Remek szórakozás Nagyon jól szórakoztam rajta, sőt nemrég újranézve sem volt unalmas. Külön tetszett a sok Budapesten felvett jelenet. Az Eddie Murphy-Owen Wilson páros fergeteges, és itt még Famke Janssen sincs szétplasztikázva. A kémsztorik mindig is tetszettek, de ami furcsa: az ezek kiparodizálásai is bejövősek. Itt a Bond-kultusz kap humoros megjelenítést a sok kémkütyüvel együtt. Ráadásul kapunk izgalmakat is, akciójelenetekkel. Értékelésem négy csillag, azaz 80% vígjátéki kategóriában természetesen. Nem az évszázad filmje, de remek szórakozás.
Szinte mindenben jó Nagy kedvencem karakterei miatt Curtis Hanson 1997-es krimije, a Szigorúan bizalmas, mely James Ellroy regényét dolgozza fel. Ez az a film, ami szinte mindenben jó: 85-90 százalékos a script, a rendezés és a színészi alakítások sora is, így nem meglepő, hogy Oscart is kapott a produkció. Ami a színészeket illeti: Kim Basinger, Russell Crowe, Kevin Spacey és Guy Pearce mind kiemelhető, csakúgy, mint Danny DeVito. Az egyébként is erős 90-es évek egyik legjobbja. Az alaptörténet középpontja az 1950-es évek Los Angelese, ahol virágzik az alvilág, és ahol a rendőrség számtalan tagja dolgozik a maffiaszervezeteknek. Két bátor rendőrtiszt azonban szembefordul a helyzettel, és megpróbálja felszámoln... több»
Véres és meghökkentő Mark Burnham alakítja az idősödő láncfűrészes bőrpofát, aki egy világtól távol eső kisvárosi intézet utolsó lakóinak egyikeként éldegél édesanyjával. Az épület azonban elkel, és fiatalok érkeznek átvenni. Az árvaház vezetője, bőrpofa anyja rosszul lesz a kialakuló vitában, és elhalálozik. Válaszul beindul Leatherface, és megkezdi a szokásos gyilkolászását. Furcsa kicsit, hogy éltes kora dacára egy 15 kilós láncfűrésszel is lesprintel 20 éves fiatalokat, illetve, hogy történet elején háborítatlanul éldegél és mászkál a rendőrök között, de ezt leszámítva nem rossz a kivitelezés. A buszos mészárlás például kimondottan kőkeményre sikeredett. Kapunk fordulatokat is, és a legvégén kimondottan megh... több»
Elgondolkodtató a történet Nekem bejött a téma és a kivitelezés is, mert képes volt arra, amire csak nagyon kevés sorozat: elgondolkodtatni. Mondjuk elfogult vagyok a sci-fi témákkal, mert nagy kedvencem a műfaj. Az egyetlen gondom az egésszel, az a 400 éves utazás, ami sajnos kicsit komolytalanná teszi a dolgot. A szereplők jól kiválogatottak, nekem tetszett szinte mindenkinek az alakítása. A végeredmény is picit problémás, mert annyira nyitva hagyja a sztorit, hogy az már zavaró. De nálam így is megérdemli a sorozat az erős négy csillagot.
Női szemszögből kerülve az objektivitást A Coppola leányzó úgy gondolhatta, hogy a nyerő lapra tesz, ha a csalódott feleség verziója mentén készít leleplező filmet Elvis Presley-ről, beállva azok sorába, akik folyamatosan dehonesztálni próbálják szerencsétlen Presley-t. Nem túl szimpatikus hozzáállás, és a film is vacak, amit összehozott Sofia Coppla. Úgy tűnik, a név önmagában kevés a sikerhez. A miniatűr Cailee Spaenyt összerakni a kétméteres Jacob Elordival hangsúlyozandó: mennyire kiszolgáltatott és gyenge volt szegény Priscilla a hatalmas Presely mellett, nagyon gagyi trükk szerintem. A két főszereplő azonban csak eszköz a rendezőnő kezében, mondhatni, bepalizta őket erre gagyiságra. A végeredmény az IMDb-n 65%, ami számomra a... több»
A mesterséges intelligencia slágertéma A mesterséges intelligencia valódi slágertéma napjainkban. Szinte mindenki tart attól, hogy egyszer az AI magához ragadja majd a kezdeményezést, és az emberiség másodlagos tényező lesz saját bolygóján. A filmipar is érzékeli ezt az általános félelmet, és rengeteg filmet épít erre a témára már az 1984-es legelső Terminátor produkció óta. Most a legújabb Mission Impossible játszotta ki az AI kártyát (tavaly), mondjuk nem túl profin. Az Atlas is erre megy rá meg persze a mesterséges emberek megjelenítésére. Sokan bírálják Jennifer Lopez játékát, de szerintem nem annyira rossz. Maga a karakter fura, az idegbeteg és depressziós Atlas kitalálásával. A Netflix alapból a három csillagos filmek platf... több»
Nagyon para horror Meglepően jó lett a Barbár, főleg netflixes mércével nézve. Tiszta para az alapsztori is: egy ház, aminek pincerendszere van tele horrorfigurákkal. De az mondjuk baromság, hogy mindenki szépen lesétál oda önként és tök egyedül. Ki az az idióta, aki egymaga bevállalja ezt? Minimum hívok egy havert, ha már lőfegyver vagy rendőr nincs is kéznél. Ez kicsit lerontja az egészet. De amúgy meg nagyon jó. Remek a script és a rendezés is. Értékelésem erős négy csillag, százalékban pedig 80%. Ha szereted a horrort, vállald be!
Horrorhoz kevés, thrillerhez sok Valahogy felvizezett horror lett a Hívatlanok, ami így inkább lecsúszott a thriller besorolásba. Rengeteg a hitelességbeli probléma és a kihagyott ziccer. A párocska sem nyújtja a színészet csúcsát, és a script is lehetett volna sokkal kreatívabb. Az, hogy a pasas a film utolsó harmadában puskát szerez, és szembeszáll a maszkos családdal, biztató fordulat, de aztán megint gagyiba megy át a dolog, ahogyan elkapják, amikor már végre a női maszkos a kezében lesz. Az értékelésem maximum három csillag lehet.
Megpróbálták, gyenge lett Gyengécske film lett enervált alakításokkal, halvány poénokkal és gázos jelenetekkel. Már az alaptörténet is gagyi, a főgonosz hollywoodi filmsztárral. Goslingnak az Életünk lapjait még elnéztem, de a Barbie után megbukott a szememben. Eladta magát, és bár ezt sok idősödő színész megteszi, neki nem mentség, mert nem elég öreg ehhez a kifogáshoz. A kaszkadőr egy csetlő-botló katyvasz, de Emily Blunt még most is remek formában van. Miatta nézhető egyáltalán az egész. Értékelésem így három csillag, azaz közepes.
Nagyon cool mozi, méltó folytatás Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért bukott meg a Furiosa. Bár igazából szerintem csak arról van szó, hogy az emberek nem voltak kíváncsiak rá valamiért. A tippem az, hogy Tom Hardy nélkül kevéssé érdekes az egész, és ebben azért van is valami. Chris Hemsworth furcsán fest átmaszkírozva (és alakítása is szürreális), Anya Taylor-Joy pedig önmagában kevés húzónévnek. Nekem mégis nagyon tetszett a most is lenyűgöző, fantasztikus látványvilág miatt. Biztos, hogy újranézem többször, A harag útjához hasonlóan. Értékelésem: 4 csillag.
Egy jó hangulatú klasszikus, remek bunyókkal Filmklasszikus ma már és sok bírálat tárgya, de akkoriban rengetegen szerettük az Országúti diszkót. Patrick Swayze igazi sztárnak számított a 80-as években. A film bunyói pedig nagyon jók, és bár a ruhák, hajviseletek mai szemmel picit viccesnek hatnak, 35 évvel ezelőtt annak a kornak bizony szerves részei voltak. Az alapsztori jól kitalált: a jó és a rossz klasszikus küzdelme egy kisvárosban, ahol a helyi diszkó új kidobóembere szembeszáll a város mindenható nagy urával. Első alkalommal is tetszett, és azóta is kedvencem. Nálam 4 csillagot ért 1989-ben is, és most is.
Közepesnél jobb, lelkesítő, látványban nem rossz Bevallom nagyon utálom, amikor megmondják nekem, hogy miről mit gondoljak és mi kell hogy elnyerje a tetszésem, mit kell kórusban fújjolnom vagy elítélnem. Ilyenkor egyébként is előjön a "csak azért is" énem, mert én még az a régi-vágású pasas vagyok, aki szereti maga eldönteni, hogy mit tart jónak vagy rossznak. Ebben az esetben még a csapból is azt folyt hetek óta, hogy mennyire nagyon rossz filmet csinált a Fidesz meg hogy 10-ből 1 pontot ér az egész és szemét kormány-bérenc az aki nem ennyire értékeli. Már bocsánat, de ezt hagy döntsem el én. Csak azért is beültem tehát erre a filmre és megnéztem. Nos a 10-ből 1 pont azért nagy túlzás, egészen biztosan szervezetten nyomkodtak a tisztes m... több»
Nem éppen egy hihető történet Súlyos bűnöket elkövető raboknál a rehab kezelés úgy folyik, hogy elveszik emlékeiket, majd bealtatják őket, és az agyukban, mint valami mátrix, elindítanak egy programot, amit valóságosnak hisznek, úgy gondolva, hogy épp egy trópusi szigeten vannak. Tíz ember, akik egymással is konfliktusokba keverednek, és visszatérő emlékeikkel is megküzdenek. A főszereplő egy nő (Natalie Martinez), aki felébredve rájön az igazságra, de visszakényszerítik a mátrixba. Az egész kevéssé hihető, a táj szép, az alakítások közepesek. Értékelés: 3 csillag.
Sajátos látványvilág 166 percben A Dűne egy olyan franchise, mely egy komplett egyedi világba repít el bennünket, ahol minden ki van találva, ahol mindennek oka és következménye van, és ahol a dolgok monumentálisak, lenyűgözőek. A második rész Paul Atreides harcát mutatja be a hatalom megszerzéséért az Arrakis bolygón, a fremenek között. Van misztikum, késpárbaj, homokféreg-rodeo és rengeteg sivatagi nagytotál, gigantikus űrhajókkal. Bár a film 166 perces, egyszer sem unatkozunk, mert Villeneuve profin adagolja az izgulnivalót. Jók az alakítások is: Timothée Chalamet és Rebecca Ferguson kitesznek magukért. Bár igazság szerint egy ennyire jól összerakott dologban mindenkinek könnyű jónak lennie. Nekem bejött Austin Butler al... több»
Élvezhető akció-kalandok Butler mindig afféle legyőzhetetlen terminátor-macsó a filmjeiben, aki az igazság bajnoka, és akinek egy haja szála sem görbül, miközben százakat küld a másvilágra. Ezúttal azonban egy sima repülőgép pilóta, aki utasait szeretné csak megmenteni a kényszerleszállást követően a gerilla-maffiózóktól. Pörgős a film, sok az akció és a főhős sem terminátor-macsó végre. Én elvoltam vele. Picit összetettebb is lehetett volna a sztori, több bonyodalommal, de voltaképp így is jó volt. Viszont egyszer nézős. Értékelés: 3-4 csillag közt.
Jól sikerült, amit lehetett, azt kihozták belőle A téma önmagában is érdekes, és felveti a gondolatot bennünk, hogy vajon mi túlélnénk-e egy hasonló kalandot? Mi megtennénk-e, amit addig elképzelni sem tudtunk, és képesek lennénk enni az elhunyt ismerőseinkből a túlélésért. A legszebb az egészben, hogy nem tudhatjuk, míg át nem éljük. De a gondolattal érdemes azért eljátszani. Ezt teszik a remake film szerepelői is. Lehet vitatkozni azon, hogy melyik film dolgozza fel jobban azt a bizonyos 1972-es tragédiát (melyet 17-en éltek csak túl): Frank Marshall 1993-as (sztárokkal teli) produkciója vagy Juan Antonio Bayona 2023-as verziója, de szerintem felesleges. Mindkettőben vannak jó alakítások és rosszak is. Az eredeti verziót szokás magasztal... több»
Sandlerhez képest egészen jó Nem rajongtam soha Adam Sandlerért, de ez a filmje tényleg jó. Úgy tűnik, hogy a sok gagyi közt néha ő is betalál. Bár itt is néha nagyon lemegy a színvonal, és sok az alpáriság, az alaptörténet nekem nagyon tetszik. Adott egy csinos, kedves és okos fiatal nő, aki egy katasztrófa miatt súlyos idegrendszeri betegségben szenved: agya egyetlen napot él újra meg újra egész életében. Éjszaka törlődik a memóriája, és másnap kezdi elölről. Utánaolvastam: létezik ez a betegség. (Sőt a filmben felbukkan egy 5 perces pasas is, alig 5 percenként törlődő memóriával.) Főhősünk, Henry udvarolni próbál a lánynak, de nagyon nincs könnyű dolga, hiszen mindig csak egyetlen napja van arra, hogy elkápráztassa a... több»
Argylle egy nagyon félrement szuperkém-film Vártam ezt a filmet, de hatalmasat csalódtam. Annyira gagyi és idióta az egész, hogy az ember teljesen ledöbben rajta. Pedig jól indul a sztori: felbukkan Dua Lipa (kapunk vele egy jó kis üldözéses jelenetet), de alig öt percet láthatjuk csupán. És az eltűnésével a színvonal is eltűnik, marad a teljesen zöldség alapsztori és az unalom, ami ráadásul 139 perces játékidővel párosul. Pedig az ember már úgy a negyvenedik perctől halálosan unja. Matthew Vaughn olyan rendező, hogy az ember nem vár tőle sokat (a Kingsman-filmek és az X-Men után), de most még önmagát is alulmúlja. A főszereplő a kikerekedett Bryce Dallas Howard és a miniatűr Sam Rockwell. Egymásba szeretnek, de tényleg szürreálisak p... több»
Vicces, jópofa Kellemes csalódás volt A kezdet kezdete, pedig olyan Borat 2 típusú igénytelenségre számítottam. (A Borat 1-el nem volt bajom, de a második rész nagyon alpári lett.) Viszont ez a mozi vicces és jópofa. Egyes poénokon később is nevetni tudtam, amikor felidéztem. A történelmi korszakokat összekeverik kicsit, de nem zavaró, mert közben kitűnően szórakozunk. Jack Black mindent belead, élete egyik legjobb formáját nyújtja. Nekem nagyon tetszett, harmadszor láttam az ünnepek alatt. Ami az értékelést illeti: 4 csillag egyértelműen.
A trilógia legjobbjától elmarad A Támadás a Fehér Ház ellen-filmek legjobbja a második epizód, a 2015-ös London Has Fallen, mely nekem nagyon bejött annak idején, és azóta is többször megnéztem. Utána következik a legelső, 2013-as rész (Olympus Has Fallen), és csak legvégül a harmadik fejezet (Angel Has Fallen). Mivel mindhárom filmet más rendezte, az összehasonlítás kicsit a direktorok versenye is. Ezt pedig Babak Najafi nyeri (a második rész rendezője), megelőzve Antoine Fuquát és Ric Roman Waugh-t. A harmadik fejezettel probléma a mindenható fegyveres magáncég túlexponálása (hiteltelen) és az is, hogy ennyire amatőrnek és impotensnek láttatja a kormányzati szerveket. Gerard Butler is gyengébben teljesít (ennél a résznél... több»
64 Én, a kém (2002)
Nagyon jól szórakoztam rajta, sőt nemrég újranézve sem volt unalmas. Külön tetszett a sok Budapesten felvett jelenet. Az Eddie Murphy-Owen Wilson páros fergeteges, és itt még Famke Janssen sincs szétplasztikázva. A kémsztorik mindig is tetszettek, de ami furcsa: az ezek kiparodizálásai is bejövősek. Itt a Bond-kultusz kap humoros megjelenítést a sok kémkütyüvel együtt. Ráadásul kapunk izgalmakat is, akciójelenetekkel. Értékelésem négy csillag, azaz 80% vígjátéki kategóriában természetesen. Nem az évszázad filmje, de remek szórakozás.