Hasonlóan a többi számos (teljesen) felesleges folytatást megélt multiverzumhoz, egy nagyon eredeti elgondolásból indult ki. Egyébként az idegen világokból származó lényekkel való találkozás gondolata egészében véve még a film elkészültéhez képest sok évtizeddel korábbra nyúlik vissza. Persze egy ilyen jellegű, aurájú, érzelemvilágú, látványvilágú film elkészültéhez várni kellett mindaddig, míg a hollywoodi újhullám nagy korszaka be nem köszöntött a 60-as évek végén, a 70-es évek elején.
A mozitörténet legtermékenyebb két évtizede minden témában kifejtette álláspontját a legelfogulatlanabb módon, így nem volt rest a horror műfajában is a leghihetetlenebb fogásokra. Bár sokan az akciófilmek ... több»
Igényes képi világgal rendelkezik, magán viseli a 80-as évek alkotói imázsának jegyeit. Aki esetleg külön is szereti David Bowie-t, az rajongója lesz a filmnek.
Bár jobban belegondolva a dramaturgiai aspektusai alapvetően nem kifejezetten kifinomultak – mivel egy romantikus komédiáról van szó, de mégiscsak dráma, még akkor is, ha az erre utaló diskurzusok és szituációk nem elég elmélyültek ehhez. Mégis teljesülnek azok a kívánalmak, amelyek kritikailag is helytállóvá teszik, és a néző számára is élvezhetővé.
A Cronenberg-életmű fő attrakciója Ha létezik a filmtörténetben outsider film, és ha csak egyetlen filmet kellene említeni, mely annyira magával ragadóan kibírhatatlan és elviselhetetlen, mégis annyira lebilincselő, akkor az a Meztelen ebéd. Méltán viseli nemcsak az előző kategória nagydíját, hanem egyúttal a Cronenberg-életmű fő attrakciója.
Minden kétséget kizáróan szorosan összefügg a regénnyel és egyúttal az íróval, Burroughs-szal. Nem mellesleg az alkotógárda tagjai között nemzetiségileg britek és japánok is voltak. Nem meglepő tehát az eredmény. A szűkre szabott lehetőségek miatt nem egyszerű tehát egy filmrajongót meggyőzni arról, miért vegye lajstromba ezen filmet.
Rezüméként igaza lehet azoknak, akik nem is egy hagyo... több»
A hidegháború enyhülő időszakának levezető propagandamozijainak egyike, mely az idő haladtával kissé megszépül azoknak a szemében, akiknek sokat jelentett példaképp a szereplők többsége. Mivel sokat épít a humorra vagy a helyzetkomikumra, Danko karaktere miatt átlagos is lehetne, de Belushi sokat jelent abban a tekintetben, hogy ne feltétlenül vesszen el a kínzó középmezőny olykor már megszégyenítő kollektívájában. Egyébként csak átlagos lenne.
Még a 2000-es évek elején – mikor már látszott, hogy a "modern" hazai filmgyártás nem fog kitörni a proletariátusból – több érdemes személy is nyilatkozott, hogy Isten óvjon a történelmi motívumok megfilmesítésétől. Nagyrészt nyugat-európai eszmeiséggel átitatott, teljesen idegen az akkori idők feltételezhetően sajátos aurájától.
Különleges hangulatú, azok számára érdemes megtekinteni, akik nem ódzkodnak a mély értelmű témáktól, és persze nem szorul el a torkuk a hihetetlen aktualitásától.
A maga módján eredeti, bár a témában már korábban is találhatott a néző ilyen műfajú filmeket. Nyilvánvalóan az évtizedek során legendává avanzsált (és már akkor is jelentős színészként számon tartott) Jean-Paul is szerepet játszott benne, hogy nem sokkal utána már ikonná lett.
Tökéletesen az amerikai kifejezésmód, karakterábrázolás; összességében egy átlagos közép-európai ember számára szinte átültethetetlen. Ennek ellenére számos rajongója akad nálunk is.
Bár csak két évvel később játszódik (kronológiailag), mintha külön történet lenne szinte. Sarah igazából meg sem jelenik, számos szereplő hiányzik. A háborús vonal enyhén szólva túlzás a Váratlan utazás drámai töltöttségéhez képest. Tulajdonképpen két főbb feszültségpont található benne, de mindkettő erőltetett vagy életszerűtlen. Vagy folytatni kellett volna még néhány évadon át, vagy ezt a részt el sem készíteni.
Minden kétséget kizáróan magas intenzitású drámai hőfokkal operál, magával ragadó, rettentően sejtelmes hangulat jellemzi. Félretéve, hogy valóban megtörtént-e, vagy kitalált történet, a logikai szálak nehezen állnak össze, ami természetesen pluszban hozzájárulhat az érdekfeszítő történetmeséléshez. Egyedi jellegzetessége miatt talán megérdemli az újra megtekintést, de ha szigorúan vesszük, akkor csak átlagos filmnek számít a szélesre nyitott kategóriájában.
Nagyon nagy balszerencse, ha olyasvalaki úgymond presszionál a megtekintésére, aki egyébként számunkra fontos, és az illetőnek nincs kifejezett ízlésvilága. Ha pedig az illető nem is csalódik ezután, az már komolyan elgondolkodtatja az embert.
Hagyományosan túlértékelt, amely méltóképpen merítkezik meg a 20. század végi amerikai külvárosi szennyben. Ilyen láttatóan kevés film mutatja be a civilizáció erkölcsi bukását, ennek tetejében pedig még megfejtést is próbál kínálni. Extrém módon kisarkított dramaturgia jellemzi.
Kiváltképp érdekes, hogy ennek a meglehetősen új változatnak is Romero írta a forgatókönyvét – ugyanis a mentalitása egészen más: a hangulat, az ábrázolás, az egész végkicsengése.
89 Ragadozó (1987)