Minden "pozitívnak" mondható velejárója ellenére sajnos amellett, hogy történelmileg hiteltelen, irrealisztikus képi megjelenítéssel és kissé nevetséges dramaturgiával rendelkezik.
Nagyon hasonlít az X-aktákhoz, a témafeldolgozása nagyon kreatív, és rendkívül érdekfeszítő történetekkel rendelkezik. Talán bizonyos szemszögből tekintve még elementárisabban ragadja meg a misztikum világát.
Tipikus példája annak, hogyan kell egy individuumot, egy utolérhetetlen klasszikust meggyalázni. Persze ez még csak hagyján, ha nem lenne agyontűzdelve rosszabbnál rosszabb és felesleges frázisokkal. Minden el lett mondva az első részben, a Mátrixban.
Valamilyen megmagyarázhatatlan, enigmatikus oknál fogva a thrillerek sem úgy hatnak, mint korábban. Azok számára, akik a nagy tanítók munkáin nevelkedtek, mesterkéltnek tűnhetnek bizonyos jelenetek, hasonlóképp, mint a vonalvezetés stílusjegyei. A diskurzusok, hozzátéve, hogy a témafeldolgozás bármilyen árnyalt és egyedi próbál lenni, magán viselik a közöny érzelmi hangulatát.
Nagyon kellene szeretni, s nagyra értékelni, mert mégiscsak Coen-film, egyszersmind a kikristályosodott sötét elegancia stílusjegyei kevésbé hatnak. A karakterek nehezen azonosulhatók, kissé vontatott.
Az igényes mozinéző, mint minden alkalommal – főleg látva a megbecsült színészgárdát –, most is elvárásokkal ül le ennek a 80-as évekbeli darabnak a megtekintésére. Sajnálatos módon azonban mégis csalódnia kell, mert ezúttal a rendező elismert tehetségének csak az árnyoldalát láthatja.
A megszokott klisék alapján építkezik, nem is részletezendő. Mindig érdekfeszítő persze, ha valahol felbukkan Anthony Hopkins. Látható az egykori spanyol attitűd, amely eléggé visszatetsző, noha nagy élvezettel láttatják az alkotók.
Egyetértésben sokakkal, akik szerint az úgynevezett kortalanság, ha sok más esetben nem is, de itt a filmművészetben mindenképpen érvényes. Nem tekinthető ebben az értelemben avíttnak vagy idejétmúltnak, hogyhogy nem érdektelennek és mondanivaló nélkülinek csupán azért egy több évtizeddel ezelőtti alkotás, mert egy adott generáció már letűnt. Éppen ellenkezőleg, tekintettel arra, hogy a mondanivaló, amit minden néző önfeledt vár, nem viseli az idő jegyeit.
Az Éjféli cowboy tudvalevően a hollywoodi új hullám kezdetén készült, abban az időben, amikor felfrissült az alkotásvágy, önfeledten kezdtek kibontakozni tehetségesebbnél tehetségesebb rendezők. A mozitörténetben az egyik legtermékenyebb i... több»
Hogyan is lehetne kritikával illetni, avagy ízeire szedni a horrorfilmek avantgarde-ját, mely után még Alfred Hitchcock is megnyalta volna mind a tíz ujját. Nos mindenesetre a feszültségkeltés palettájáról minden színtartományból jócskán visz a vászonra. Talán többet is, mint kellene – ezért is tekinthető mérföldkőnek, nem csak az adott műfajban, hanem a filmtörténetben is.
Olyan, mint egy szentségtelenség, mely annyira lélegzetelállítóan hívogató, hogy minden bizonnyal szinte már bűnnek számít maga a megtekintése is. Sok tekintetben így is járt, mármint a publicitását illetően. Egyházi körökben sokáig, talán még a mai napig is megosztó – könnyen lehet azért, mert túlságosan szókimondó. Alig... több»
A romantikus dráma minden valószínűség szerint non plus ultrája, melyben McCollough ausztrál írónő a kis kontinens kollektív lelkivilágának minden siralmát kibeszéli a műben. Ennek okán már csak sorozatban lehetett maradéktalanul kifejteni, bár a finom ízlésű filmkedvelők elgondolkozhatnak azon, vajon milyen lett volna, vagy lenne egy egy estés mozi. Horribile dictu, még belegondolni is rémes – főleg a mai film esetében.
Az mindenesetre leszögezhető, hogy a fő tartalmi vonulata az egyik legismertebb, ugyanakkor legkibeszéletlenebb polgárpukkasztó témaköre, a papi élet mibenléte. Az írónő egyáltalán nem durva, hanem nagyon is konstruktív módon nyúl a kérdéskörhöz, melynek emocionális dimenzió... több»
Az igényes – sokat látott és tapasztalt néző – azonnal felkapja a fejét a sokatmondó moziplakáton. A szkepticizmus és a kételkedés abból fakad, hogy körülbelül már száz esztendeje próbálják hasonló intenzitással és eltökéltséggel megjeleníteni ugyanazt, amely gyakorlatilag lehetetlen. Szép számmal felidézhet önmagában az olvasó egyébiránt olyan alkotásokat még a múlt század elejéről is akár, amelyek nem annyira a technikai megoldások miatt voltak annyira hihetetlenek, mindinkább a mondanivaló szétesése révén. Később a téma elült, aztán a hollywoodi új hullám szárnyain tért vissza olykor-olykor. Rosszabb és kevésbé hihető alkotásokból is lehetne említeni, ezek közül a színvonalasabbak már a ... több»
A fantasztikusan kreatívan magyarosított című, a hollywoodi új hullám kezdetén született, de még a régi öregek kezei közt nevelődött mű az igazán nem tipikus serdülőkor egyik legszebb drámája. Érdemes bárkinek belekezdenie, mert igazán szórakoztató, minden korosztály számára tartalmaz meglepő bölcsességeket, nagy rádöbbenéseket és soha nem hallott helyzetkomikumokat.
Főszereplőnk – aki fiatalkori visszaemlékezéseit is narrálja – nagyon is komoly gondolkodásához hűen nagyon is komoly partnert választ, ugyanakkor a könnyed testi örömöket képes más forrásból is táplálni, persze átmenetileg.
Talán a mű egyik legeklatánsabb drámai konzekvenciája (melyet csak utólag érdemes latba vetni), Dorothy e... több»
Az első rész megdöbbentő érzelmi katarzisa után valóban semmitmondónak tűnik. Ez egyénként gyakran előfordul olyan darabokkal, amelyek előremutatóak, túlságosan kirívóak. Nem igazán érteni, miért kellett elkészíteni.
Filmtörténeti jelentősége valószínűleg a Casablancához, a Psychóhoz vagy az Arábiai Lawrence-hez fogható csak. Illetve pontosabban nem is jelentőségről van szó, hanem esztétikai mérföldkőről, amelyben a vizualitás, mint anya a gyermekkel, kézen fogva járt. Annyira nem is biztos, hogy érdemes elolvasni egy x-edik elemzést is, de persze annak, aki rajongója a mozinak, sokat jelent egy-egy újabb kis írás is. Véleményezése vagy feldolgozása olyan embereket is megihletett, akik teljesen kívül estek az esztétizálástól – ennek okát pedig ott kell talán keresni, hogy mondanivalója annyira esszenciális, elsöprő erejű.
Igazi mondanivalója annyira egyértelmű – még abban az esetben is, ha jórészt metafo... több»
55 Honfoglalás (1996)