Egy örök klasszikus sokadik feldolgozása, ezúttal norvég köntösben. A havas tájak csodálatosak, a színészi játék elmegy, a sztori meg amúgyis adott volt. A mostani filmes posványban egyszeri kikapcsolódásra bőven megteszi.
Kaphatott volna sokkal jobb filmet is minden idők egyik, ha nem a legjobb focistája. Aki nem hiszi, nézze meg a film végén az összeállítást, milyen gólokat rúgott karrierje során.
Szeressük egymàst Félve ültem le megnézni, de abszolút pozitívan csalódtam. Egy sablonos gyerekmesére számítottam, de nagyon is komoly mondanivalót csempésztek bele, amellett még felnőtt fejjel is lehet rajta nevetni. Néha ilyen is kell, nagyon is!
Jó látni, hogy a Netflix gyárt minőségi tartalmat is. Remek doku ezekről az öntörvényű, de végtelenül szerethető szőrgombócokról. Rengeteg új érdekesség elhangzik alkalmazkodó-képességeikről, tanulékonyságukról, egyéb hasznos tudnivalókról. Aki szereti őket, még többet megtudhat kedvencéről, aki pedig nem, talán a film megtekintése után máshogy áll majd hozzájuk.
Nem! Ugyanolyan elvont baromság, mint a Mi, Peele a Get out óta újra és újra meg akarja váltani a világot, de nem nagyon sikerül neki. Remélem a következő filmjének újra normális címe lesz...
Érdekes, hogy a Top Gun az egekig van magasztalva, ezt a jó kis klasszikust pedig szépen elfelejtették. Pedig a látvány még mai szemmel sem olyan vészes, a sztori pedig az akkori viszonyokat boncolgatja.
Tudom hogy gyerekes, tudom hogy hatásvadász, de állat-, és természetszerető énemet megvette kilóra. Mikor a két állat játszott egymással, kicsordultak a könnyeim. A film a maga egyszerű módján felhívja a figyelmünket az állatok és a természet szeretetének és tiszteletének a fontosságára, és ez itt a lényeg.
A Predator 2 óta nem tudnak minőségi Predator mozit gyártani. Az első háromnegyed óra elmegy a komancsok mindennapjainak bemutatásával, mintha egy NatGeo dokufilmet néznénk. Aztán nagy nehezen megjön a vadász, és leöl egy halom embert, olyan CGI-vel megtámogatva, hogy a mai vieójátékokban hitelesebb a medve vagy egy csörgőkígyó. Itt van még nekünk egy ügyes indiánlányka, aki mindent túlél és közben még a harcművészeteket is kitanulja. A végét nem akarom lelőni, de hol vagyunk már attól, mikor tökös katonák szálltak szembe a kozmosz egyik leghalálosabb teremtményével, nem pedig ötven kilós indiánok...
Ma már nem lehetne egy ilyen filmet leforgatni. Pacino szexista kijelentései miatt egyből betámadná valamelyik lelkes nőjogi mozgalom. Érdekes volt látni P. S. Hoffmant vagy a későbbi Robint ilyen fiatalon. Előbbi már itt is olyan tenyérbemászó figurát hozott, mint a Twisterben. Az élő legenda viszont ellopja a showt, a film legerősebb jelenete pedig egyértelműen a vacsora közben lezajlott családi perpatvar. A kilencvenes években biza sok ehhez hasonló klasszikus készült, amik mondanivalója még több évtized elteltével is ugyanolyan fontosak...
Jó látni, hogy még manapság is készül ilyen csavaros és feszült thriller, a végére pedig már-már átment horrorba is. Hasonlít a szintén kiváló Tarantino mozihoz, az Aljas nyolcashoz. Akinek az bejött, ajánlom megtekintésre.
Finoman szólva sem Chan jobb filmjei közül való. A sztori és a színészi játék gagyi, igazából az utolsó fél óra menti meg az egészet, no meg a néhány kellemes sutka.
Fél óra után feladtam. Kevin Hart ezredszerre próbálja játszani ugyanazt a karaktert, de ami működik a Jumanjiban, az itt csak szánalmas erőlködés. Ez a film se nem vicces, se nem izgalmas, szó szerint egy hatalmas nulla.
Tom és Jerry Mr. Bean-módra Mindig szórakoztató látni Atkinsont szerencsétlenkedni, a legtöbb ember így fog rá emlékezni, pedig lazán le tud hozni komolyabb szerepeket is. Ennek a minisorozatnak egyszerű a sztorija, mint a faék, mégis annyi hülyeséget kihoztak belőle, hogy már alig várja az ember a következő epizódot.
Ezt is megértük, Toy Story előzményfilm. Jól prezentálja, hol tart ma az álomgyár, arról már nem is beszélve, hogy értelme sincs, ugyanis egy bolti játékról beszélünk. A sorozat is így kezelte őket, azt leszámítva, hogy tudtak beszélni, azt is csak egymás között. Nem is zavarna annyira, ha valami érdekfeszítő sztorit írtak volna hozzá, de annyira unalmas és szánalmas volt az egész, hogy nem is néztem végig. Várom a cowboy figura előzményét, ahol majd megtudhatjuk, ő valójában a vadnyugat egyik legendás hőse volt. Triviális!
A Disney Wars Boba és Han Solo után most Obi Want is bevonta a végtelen bőrlehuzás folyamatába, több kevesebb sikerrel. Persze Vaderrel mindent el lehet adni, de ezt leszámítva egy unalmas erőlködés az egész. Legalábbis az első öt rész után.
40 Hamupipőke három kívánsága (2021)