Nem könnyű behatárolni ennek a remekbe szabott, patinássá vált darabnak a filmművészeti helyzetét. Az eltelt idő a kevéssé csillogó ékköveket is vakítóvá teheti. Számos és számtalan sarkalatos pontja támad a filmnek, amelyek ordítanak a kibeszélésért, némely szituáció pedig olyannyira visszatetsző érzéseket kelt, mely a legalapvetőbb drámai esztétikai érzéket is próbára teszi.
A néhai legendás humorista filmbéli feltűnése még komikus, sőt szórakoztatóan vicces, a következő jelenetek már meglehetősen erőltetettnek hatnak. Csakúgy, mint az állandó jelleggel jelenlévő, pszichotikus-paranoid, gonoszkodó, magas rangú tiszt, kinek egyéb elfoglaltsága sincs, mint bebizonyítani, hogy ami mindenki sz... több»
Távolságtartó mind a nyugati típusú sorozatok, mind természetesen a másodvonalas, de karakterisztikus szappanoperákkal szemben. Sokszor hiteles történelemábrázolást lehet észrevenni.
Elvileg már hatévesek nézhetik, tehát lehet nyilatkozni egy óvodás vagy kisiskolás nézőpontjába helyezkedve. Ooh – nagyszerű valóban. De ténylegesen egy óvodás szemszögéből kell esztétizálni...
Számos érdekfeszítő, izgalmas jellegzetességet vonultatott fel a film, de összességében mégsem tudott átcsapni valódi thrillerbe. Több feszültségforrásból merített, ugyanakkor mégis kissé súlytalannak bizonyult, egy többé-kevésbé banális megoldással.
Újból felvetődhet a dilemma az eredeti és a magyar cím közti különbséggel kapcsolatban; mint rendszerint, a lefordított filmcímek sokszor nemcsak eredetibbek, hanem enyhén szólva fantáziadúsabbak. A Tőzsdecápák mozgalmasabb cselekményt ígér, a Wall Street inkább a rideg valóság – ami ebben az esetben tökéletesen igaz, közvetlen a néző arcába löki a színtiszta valóságot.
Kevesebb érthetetlenebb cucc létezik a modern világban, mint a tőzsde, amely már szinte egybefonódott újabban a spekuláció szóval – elég megkésve. Persze az átlagos néző szemében – nem csupán az átláthatatlanság miatt, hanem a tehetetlen közöny okán is – a pénzügyi mahinációk csak egy a sok fondorlatos társadalmi szerep közü... több»
Sokak számára érthetetlen – és talán jogosan – az az alapfeltevés, amelynek aurája és támasztékai magasba próbálják repíteni ezen történeteket. Kiváltképp számos hasonló alkotás volt már a filmtörténetben, de mindenesetre különös, hogy a legtöbb, a 21. század végén és leginkább a korábban ismeretlen íróktól, rendezők által született meg. Hogy mi is ez valójában?
A nézők gyakran a legnagyobb meglepetésükre szembesülnek jatékfilmekben dokumentarista jellegű cselekményvezetéssel, amelyben a drámai hatás fokozására olyan képi megjelenítést, hanghatásokat, és általában olyan vizuális összbenyomást kap, amely elég szokatlan. Ilyen volt például Vinterbergék elhatárolódása a megszokott hollywoodi f... több»
Tulajdonképpen itt azt kell mérlegre tenni, milyen célzattal készült a film - mivel ezen esetben tévéfilmről van szó, úgy tekinteni, mint egy egyestés mozifilmet, az nagyban visszavesz az élvezhetőségéből. A több mint 160 perc ugyanis egy estére sokszor túlnyújtottnak tűnhet. A történet önmagában nem rossz, bár a megvalósítás nem mindig nívós.
Ami esetleg a kritikai megjegyzést illeti, nem is annyira a rendezésnek voltak hátrányai, hanem a forgatókönyvnek - pontosabban inkább az alapötletnek. Tulajdonképpen sokkal jobbat ilyen módon nem lehetett volna kihozni a történetből.
Európai ízig-vérig, ugyanakkor a drámai vonalvezetés – annak ellenére, hogy kies témát próbál feldolgozni – kiszámítható. Kicsit izzadsággal, kissé erőltetetten próbál emblematikus filmeposzt varázsolni a vászonra (a hosszával sajnos sikerül is, soha véget nem érő, Ben-Huri távlatok) - teljesen sikertelenül.
Meglehetősen lapos történet, a nagy körítés ellenére – a szereplők többségénél sajnos nem jönnek át az érzelmek, amelyeket reprezentálni kívánnának. A középszerű megjelenítést sokszor alkalmatlan humor és más, oda nem illő jelenetek próbálják leplezni.
Jószerivel ajánlás alapján vagy látatlanból eshet erre a mozira a választásunk. Bár az eredeti plakát sem volt túlságosan hívogató, annak ellenére, hogy filmtörténeti szemmel nézve egészen elképesztő nevek fogadják a nézőt. Azok számára, akiknek Gregory Peck renoméja vakító drágakőként csillog, akiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, és főleg, akiknek a filmesztétika jelent valamit, kissé furcsának tűnhet a megjelenése pont ebben a filmben. Ha azonban utánaolvas, akkor egy-két posztwesternt észrevehet a filmográfiájában, évről évre, példaként a sokkal kellemesebb Idegen a cowboyok között c. egy évtizeddel korábbi alkotás.
Túlságosan nem kell a történet részévé válni, hogy az igényes ... több»
Dokumentarista jellegű megjelenítés, több tekintetben minimalista megoldások, melyek némelyike vissza is vetheti sok esetben az élvezhetőséget. Néhány momentumban áthallások találhatók benne a nagyszabású A remény rabjai c. korszakalkotó darabbal.
Az Ütközetben eltűnt gyakorlatilag Chuck Norris névjegye a vietnámi háborúhoz. Eredetiségét az évek növelik csupán, nem várható el emelkedett drámaiság – nem is erre törekedtek a készítők.
83 Pókember (2002)