A címe nem hazudik, ez tényleg egy klasszikus mese. Egy mese felnőtteknek végtelen magányról és bánatról, igaz szerelemről, a hit erejéről és csodákról. Minden klisét felvonultat, amit egy mesének illik, de egy regényadaptációnál ezt nem rójuk fel hibának. A színészeket remélem, senkinek nem kell bemutatnom, Colin Farrell még mindig az egyik legjobb a szakmában, Russel Crowe tekintetében pedig a Gladiátor óta látni minden bút és dühöt, amit ember el tud képzelni.
Egyrészt nincs új a nap alatt, túl sokat ne várjatok tőle, beállhat a többi tükrös marhaság közé. Viszont a drámai rész nagyon ott van, a színészek (a gyerekek is) tökéletesen benne vannak a szerepükben, én tényleg elhiszem, hogy megőrültek. Mondhatni a film bő másfél óra pszichothriller, egy kis hatásvadász - ám elég gyenge - ijesztgetéssel.
Szerintem nem olyan vészes fiml, bár tény, hogy a színészeknek nem ez életük alakítása. VISZONT aki a szinkronos verziót nézi, az kapásból az alapszituációból kimarad, ugyanis a nyitójelenetet egy az egyben kivágták belőle, összesen pedig 9 perccel rövidebb a magyarországon bemutatott változat az eredetinél. Film 4 csillag, magyar változat 2 csillag.
Ugyan nem tökéletes, és az eredetihez nem ér fel, nekem azt mutatta, amit vártam. Néhány bugyuta és giccses jelenet ellenére abszolút szerethető. Megfelelően tiszteleg a '93-as film és Richard Attenborough felé is, ami számomra ebben a jelenetben teljesedett ki, a hideg ráz tőle huszadjára is: https://youtu.be/kKRavSh25uo
Tele van logikátlan jelenetekkel, a színészi játék nulla, az animációkkal nem tudom, mi volt a céljuk, de kellemes családi lak lehet, amiben feketék a falak. Tudtommal eza miskolci Mancsról és gazdájáról, Lehóczki Lászlóról szólna. Ehelyett megváltoztatták a neveket (egyedül a Mancs maradt), a helyszíneket és minden mást is. Igazából csak a Mancs névre keresztelt, diszpláziás mentőkutya ténye egyezik a valósággal.
Mivel egy vígjátékról van szó, a logikai buktatókat most nem részletezném, de az én szemem szúrták, biztosan másokét is. Viszont az a tény, hogy kb. 70 perc után az egész vígjáték téma átvált egy nyálas, erőltetett és kínos poénokkal tűzdelt romantikus vígjátékba - ugye ezeknek közös ismertetőjele, hogy egyáltalán nem viccesek - 3 csillagról 1-re le is viszi az értékelést. Azért a színészek miatt adok 2-t.
2011, de lehet, hogy inkább 2009 óta az első olyan filmje Robert Downey Jr.-nak, ahol tényleg bebizonyíthatja, hogy jó színész. Már ezért fel lehet pontozni, de egyébként is egy remek filmről beszélünk.
Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve - persze ezt csak azért írom, mert a gyíkemberekből álló kormány tudatmódosítókkal permetez minket és engem már megfertőztek - de ez a sorozat elég komor és durva légkörrel rendelkezik ahhoz, hogy szeressem. Szerencsére szinkronizálni soha nem fogják - hogy miért, azt nem lövöm le, mert gyakorlatilag az egésznek az a lényege és csak a 2. évadban derül rá fény. Sajnos úgy fejezték be, hogy abszolút készültek egy 3. évadra is, de ez valószínűleg nem fog megvalósulni...
Tarantino abszolút hozza a tőle megszokott színvonalat - persze könnyű 2015-ben egy rendező 2. nagyjátékfilmjéről így beszélni - szóval a történet, forgatókönyv, képi megvalósítás témát ezzel le is zárnám. A színészek is nagyot alakítanak, bár Bruce Willis szerintem világ életében csapnivaló volt. Travoltát sosem bírtam, de néha-néha üdítő látni tőle olyan filmeket is, amikor azt tudom mondani az úrra, hogy ez igen.
Nem mondanám horrornak, inkább misztikus dráma, egy kis pszichothriller beütéssel. Az ötlet viszont - nekem legalább is - új, hogy a halott szellemének a történetét követjük végig, ahogy lassan megbékél a sorsával. A színészek is jól teljesítenek, így jár a 3 pont.
61 Pixel (2015)