Kívül az örök háború, belül az örök béke Kívül az örök háború, belül az örök béke? Mi az igaz hit? Szakralitás és brutalitás párosul ebben a filmben. Folyamatos feszültség, fullasztó reménytelenség. Mindennek van súlya. Minden szónak, szinte minden mozdulatnak. Többek között ifjú Pókember és Megtorló aktuális reinkarnációja egy különös, történelmi hűségre törekvő, brutalitástól sem mentes ír filmben. Nem limonádé, és ha nem mozgatnak meg a karakterek, akkor egyeseknek talán vontatott lesz néhol. Akit ez nem ijeszt meg, tegyen egy próbát.
Alacsony költségvetésű, de ügyesen meg van oldva. Független (szerzői) sci fi kategóriában mindenképp kiemelkedő és intelligens film (kétségkívül nem túl nagy a mezőny, de akkor is). Még egy univerzumnak is megtud ágyazni - bár nyilván esélytelen bármilyen folytatás vagy más film ebben a világban, de nagyon inspiráló amit ebből felskiccel.
Van benne egyfajta média(fogyasztási) és társadalomkritika, emiatt számomra ez nem egy átlagos trash. Persze hogy ez mennyire tudatos (az eredetinél mindenképp azt gondolom) azt nem tudom, de maga a történet miatt ez egyszerűen kikerülhetetlen olvasata a filmnek.
Egy kicsit olyan, mint egy primitív Sebhelyesarcú története a jakuzák világában, avagy mi lenne ha Pacino nem emelkedik fel japán prezentációban (nem a film primitív, hanem a főszereplő karakter). De karakterében van valami tragikus nagyság mindezek ellenére és főképp emiatt ez egy egész érdekes alkotás.
73 Az élet önmagammal (2019)