Mintha egy amcsi filmet láttam volna. Csak a téma volt jellegzetesen német (nyugat-európai), a fogatókönyv viszont nagyon egyszerű sémákra épült. Ettől függetlenül tényleg kellemes film, három csillagnál többet érdemel, ha négyet talán nem is.
Meglepően jó kis sorozat, jellegzetesen olasz, európai stílusban.
A thriller mellé odatenném a dráma és krimi műfajt is, sőt, inkább azokat.
A vörös ajtó (La porta rossa) legfőbb erénye a filozofikus elgondolkodtatás: miért titkolunk annyi dolgot, miért utálkozunk vagy szeretünk, s miért nem tudunk változtatni, ha rossz nekünk.
Érdekes a főszereplő nyomozó, Leo látáspontja, az eltávozott lélek belelát mások gondolataiba, életébe. Vajon mi is meglepődnénk családtagjainkon, munkatársainkon, ha egyszerre csak mindent tudnánk róluk?
Azért igazán szép, ahogy a film végén a Watergate-botrányt elindító betörést mutatják. A film második részének mindjárt meg lehet nézni Az elnök embereit Robert Redforddal. Valóban kissé unalmas ez a mű, de azt el kell ismerni, hogy az amerikai sajtószabadság azon jeles pillanatát mutatja be, amikor a politikai vezetés meghátrál a média nyomása alatt.
Iszonyúan fájdalmas. Hatalmas erő, hogy a lányok mégis kibeszélik magukból, nem engedik, hogy titkok és bűnök terheljék az életüket. Nem is tudok hosszabban írni. Figyelő szemeket kívánok mindenkinek, mert ilyen emberek mindenhol vannak.
Temetési road movie, emlékekkel, hibákkal, tévedésekkel és szeretettel a múltból. Michael Caine és Helen Mirren, de a többi színész is nagyszerűen játszik. Ennek ellenére nincs benne több, mint mikor nagyszüleink fényképalbumát nézegetjük.
74 A vita (2021)