A könyvet még nem olvastam, így jelenleg a legutóbbi King-adaptációhoz tudom hasonlítani, amit láttam, az pedig a szintén Netflixes 1922 volt. Én tökéletesen elégedett voltam a végeredménnyel, a kevés szereplő, kevés helyszín kombóval jól dolgoztak a készítők. A hangulat végig nyomasztó, sejtelmesen rémisztő.
Egyrészt azért szeretem nagyon, mert szakított a szitkomok hagyományaival és már a rendezés, az operatőri munka is sokkal inkább filmesre, mint sorozatosra sikeredett. A másik nagy előnye, hogy nincs aláröhögés benne, a néző nem azért nevet, mert valami viccesnek szánt dolog alá nevetés van vágva, a poénok itt egyszerűen tényleg poénok. Ráadásul a drámai vonalat is helyén kezeli, szintén szitkomoktól (anno) eltérő módon.
Mai napig az egyik kedvenc szitkomom. A néző bele tudja élni magát a család helyzetébe, a poénok nagyon ütnek. A szereplők karakterei a világ legpatkányabb, legaljasabb, legigénytelenebbjei, mégis szerethetőek, mert történjen bármi, mocskolódhatnak egymással, mégiscsak egy család, és ez a legfontosabb számukra, a család jelentősége.
Az, hogy eléggé geek a témája, nem lenne önmagában baj, egy átlagon aluli IQ-val rendelkező néző is tudna rajta szórakozni. A bajom Sheldon karakterével és a rá íródott poénokkal van. Egyszerűen annyira irritáló, hogy a sorozat is idegesítő lesz tőle. A poénok is sokszor erőltetettek, de ami működne, azt is sikerül általában túlzásba vinni - 1 percen belül pedig 4-5-ször hallani ugyanazt a poént, már nem vicces. Egyszerűen idegesítő és élvezhetetlen.
Szerintem tökéletesen illik az Underworld univerzumba, a 4. résznél mindenképp jobb lett. A legnagyobb a játékidő, ha olyan 20 perccel többet szántak volna rá, jobban ki tudták volna bontakoztatni a történetet. (A záró monológ egyébként feltűnően hasonlít Emily Hampshire szövegeire a 12 majom sorozatban.)
Ennek a filmnek egyetlen hibája van, mégpedig a játékidő. Egy fél órát még simán rá lehetett volna húzni, akkor talán egy kicsit még áltudományosabb lehetett volna. :D
Filmként jó. Viszont ez egyáltalán nem egy Runaways film, inkább egy "Joan Jett és Cherie Currie intim kapcsolata" film. A többiekről alig esik szó, a Joannál sokkalta tehetségesebb zenész Lita Fordot épphogy megemlítik. Ez így egyben már csak egy közepes film.
78 Gerald's Game (2017)