Egyértelműen a trilógia legerősebb darabja, mivel ebben debütál ez a fantasztikusan és hátborzongatóan jól kitalált, posztapokaliptikus, egyedi világ, ráadásul az effektek terén is mérföldkő a filmtörténelemben. A másik zsánerem a zeneválasztás. Annyira telitalálat minden dallam, (még a válogatott zeneszámok is,) hogy az ritkaságszámba megy a filmeknél.
Wachowskiék legnagyobb műve mind a rendezés, mind a forgatókönyv aspektusából és szerintem ez így is marad örökre.
Szörnyű, hogy hajszálra ugyanazt képes a Disney újraforgatni, amit egyszer már elkészített. Az meg még szörnyűbb, hogy erre igény is van.
A rajzfilm változatot sem szerettem sosem, de az ebben a verzióban egyenesen felháborító, hogy még a dalok is ugyanazok voltak. Szánalmas. Akkor inkább megnézem a francia élőszereplős remake-et. Az is egy remake remake-je és az sem volt egy óriási durranás, de azon legalább érezni az igyekezetet és látványban van olyan szép, mint ez. Viszont a történet igazi filmváltozata számomra A bíborszínű virág és az 1946-os francia film marad.
Vegyes érzelmekkel értem a film végére. Nem szeretem, ha egy forgatás kedvéért állatokkal szúrnak ki. De utánaolvastam, és kiderült, hogy a film készítésében közreműködött az American Humane Association és a World Wildlife Fund. Előbbi pedig azért is felel, hogy állatok ne sérüljenek meg a gyártás során. Egyvalaki sérült meg komolyabban a felvételek készítése alatt, a rendező, akit a hím medve sebesített meg.
Tehát ez egy rendkívül hiteles képekkel ellátott film korrekt háttérrel. Grandiózus látvány, szép, szomorú és megható történet, (aminek minden bizonnyal van is némi valóságalapja,) remek színészek és valami lehengerlően gyönyörű helyszínek jellemzik. Az egyetlen ami nekem egy kicsit fur... több»
Rendkívül megindító és elborzasztó történet a kitartásról és az emberi kegyetlenségről.
Hogy miért értékes ez a film azon túl, hogy egy nem mindennapi könyv adaptációja? Minden lehetséges aspektusból a maximumot hozza, úgymint színészi játék (aki gazembert alakít, azt gyűlöli a néző, aki jó fiú, azt kedveli, aki szenved a történetben, azzal együtt érez), zene (sajnos nem vagyok a legjobb véleménnyel Hans Zimmer munkásságáról, de időnként óriási teljesítményt nyújt, ez pedig az egyik ilyen munkája), produceri munka, helyszínek, forgatókönyv, rendezés, operatőri munka, hangkeverés, stb. Itt tényleg minden tökéletes. Továbbá általa a nem amerikai néző is bepillantást nyerhet Amerika történelmén... több»
Olvastam, hogy a rajongók kikeltek magukból a film minősége miatt, ezért úgy ültem be, hogy majd én meglátom benne a szépet. De sajnos úgy is egyet kell velük értenem, hogy nem ismerem a könyvváltozatot. Sima vasárnapi látványfilmnek egészen jó: közepes sztori, rendezés és színészi alakítások, ötletes és pofás CGI effektek. Körülbelül ennyiben ki is merül a jellemzés. Azt viszont lesújtónak tartom én is, hogy nem volt benne semmi Kingre jellemző vonás. Még a legbénábban adaptált King filmekben is mindig felismerhetőek az általa kidolgozott karakterek, a csavaros és kiszámíthatatlan történetvezetés vagy legalább a hátborzongató nem emberi lények. Ezeknek még csak nyoma sem volt, inkább olyan ... több»
Nem nyújt maradandó élményt. A rendezés egy kicsit a Péntek 13. első két részére emlékeztetett, de valahogy itt nem érvényesült, nem volt az igazi a hangulat. Némelyik színész egész jó volt, de ők is felejthetőek voltak, a vágás meg egyenesen borzalmas. Ellenben a maszk, amit a gyilkos viselt, szerintem tényleg ijesztően nézett ki és a zene is kellőképpen rémisztő volt. Az, ami dobott egy kicsit még az összképen, a befejezés. Nem az az óriási katarzisélmény, csak egy egész jó fordulat. De ez még mindig csak ahhoz elég, hogy gyengus legyen a film, nem pedig rossz.
Az egész poszt-apokaliptikus hangulat el lett találva és ez a klasszikus A majmok bolygója filmeket idéző kettősség is nagyon hatásos. Mindemellett a poénok óriásiak, a katarzisélmény meg annyira szembemegy minden megszokott történetével, hogy az elképesztő, eget rengetően humoros és gusztustalan is egyben. (Pontosan emiatt zseniális történet.) Ha a könyvben is ilyen a befejezés, Harlan Ellison ritka botrányos egy író lehet.
Annyira ígéretesen indult, ám egyre kiszámíthatóbb lett a történet, a végére meg odaröffentenek egy unalmasra, túl hosszúra és semmitmondóra készített zárást. (Az ásós jelenet konkrétan olyan volt, mintha a Paranormal Activity ágy mellett ácsorgós jelenetét követtem volna figyelemmel gyorsítás nélkül.) Pedig tényleg örültem, hogy láthatok egy found footage krimit (semmi szörny, szellem boszorkány, mit tudom én mi), de úgy tűnik, túl komolyan vette a forgatókönyvíró/rendező a valóságos megjelenítést (bár ilyen szempontból a kép és a sztori pár sebből vérzik.) Amúgy a látvány tényleg mesteri a found footage kategóriában, a színészek is ügyesek, az Amy-t alakító Amber Perkins eget rengető alakí... több»
Ebben is van pontatlanság és átírás a könyvhöz képest, több, mint amire emlékeztem, de sokkal hűbb Rudyard Kipling klasszikusához, mint a Disney rajzfilm. Az meg elképesztő, hogy milyen mesés látványt volt képes létrehozni ez a Korda csapat 1942-ben. Ráadásul úgy néz ki, az állatokkal is jól bántak a forgatás alatt (ami akkoriban nem volt túlzottan jellemző.) Azt viszont sajnálom, hogy ilyen kevés állatszereplőt beszéltettek. Akkoriban persze nem volt rá lehetőség, hogy mozgassák a szájukat, de anélkül is el lehetett volna készíteni. Mindazonáltal szerintem az egyik legjobb, ha nem a legjobb adaptációja a könyvnek.
Nagyon bejött a sztori és a végkifejlet, de néhány jelenet kivitelezése furcsa volt számomra. Meg a zene is érdekesen hatott. Nem volt rossz, csak mintha műfajt tévesztett volna pár alkalommal a szerző. Egy idegtépő horrorfilmhez inkább passzolt az a néhány téma, mint egy ilyen középtempós bűnügyi drámához.
Terence Stampnek volt már komolyabb alakítása, de itt is óriási a fazon. Őt jobban el is tudom képzelni ebben a badass, bosszúszomjas apuka szerepében, mint Liam Neesont.
A furcsasága miatt sokáig közepesnek tartottam, de a katarzisnak sikerült feltornáznia az élményt. Nem hiszem, hogy elő fog még kerülni nálam ez a film, de nem bántam meg, hogy megnéztem. Jó élményt nyújtott.
Kicsit pörgősebb filmre számítottam, de egyáltalán nem találtam olyan rossznak, mint az IMDb felhasználói. Ritka elegye egy szívszorító (és kissé elcsépelt) drámának és egy régimódi horrornak. Ha nem is tetszik sokaknak ez az ötvözet és a vontatott tempó, azt szerintem mindenki beláthatja, hogy a rendezés valami csodálatos. Ilyen látványosan összedirigált hátborzongatóan és művészien darkos képeket ritkán látni mozgóképen, főleg úgy, hogy szinte egymást érik az ilyen snittek. A Lizzy-t alakító Ella Ballentine előtt le a kalappal, az Oscar-gálával pedig a pokolba, amiért még csak nem is jelölték ezt a 15 éves kis színészzsenit. Remélem, a rendezőt, Bryan Bertinót nem ásták el a stúdiók a film... több»
Zseniális film, amit a karakterek visznek el szinte 100%-ban. Bár azt hozzátenném, hogy Max Cady karaktere kissé túl lett tolva, de talán kellett is ez ahhoz, hogy igazán ördögi legyen a figura (ha teljesen sikerült a könyvbeli gazembert tükrözni, akkor annak a számlájára írjuk a dolgot). Azt viszont nem értem, miért jelölték De Nirót Oscarra, amikor a film utolsó 15-20 percéig nem nagyon erőltette meg magát. Pontosabban nekem úgy tűnt, hogy minden más szereplő komolyabb alakítást nyújtott nála a film nagy részében. Még az akkoriban igencsak kezdőnek számító Juliette Lewis is jobban teljesített, mint ő. Igaz, a végére kellőképpen összeszedte magát.
A rendezés "csak" a szokásos Scorsese-től m... több»
Ahogy néztem, nem aratott a nézőknél elsöprő sikert ez a film, de szerintem nagyon mókás. Gyerekkoromban rengetegszer megnéztem, most pedig már a felnőtteknek szóló poénokat is értem. És vicces volt konstatálni, hogy Dennis Quaid is szerepel benne. Többnyire talán rajzfilmes viccekkel bolondoznak, de van sok saját ötlet is benne. Érdekes, hogy amerikai film, mégis inkább hajaz az angol, fárasztó humorra. Ám akármilyen pihent, én nagyon szeretem.
Talán sokan nem értenek ezzel egyet, de szerintem A sárkány közbeléppel tetőzött Bruce Lee sajnálatosan rövid mozikarrierje. Nem azt mondom, hogy ez jobb harcművészeti film a többinél, mert volt nem egy pörgősebb és keményebb filmje, de valahogy engem ez, profi vágásokkal, plánokkal és rendezéssel, továbbá rendkívül fogós zenei témákkal fűszerezték meg a produkciót, sokkal jobban szórakoztat, mint egy első sorban kungfumozdulatokkal operáló film. Abban is biztos vagyok, hogy John Saxon és Bolo Yeung karrierjét is nem kicsit lendítette fel ez a film. Azt viszont sajnáltam, hogy Bolo karaktere nem kapott valami izmosabb bunyójelenetet.
Nem a legjobb filmje Bruce Leenek, de első rendezésnek és forgatókönyvnek remek volt (nem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas poénokat képes volt kitalálni a világ egyik legnagyobb harcművésze), kivált akkoriban. Azon túl, hogy egy páratlan embert és harcművészt veszített el a világ Lee halálával, szerintem egy szárnyait bontogató rendezőzsenivel is kevesebb lett a filmszakma.
A bunyók a többi filmjében valahogy látványosabbak és keményebbek voltak, de Lee itt is mindenkit lenyűgöz a tudásával, a gyorsaságával pedig még inkább.
Egész jó dráma, de olyan, mintha már párszor láttam volna ilyet. Nem feltétlenül a Rocky részeire gondolok, mert szerintem gyakran előkerül ez az alapkoncepció a sportról szóló filmek esetében. Adott egy sikeres, erős és öntelt profi sportoló, aki hirtelen pokoljárásra kényszerül, mert szinte mindent elveszít, elmegy egy már-már remeteként bujdosó, bölcs edzőhöz, aki felkészíti a nagy visszatérésre, a felkészülés alatt pedig ráébred főhősünk, hogy nem is a sok pénz számít neki, valami sokkal értékesebbért kell kőkeményen megdolgoznia.
Élvezhető volt számomra, de közel sem egy maradandó darab, pedig Jake Gyllenhaal remek alakítást nyújt, Forest Whitaker pedig egyenesen zseniális.
Ütős látványfilm Egy nagyon ütős és pörgős látványfilmet vártam az előző két rész és az előzetesek alapján. Ehelyett pedig kaptam egy nagyon ütős és lassabb tempójú látványfilmet. Meglepő volt, de nem rossz értelemben. Persze azoknak, akik csak az akció miatt szeretik az ilyesmit, nyilván csalódni fognak benne.
Az alapsztorit nagy valószínűséggel az Apokalipszis most ihlette, de valamiért amaz nem nyerte el a tetszésemet, (minden bizonnyal azért, mert a rendezői változatot láttam csak, ami iszonyatosan hosszú és vontatott volt,) A majmok bolygója: Háborút viszont így, hogy már két rész alatt megkedvelhettem a főszereplők nagy részét, még a lassabb részek alatt is szórakoztatónak találtam. Ráadásul ezeket a j... több»
Minden idők egyik legjobb (ha nem a legjobb) harcművészeti filmje. Egy-két mellékszereplő bénázásától eltekintve tökéletes kungfu-klasszikus. Nem csupán a sztori és a koreográfia hatalmas, a zene is remekül meg van komponálva. Sőt, úgy vettem észre, azoknak a keleti filmekre jellemző zoomolásoknak is van súlya, amiknek máskor szinte sosincs értelme (szerintem még Tarantino is csak a hangulat és a poén miatt alkalmazza időnként.) Lee pedig olyan átéléssel alakítja a heves vérmérsékletű Chent, hogy pár jelenetnél már-már azt hittem, felrobban az indulattól. Ha szegény srác nem hal meg olyan fiatalon, valószínűnek tartom, hogy pár drámaibb szerepben is óriási teljesítményt nyújtott volna.
92 Mátrix (1999)