jobb lett, de nekem még mindig az Andrew Garfieldes a kedvenc. A Keselyű nagyon jó karakter volt, de sajnos nem boncolgatták az ő figuráját, pedig Michael Keaton remek alakítást nyújtott. Ellenben rengeteg időt elpazaroltak egy idegesítő, szófosó, kövér cimborára, akinek a bénaságával akarták szórakoztatni a közönséget. Mondanám, hogy nekem kifinomult annyira a humorérzékem, hogy nem tartom viccesnek ezeket a poénokat, de az egész mozi csak ké... több»
Ez igen! Először azt hittem, csak kicsit keményebb egy hagyományos rajzfilmnél ez az animáció, de nem csak brutális, de egy bűnügyi thriller tökéletes átirata. Amennyire nevetségesen hangzik, hogy macskákkal van előadva egy gyilkossági nyomozás, annyira ütős és komoly lett a sztori. Az animáció pedig egyenesen lenyűgöző.
Rendkívül eredeti és egyedi stílusú vígjáték. Az alkotók pedig az utolsó percekbe csempésztek egy olyan bájos elmélkedést, hogy azzal sikerült számomra megduplázniuk, ha nem, megtriplázniuk művük értékét. Ez pedig nem kis szó, mert fent írt "eredeti" kifejezést a szó legszorosabb értelmében gondoltam, az eredetiség pedig szerintem egy filmnél aranyértékű. Eleinte amúgy kissé furcsa volt számomra, hogy mennyire elpoénkodják a témát, ami a sztori gerincét alkotja, de a végére annyira megszépült a történet, hogy tulajdonképpen egy felnőtteknek szóló esti mese kerekedett belőle.
Perfekt film! Először azt hittem, túlzás az a sok dicséret, amit hallottam róla, de valóban minden aspektusból el lett találva. Még mellékszereplők is óriási alakítást nyújtanak, hossza ellenére nem vontatott a sztori, Gibson pedig rendezőként és főszereplőként is remekelt.
Nem rossz, de az alapján, amilyen közimádatnak örvend, jobbra számítottam. Volt benne sok logikátlan, tipikus akciófilmes bullshit, meg néha unalmasnak találtam, hogy a sokadik jelenet szól arról, hogy kb. ugyanazokkal a mozdulatokkal és plánokkal van bemutatva, hogy Wick rommá tud lőni mindenkit. Ellenben pár alkalommal meglepett, hogy mekkora színészi játékra képes Reeves, az meg pláne, hogy ebben a karakterben éli ki magát ilyen szempontból. Mindenesetre az szerintem zseniális húzás, hogy mi miatt indul be az egész történet. Meg a sztori is egyszerű és nem is kell ebben a műfajban tekergetni a cselekményt. Kíváncsian várom a második és (ha jól értesültem,) a harmadik részt.
Bolondos egy horrorfilm, de egész jópofa. Akik szeretik a Mesék a kriptából sorozatot, azoknak nagy valószínűséggel elnyeri tetszését. (Sőt, ha jól emlékszem volt is egy olyan epizódja, ami nagyjából arról szól, mint ez a film.)
Nem hiszem, hogy valaha rászánom magam mégegyszer a megtekintésére, de azt sem állítom, hogy nem érte meg megnézni :D
Elkezdtem nézni, de 15 percig bírtam. Ez az erőltetett ódivatú, verselő nyelvezet nem nekem való. Szeretek olvasni, de a verseket sosem kedveltem, Shakespeare-hez meg nincs gyomrom.
Akik szeretik ezt a stílust és Shakespeare-t, minden bizonnyal tetszeni fog nekik, de én inkább hanyagolom.
Nem egy óriási durranás, de szerintem ígéretes bevezetés, ha valóban a Marvel-féle univerzumépítésre törekszik a Universal klasszikus horrorszörnyeivel. Az egyik ilyen lény mondjuk, számomra nagyon furcsán volt megjelenítve, de ennek ellenére szerintem a későbbi filmek akár jól is elsülhetnek.
A minisorozatot, ami alapján készült ez a film, sajnos nem láttam, talán a viszonyítási alap hiánya miatt értékelem többre a filmet, mint a közvélemény. Tény, hogy nem egy pörgős krimi, inkább a rejtélyes ügy felgöngyölítésére helyezték a készítők a hangsúlyt, de én szeretem az efféle, lassabban kibontakozó filmeket is. Ray Winstone és Mel Gibson alakítása nekem nagyon tetszett, a forgatókönyv meg zseniális (bár ez valószínűleg az 1985-ös eredeti minisorozat érdeme.)
Egyszernézős, de egészen hangulatos és fordulatos film. Igazából semmi extra nincs benne, egy sima, szépen összehozott, itt-ott poénos akciókrimi, de nem ér fel Gibson korábbi munkáihoz.
86 Halálos játszma (1978)