Izgalmas Paul Walker–Gerard Butler film egy középkori időutazással Megszámlálhatatlanul sokszor láttam ezt a filmet, akkora kedvencem lett az évek során, hogy az első 20-ba teszem időről időre. A furcsa csak az, hogy itt még nem írtam róla. A Halálos fegyver-filmekkel és az Összeesküvés-elmélet című zseniális mozival híressé vált Richard Donner az Idővonal elkészítésekor teljesen új műfajban, a történelmi film kategóriában próbálhatta ki magát. És helytállt, mivel az Idővonal izgalmas és szórakoztató lett. Időutazós téma, ami sokakat szájhúzásra késztet, pedig valahogy hihető az egész. Adott egy régész-történész csapat, akiket visszaküldenek a múltba, de ott rekednek. Kalandjaik a XIV. századi Franciaországban rengeteg küzdelemmel és üldözéssel járnak, de k... több»
Semmihez sem hasonlítható, egyedi stílus Tarantinótól A Kill Bill az a film, ami önmagában egy külön műfaj, mert semmilyen másik filmhez nem hasonlítható. Tarantino egy teljesen egyedi stílust teremtett vele, amiben a véres szamurájküzdelem (katana kardokkal), harcművész közelharc és a modernitás egyaránt jól megférnek egymással. A középpontban a nők állnak és nyilván Uma Thurman, akiről valahogyan elhisszük, hogy képes mindarra, amit véghez visz. Igaz, hogy a 181 centis színésznő valóban kivételes adottságokkal bír, és sokaknak nőként is gyönyörű (bár nekem nem jött be sosem, viszont színészként sokra tartom). A Kill Bill véresebb aligha tudna lenni, és néhol már-már komikus az, ahogyan kétméteres vérszökőkutak spriccelnek fel a magasba egy-eg... több»
Akárhányszor újranézhető Hihetetlen, hogy ezt a filmet milyen sokszor meg tudtam nézni, és minden alkalommal nagy élvezettel szórakoztam rajta. Az a jelenet például, amikor Will Cage őrnagy (Tom Cruise) tárgyalni kezd Brigham tábornokkal (Brendan Gleeson) a film elején, és a végén az őrnagy letartóztatása következik be (ami után a frontra induló közkatonák közt ébred), egyszerűen zseniális szerintem. Tom Cruise nagyszerűen alakítja a balsorssal megáldott és frontra küldött bukott tisztet. A front a normandiai partraszállást mintázza, még a partszakasz homokos kivitelezése is stimmel. Nagyon jó a script, és le a kalappal Doug Liman rendezése előtt is. Mondjuk engem már 2002-ben megvett, amikor elkészítette A Bourne-r... több»
Az utóbbi évek egyik leginkább elgondolkodtató filmje A film története szerint 1962-ben járunk, amikor az USA déli államaiban még igencsak jellemző a színes bőrű lakosság megkülönböztetése, és a fajgyűlölet is sajnos mindennapos. Ebbe a közegbe indul el turnézni északról az afroamerikai Don Shirley (Mahershala Ali) zongorazseni egy fehér sofőrrel, Hantás Tonyval (Viggo Mortensen). Az olasz felmenőkkel (és maffiakapcsolatokkal) rendelkező utazótárs nemcsak sofőr, hanem testőr is az úton. A film egyik vetülete kettejük kapcsolatát mutatja be, azt a folyamatot, melynek során az előítéletes olasz sofőr fokozatosan tisztelni kezdi Dont, és ráébred arra is, hogy a délen szinte tapintható rasszizmus mennyire értelmetlen dolog. A turné során különböző ... több»
Ha már robotok: ez inkább hihető, mint Az Alkotó Ha annyira robotos filmre vágyunk, az Én, a robot sokkal hihetőbb sztorit vázol fel, mint Az Alkotó, melybe még a készítők is belekavarodtak arról, hogy mit is akartak vele üzenni. Ennél a filmnél Will Smith révén egyértelmű minden: kapunk egy logikus történetet, egy izgalmas nyomozást és rengeteg látványos akciót, melyek végén összeáll az egész. Ez az, ami nem jött össze sehogyan sem Gareth Edwardsnak Az Alkotóval. Az Én, a robot legnagyobb előnye maga Will Smith, aki egyszerre tud poénos és hősies lenni, miközben egy kis flörtre is van ideje. Fényt derít a nyitójelenetben felvázolt talányra, és kideríti, ki áll a rejtélyek mögött. A film aktualitása sem kérdéses: örök dilemma ugyanis a XXI... több»
A legjobb sorozatok egyike Scott Frank, a Sírok között rendezője nagyon meglepte a filmvilágot 2020-ban, amikor elkészítette a Vezércsel (The Queen's Gambit) című drámasorozatot, Anya Taylor-Joy zseniális főszereplésével. A fiatal lány, aki az 1950-es évek nőellenes (vagy legalábbis nőket lebecsülő) világában jut fel a sakkvilág csúcsaira, mindenkit megérintett. Sajnálatos, hogy a sztori a valóságban nem történt meg, de annyira eleven a főszereplők játéka, és annyira jó a rendezés is, hogy tökéletesen valóságszerűnek éljük meg a sorozat minden percét. Először megnézve is nagyon tetszett, de a napokban újra elővettem, és most is nagy hatást gyakorolt rám. Fokozatosan ismerjük meg Beth Harmon karakterét, lassan bontakoz... több»
Orosz túlmisztifikálás Ma már a ruszkik hobbiszerűen csinálják Ukrajnában azt, amit a Fehér tigris a második világháborúban tett, vagyis a másik fél kiirtását (vagy legalábbis az arra való törekvést cefet módon). Ennek dacára a Fehér tigris nem egy jó film, túlmisztifikálja a dolgokat, tele van túlzásokkal, és egy harckocsi bűvöletében a történelmi valóságot hajlítja a fikcióhoz, nem pedig fordítva, a sztorit a tényekhez. Olyan nagy sikerű ruszki harckocsi nem létezett, amit a film elővezet, sőt ami azt illeti, éppen fordítva volt: a T-34 tankokat lőtték ki sorra futószalagon, de annyit gyártottak le belőle, hogy a „sok lúd disznót győz” elve mentén végül mégis mennyiségi győzelmet arattak (sajnos ez lesz Ukrajnáb... több»
Élmezőnyben a Fűrész-filmek között John Kramer a mérnökzseni – aki egy nap halálos beteg lesz, és elhatározza, hogy megbünteti mindazokat, akik bűnös módon herdálják el életüket – 2004 óta, vagyis közel 20 éve alap franchise a horror műfaj kedvelőinek életében. Különleges szerkezetei, csapdái és véres megoldásai néha már-már egy beteg elme határát súrolják, de talán éppen ezért nem bírjuk ki, hogy ne nézzük (mégpedig tágra nyitott szemekkel). A Saw dekalógia 10 részéből az első három epizód viszi el jelenleg is a pálmát (máig ezek a legütősebb fejezetek), ám idén „befurakodott” az élmezőnybe a tizedik rész is (legalábbis a legtöbb rajongónál). A legújabb rész az első és második epizód közötti idősíkban játszódik, amikor Krame... több»
Szinte hibátlan történethűség, remek rendezés: Csernobil Annak idején, 1986 április 26-án a Csernobil közelében fekvő Lenin atomerőmű 4-es reaktorában robbanás történt egy kísérlet közben, ami 15 ezer röntgennyi sugárzást okozott az erőmű közvetlen környezetében. A robbanásban és az azt követő napokban 54 ember vesztette életét, majd a későbbiekben újabb ezrek haltak meg különböző betegségekben (melyeket a radioaktivitás okozott). A Csernobil című 2019-es angol minisorozat Johan Renck rendezésében pontosan rekonstruálja a katasztrófa éjszakáját és az azt követő eseményeket. Négy színész alakítása meghatározó szerintem: egyikük Jared Harris, aki azt a Valerij Legaszov professzort alakítja, aki a legtöbbet tett a tragédia okainak feltárásáért a láng... több»
Egy nagy kérdés boncolgatása A világegyetemben valószínűleg nem mi vagyunk az egyedüli értelmes lények, a kérdés inkább az, hogy kapcsolatba léphetünk-e a többi magasabb rendű civilizációval, a hatalmas távolságok dacára. Mert jelenlegi tudásunk arra elegendő, hogy 1 fényévnyi távolságot (9,5 billió kilométert) 2 ezer évig tegyünk meg. Az Érkezés című filmben mégis eljut hozzánk egy idegen életforma, mely így sokkal fejlettebb nálunk. Ennek oka, hogy ők képesek több fényévnyi utazásra. A kormányok különbözőképp reagálnak: az amerikaiak nyelvészeket bíznak meg a kapcsolatfelvétellel. De nehezen halad a dolog. A központi karakter, Dr. Banks (Amy Adams) nehezen fejti meg nyelvüket. Sajnos a script belekavarja a nyelvész hö... több»
Kisebb pörgés, kevesebb eredetiség A Crank (Felpörögve) első része az újdonság erejével ütve szinte letaglózott annak idején, 2006-ban, amikor először megnéztem. Egy valóságos őrület volt, egy végtelen rohanás, tele akcióval és temérdek poénnal. A központi karakter, Chev Chelios (Jason Statham) komoly bajba kerül: alvilági húzásait megelégelve legfőbb riválisa egy olyan kábítószer-koktéllal injekciózza be, ami megöli, ha teste nem termel elég adrenalint. Ennek érdekében állandóan pörögnie, rohannia, akcióznia, bunyóznia kell, nyaktörő mutatványokkal, mert ha leáll, akkor azonnal belehal. Chev megtesz mindent, és ha már úgyis rohan, elhatározza, hogy közben levadássza „gyilkosait” is, legfőképp Veronát (Jose Pablo Cantillo), a... több»
Habkönnyű romantika klisékkel Haley Lu Richardson tehetséges színésznő szerintem, így mindig odafigyelek filmjeire. Döntően romantikus jellegű vígjátékokban szerepel, melyek közül nekem az Unpregnant a legnagyobb kedvencem. Abban egyszerűen zseniális. Ezúttal sajnos picit gyengébb teljesítményt nyújt ebben a halványra sikeredett vígjátékban, mely hangzatos címet kapott nálunk: „Vajon létezik szerelem első látásra?” Eredeti címe csak picit rövidebb: Love at First Sight. A cselekmény egyszerű, két fiatalról szól, akik egy reptéren ismerkednek meg, majd a repülőúton egymásba szeretnek, de elsodorja őket egymástól a kialakuló helyzet leszálláskor. Van a filmben sok vígjátéki elem, sőt pici izgalom is. Jók a karakterek, mégis... több»
A Tarantino-filmek középmezőnyében van a Django A film első fele nagyon jó egészen addig, míg el nem jutunk Candieland ültetvényre, ahol Calvin Candie (Leonardo DiCaprio) a mindenható úr. Onnantól a film elromlik, és szürreálissá válik. A fő-rabszolga, Stephen (Samuel L. Jackson) alakja már idegesítő és gagyi, ahogyan a cselekmény is fokozatosan kanyarodik elmebeteg irányba. Erről nem tehetnek a színészek, a script és a rendezés romlik el sajnos. DiCaprio és Jackson tökéletesen alakítják karaktereiket. A film első 50%-a nagyon szórakoztató, és a Christoph Waltz–Jamie Foxx páros egyszerűen zseniális. A filmnek erre a részére akár 90%-ot is lehet adni. A második etap viszont iszonyúan gyenge, arra a 40-50% a reális. Így a film végső értékel... több»
A legjobb pszicho-thrillerek egyike A hasadt személyiség rendkívül ritka jelenség a pszichológiában, ám ha elő is fordul, többnyire csak 2-3 személyiség alakul ki egy-egy páciensben, és ezek a személyiségek soha nem tudnak egymásról. Olykor kiváltja valami a váltást, és az illető hirtelen egy másik személyiségében kezd el megnyilvánulni. M. Night Shyamalan filmje, a Széttörve (Split) viszont egy olyan embert vizionál elénk, akinek 23 személyisége van, és ezek tudnak is egymásról. Ez természetesen pszichológiai nonszensz, amin túl kell lépnünk. A központi karakter, Kevin (James McAvoy) fiatal lányokat rabol el, többek közt Casey-t (Anya Taylor-Joy), akiket aztán fogságban tart ismeretlen célból. A lányok végignézik a fickó átal... több»
Frászt kapva egy apácától A horrorfilmek megtekintésének és a horrorok iránti rajongásnak megvan a maga lelki anatómiája. Van erről egy saját privát elméletem, mely így hangzik: minél frusztráltabban élünk, annál inkább szükségünk van a lelki levezetésre, melyhez kiválóan alkalmasak a horrorok és akciófilmek. Az egyik révén a rettegés, a másik révén pedig a mozgalmasság pótolható, melyekkel levezethetjük mindennapi neurózisainkat. Az apáca pontosan megfelel ezeknek a követelményeknek. A gondom csak az vele, hogy számomra kevéssé hiteles. És én azok közé tartozom ugyanis, aki csak a hihető dolgoktól tud rettegni. Ugyanakkor a Démonok között megfogott, és az abban felbukkanó apáca a frászt hozza rám. A karaktert alakít... több»
Csak annak való, aki nem kőagyú, és csak szórakozni akar egyet Kétségtelen, hogy a Meg 1-2. nem éppen a dokumentumfilmes hitelességű, vagy Oscar-díjakra számot tartó, nagyívű alakításokat kínáló világsikerek egyike. Ugyanakkor b*romi látványos, izgalmas és szórakoztató sztorikat kínál mindkét fejezete. Ha valaki nem kőagyú és merev, mint a seprűnyél, hanem csak jól akar szórakozni, annak tetszhet is. Óriáscápák egyébként akár létezhetnek is, hiszen a bolygónkat ellepő világóceánok alig pár százalékát ismerjük csupán. Azzal pedig akár el is játszhatunk, hogy ha előkerülne egy-egy ilyen dög, mit is lehetne tenni ellenük. Ben Wheatley rendező és csapata pontosan ezt is teszik a Meg 2.-ben. Jó a forgatókönyv, lassan nő a feszültség, és rengeteg az izgalom. ... több»
Kihagyott lehetőség nagyon gyenge kivitelben Baz Luhrmann soha nem volt nagy kedvencem, tipikusan az a rendező, aki a hype-ra megy, vagyis: nagy látvány és felhajtás, de semmi valódi tartalom vagy tehetség nincs a filmjei mögött (még nyomokban sem). Ilyen fércmunkák egész sorát készítette eddig, és az új Elvis-filmje is ilyen lett. Mert nem az az igazán dühítő, ha valaki sz*r filmet csinál (sorry, van ilyen), hanem az, ha jó témához nyúl, jó színészekkel, és mégis vacak végeredményt produkál. Elvis Presley egy nagy zenetörténeti ikon volt, akinek az életét ezer módon fel lehet dolgozni. Luhrmann azt az utat választotta, mely akarattalan bábnak állítja be az énekest, akit a menedzsere manipulál (és öl meg végső soron). Még ha igaz is ez... több»
Vegyes minőség: néhol nagyon jó, sokszor azonban gagyi A Predator-filmeket és az Alien franchise-t is nagyon kedvelem, főleg, hogy a Versus-filmeknél keveredik is a két világ. A Préda a Predator-filmek legújabbja egy új megközelítés relációjában. Dan Trachtenberg ugyanis egy olyan filmet akart, ami kicsit visszanyúlik a kezdetekhez, az eredeti trópusi dzsungel közeghez, több indián szereplővel. Túltolta azonban picit, mert a sztori első fele afféle ismeretterjesztő film lett, és csak kb. a közepétől kezd hasonlítani egy Predátor-mozira. A Prédára tipikusan igaz, hogy egyszerre gagyi és jó is, a színvonalasabb és gyenge minőségű jelenetek felváltva történő beadásával. Maga a lény egészen jó kivitelezésű, bár a sisak problémája újdonság, és kicsit... több»
Méltó folytatás, több izgalommal John Krasinski nem csupán azért szerencsés, mert 2010 óta a gyönyörű Emily Blunt férje lehet, hanem azért is, mert a Hang nélkül-filmek megrendezésével ország-világ előtt bizonyíthatta különleges direktori képességeit. Nekem a pasas először a „13 óra: Bengázi titkos katonái” című, 2016-os Michael Bay-akciófilmben tűnt fel mint kommandós (ebben a filmben színészként és nem rendezőként figyeltem fel rá), majd jött a Hang nélkül első, 2018-as és második, 2020-as része, melyekben már rendezői kvalitásai is szembeötlőek lettek. A hang nélkül 2 méltó folytatása az első fejezetnek, különösen rendezői szempontból, mert zseniálisan oldja meg a folytatólagosságot. Valamivel több akciójelenetet és izgu... több»
73 Idővonal (2003)
Megszámlálhatatlanul sokszor láttam ezt a filmet, akkora kedvencem lett az évek során, hogy az első 20-ba teszem időről időre. A furcsa csak az, hogy itt még nem írtam róla. A Halálos fegyver-filmekkel és az Összeesküvés-elmélet című zseniális mozival híressé vált Richard Donner az Idővonal elkészítésekor teljesen új műfajban, a történelmi film kategóriában próbálhatta ki magát. És helytállt, mivel az Idővonal izgalmas és szórakoztató lett. Időutazós téma, ami sokakat szájhúzásra késztet, pedig valahogy hihető az egész. Adott egy régész-történész csapat, akiket visszaküldenek a múltba, de ott rekednek. Kalandjaik a XIV. századi Franciaországban rengeteg küzdelemmel és üldözéssel járnak, de k... több»