Redfordot nem érdekli, mennyire jó egy film vagy egy rendező. Ő jól játszik. A történet igaz és jó, a film inkább csak átlagos. Jó dolog emléket állítani azoknak a nagyszerű embereknek, akik szívből tettek másokért.
Janette Oak könyveiből megismerhetjük a kanadai őslakosok életét, nagyon is korhűen, autentikusan. Sok adalékkal szolgált regényeiben a korabeli életmódról. A történet főszereplői ugyan fehérek, de az életük összefonódik a kanadai vadon lakosaival.
A filmről csak annyit tudok mondani: nyomokban Janette Oakot is tartalmaz a történet szintjén, de az írónő könyveiből áradó szívbéli kapcsolódásnak semmi nyoma nem maradt a Hallmark adaptációjában. Családi kikapcsolódásnak azért ajánlom, nem lett rossz, csak átlagos.
Bármilyen szépen is van megalkotva a film, számomra a történet akkor sem szól másról, mint egy férfiról, aki nem tud mit kezdeni magával, s ezt körítik és ideologizálják. Pedig egy nagy korkülönbséges kapcsolat éppúgy értelmetlen és nem valódi, mint az eredeti élete. Addig értem, hogy megunja valaki a taposómalmot, és mást akar, de egyik rossz helyett másik rosszat választani nem túl bölcs dolog.
A rendező úgy gondolkodik, mint egy kamasz: mutassuk meg, mit tudunk, és polgárpukkasszunk! Akkora fejest ugrottam 10 méter mélyre csak úgy. Vagy: annyira véresen marcangolt volt a beteg karja... szóval nekem nagyon nem jött be. Túl direkt, túlzsúfolt, feleslegesen ijesztő.
Szép kanadai táj, repülős jelenetek, nagyjából ennyi az érdeme a sorozatnak. A szereplőknek nagyrészt nem sikerül profi egészségügyes benyomását kelteni, inkább a csajozás/pasizás a fontos.
A nagy alaszkai verseny, amely szérumfutás néven híresült el, valóban megtörtént, 2 alkalommal is. Ez a film kis költségvetésből készült, inkább dramatizált dokumentumfilmnek mondható. A történetet a Disney+ örökítette meg a Togo című nagyjátékfilmen, illetve rajzfilmen Bato címmel is feldolgozták.
Megkapó hangulatú road movie 3 katonáról. Nem a kiváló szereplők vitték a hátukon a filmet, kellett ide egy olyan jó érzékkel bíró rendező, aki nagyon finom árnyalatokkal és keserűség nélkül tudta ábrázolni a nagyon is mély mondanivalót. A döntést, hogy mit is kezdjenek az életükkel, és fel tudják-e dolgozni az élet nehézségeit.
Nem időutazás... Ez a film nem időutazós! Kár logikát keresni a történetben, az időutazás hogyanjában. Ez a film az életről szól. Azokról a mondatokról, amiket legszívesebben visszaszívnánk, azokról a pillanatokról, amiket kitörölnénk. Az „akkor még jó ötletnek tűnt” helyzetekről. Nagyon szeretnénk ezeket újrajátszani, másként, okosabban, figyelmesebben.
De nem lehet.
Igazából azt kell megtanulnom, hogyan lassuljak le annyira, hogy a jelenben legyek, odafigyeljek, ne kapkodjak, mégis őszinte maradjak. Ezt jelképezi Tim, aki a végén már nem utazik vissza kijavítani a dolgokat.
87 Oszkár (1991)