Minek is nevezzelek? Ez a sorozat egy korábbi hasonszőrű darab folytatása. Volt már rá példa, hogy a régi, egy modernebb köntösbe öltöztetve teljesen más arcát mutatva, előnyére változik. Na, ez itt nem sikerült, és akkor még finoman fogalmaztam. A fő téma az, hogy van egy olyan paradicsomi sziget, ami minden vágyat valóra vált, csak mindezt úgy teszi, hogy a széria kidolgozottsága konkrétan B- vagy inkább C-kategóriás. A forgatókönyvet már nem is szeretném bántani. Szerencsére még időben feleszméltem, és kaszáltam is az első részt követően.
Egy amnéziás a homoktengerben A széria alapfelütése remek. Egy rejtélyes ember, aki egy baleset következtében nem emlékszik semmire, néhány idővel beugró emlékképen kívül. Aztán hívja egy eltemetett férfi, bomba robban egy világvégi pub-ban, feltűnik az excsaj és egy bérgyilkos, valamint a mexikói drogbáró. Sok a kérdés, de válaszok nincsenek... A térség már eleve ad egy egyedi hangulatot, mindez gyönyörűen fényképezve. A fura helyiek pedig inkább akadályozzák az idegen férfit, mint segítenék, ami kölcsönöz egyfajta csípős, szarkasztikus humor is a sorozatnak. Viszont vannak üresjáratok, amitől kissé szürkévé, átlagossá válik, pedig lenne benne fantázia. Persze idővel azért tisztul a kép, de a széria a közepére eléggé le... több»
Az asztalos bosszúja A sorozat a címszereplők szexbotrányának történetét hivatott bemutatni, amikor is az intim kapcsolatukat rögzítő videó anyag először másolással való terjesztésre, majd az akkor még igencsak gyerekcipőben járó internetre kerül fel. Mindez nagyon jól felépítve, remek forgatókönyvvel, a két celeb megismerkedésétől kezdődően az ügy lezárultáig. A széria remekül mutatja be a sztárok magánéletét, majd annak megsértését és az internet felemelkedését. Végül pedig mindenki megkapja a magáét a karma jegyében. Bár nyilván ő is tett érte, Pam talán nem ezt érdemelte, de némi elégtételt jelenthet neki, ahogy őt és lelki traumáját ábrázolják a szériában. Szóval soha rosszabb életrajzi drámát, megy is nek... több»
Ez nálam nem volt nyerő Gondoltam elkezdem, aztán meglátom mi lesz. Ha tetszik a megvalósítás, akkor az utolsó résznél még be is érhetem a sorozatot. Úgy tűnik nem fogom, mert már az első rész után kaszáltam. Tulajdonképpen a széria egy igaz történetet, egy bizarr és véres esetet dolgoz fel, de bevallom, semmivel nem tudott megfogni. Pedig mindjárt az elején szembesülünk a nyomozást kiváltó eseménnyel és folyik minden a maga útján, valahogy nálam mégsem érte el a kívánt hatást, és nem éreztem úgy, hogy nekem ezt okvetlen folytatnom kellene. A korábban ugyanebben a témában készült dokumentumsorozattal viszont lehet, hogy teszek egy próbát.
Felületesen sekélyes A DMZ egy veszélyes és eltorzult Manhattant tár elénk, ami nem más, mint egy demilitarizált zóna, ahol már évek óta bandák harcolnak a hatalomért. Vannak itt mexikói, kínai vagy éppenséggel harlemi bandák, csak sajnos semmit nem látunk a hadakozásukból. Látjuk viszont az elveszett fiát megtalálni kívánó hősünket és annak viaskodását a múltban történtek miatt, valamint küzdelmét a jelenben. A miniszéria alapötlete jó lenne, és viszonylag pörgősen indít, de végül kifullad egyetlen momentumban: a fiát kereső anyában. Amúgy a színészi játék és a körítés teljesen rendben vannak, de a forgatókönyv az valami pocsék. Nincs mélysége a szériának, a párbeszédek unalmasak, a karakterek jelentéktelenek.... több»
Aki egy mellékszereplőből nőtte ki magát Egy korábbi sorozat mellékszereplőjének a felemelkedése az, amit ez a széria szállít a Marvel-rajongóknak. A sztori rendben van, a karakterekben kellően el tudunk mélyülni, az akciójelenetek gondosan vannak megkoreografálva, képileg semmi panaszunk nem lehet, ezekhez pedig korrekt színészi játék társul. Ez a sorozat nem kizárólag az akciókra fekteti a hangsúlyt. Kevesebb harc, lövöldözés kapott helyett az epizódokban. Ügyes egyensúlyban tudták tartani az akciót a drámával, és ez mindenképp előnyére vált a szériának. Összességében egy látványos szórakozást nyújtó, sokszor véres és erőszakos, olykor pedig szókimondó és pimasz rétegsorozatot kap a készítőktől az, aki megadja neki az - amúgy jó... több»
Karakterdrámával a szexualitás körül A sorozat maga egy dráma, mely az 50-es évek Amerikájában játszódik, valós eseményeket dolgoz fel. A történetvezetés kifejezetten lassú, így azonban időt enged a karakterek megismerésére. A széria mindenképp unikumnak számít a maga nemében, de inkább csak keretnek használja a szexualitás-kutatás történetét, nem ez a központi téma. A karakterek közül többen is könnyedén meg tudták kedveltetni magukat, és garantáltan jó szórakozást nyújtottak, és ez nekem bőven elegendőnek bizonyult.
Egy érdekes sorozat, nem csak sportrajongóknak Maga a történet a 70-es évek végén kezdődik, a Los Angeles Lakers kosárlabdacsapatának sorsát követi. A több szálon futó cselekmény két kulcsfigurája a végére vezető szerepet betöltő újonc és a klub túlzott optimizmussal megáldott új tulajdonosa. A fókusz végig a karaktereken és a csapat körüli eseményeken, a gazdasági háttér megteremtésén és a vezetőség döntésein van. A sorozat stílusos, remek atmoszférával rendelkező, kissé hatásvadász és néha túlzásokba is eső, de mindenképp szerethető!
A rendszer (le)váltásának előszele Az Aranyélet után végre ismét egy ütős magyar sorozat, amely a 80-as évek végén játszódik, és egy ellenzéki szervezkedés kibontakozásáról, annak tagjairól, az állam által beszervezett besúgóról szól. A hangsúly a sztorin van, de sajnos pontatlanságok felfedezhetők a sorozatban, a forgatókönyv pedig hemzseg a logikai bukfencektől. A színészek azonban teljesen rendben vannak, a karakterek hozzák a kor jellegzetes személyiségeit, szóval minden adott egy emlékezetes szériához. Szerencsére ez így is lett. Ehhez nagyban hozzájárult az atmoszféra és az autentikusság, amely teljesen átsugárzik a képkockákról. A sorozat végig fenn tudja tartani az érdeklődést, jól fogyasztható és nem utolsó sorban ha... több»
Egy személyben lúzer és egyiptomi istenség Főhősünk, aki egy kissé ügyefogyott ember benyomását kelti, a legszerencsétlenebb karaktert hozza a Marvel szuperhősök közül. A meghasadt tudatú testben ébredező túlvilági hős, aki az első részekben lassan bontakozik ki, hogy aztán egyiptomi istenként törjön elő a szorongó kisemberből. A széria kap még egy érdekes háttérsztorit is, amelyből kiderül, miért alakult ki a többszörös személyiségzavar főszereplőnél. A széria első három epizódja volt a legerősebb, aztán inkább hullámzó színvonalú lett. Az egyiptomi közeg és annak hitvilága izgalmas, a színészek jól teljesítettek, a sorozat alkotói kreatív módon ötvözték a hőssztorit és az egyiptomi mitológiát. Viszont, ami már-már sajátja a Marvel ... több»
A Skarlát Boszorkány és az android hamis valósága Ami a sorozatot a megszokott és átlagosból kiemeli, az nem más, mint a korántsem sablonos sitcom-vonal, ami a legnagyobb meglepetésemre remekül működött. A karakterek komikusan túljátszott sablonok, megnyilvánulásaikat rögzített nevetés kíséri. Vannak itt az adott korszakra jellemző speciális trükkök, korabeli zenék, de még reklámszünetek is. Ezt, az általam egyáltalán nem kedvelt romantikus-misztikus sitcomot mégis lehetett élvezni. Az első epizódokban a sorozat egyik legnagyobb erőssége a bizonytalanság, a fő csapásvonala pedig az, hogy felfejtse a mögöttes dolgokat. Wanda karaktere végig jó, Vízió hozza, amit kell, de sokat nem tesz hozzá. Az akciók a végén elfogadhatók, de a lezárás lehe... több»
A kettéválasztott emberi elme Szerintem kevés ennél megosztóbb széria készült mostanában. Ez a sorozat egy szenzációsan eredeti ötleten alapuló, kicsit sci-fi-s, kicsit irodai drámás, kicsit pszichológiai thrilleres felütésű, de a cselekménye rendkívül lassú és vontatott. Nagyrészt egy olyan épületkomplexumban játszódik, ami sivár, ingerszegény környezetet kölcsönöz a sorozatnak. Sehol egy virág, vagy egy kép a falon, itt minden a funkcionalitásról szól, nem az ott dolgozókról. Hogy mi az a munka és mi értelme van, nos, az az első évad végére sem derül ki. Nincsenek elvarrt szálak, vagy lezárt végkifejlet, pedig ennyi időt eltöltve előtte, az ember várna valami hasonlót. A széria nagyon kétarcú, hasonlóan a főhősünk elmé... több»
Dan Brown szellemisége visszaköszön A sorozat alapjául szolgáló regény írójánál a cselekménnyel egyenlő fontosságú az is, ahogyan a szerző a történelmi és művészettörténeti információkat csepegteti. Eközben misztikus elképzelések és összeesküvés-elméletek keverednek egymással, hogy a végkifejlet egy csavarral záruljon. Nos, ennek a széria teljes mértékben eleget tesz, bár a vége lehetett volna valamivel erősebb. Annak ellenére, hogy a sorozat a filmekhez képest sok újjal nem tudott szolgálni, a nosztalgiafaktora azért igen erős, és a sztori is a jól bevált receptet követi. Az alapvetés szerint meg kell keresni egy miniatűr piramis hiányzó darabját, ami majd elvezet egy misztikus portálhoz. Főhősünk tökéletesen hozta az okos, d... több»
Időutazás török módra A török sorozatokkal is az a helyzet, mint a koreaiakkal. Vannak közöttük igazán figyelemre méltók, főleg az elmúlt pár évben nőtt meg ezeknek a száma. Számomra ez a széria is ilyen. A történet már csak az alapvetése miatt is figyelmet érdemel, egy időutazós, török történelmi alapokon nyugvó, misztikus szériáról van szó. Abban a hotelben (is) játszódik, ahol Agatha Christie - aki pár pillanatra fel is tűnik a sorozatban - a Gyilkosság az Orient expresszen című regényét írta. A sztori szövevényes, a karakterek teljesen rendben vannak, és a körítés is nagyszerű. Engem a széria abszolút megvett magának, így várni fogom a folytatást!
Ezt Agatha sem látná szívesen Bevallom, ennél azért többre számítottam. Sokkal többre... Az Agatha Christie név mind a mai napig jól cseng, ez a nevével fémjelzett sorozat azonban sajnos nagyon kis erőtlen. Lehet, hogy a híres krimiírónővel gondolták eladni a szériát, de erre a produkcióra valószínűleg maga a címadó írózseni sem lenne büszke. Kezdeném azzal, hogy egyik főszereplőt sem tudtam megkedvelni, olyan furák, tompák és színtelenek voltak. Folytatnám azzal, hogy az esetek csak átlagosnak mondhatóak, maga a megvalósításuk pedig meglehetősen gyengécske. Végül pedig ez a modern korba történő átültetés sem tetszett igazán. Kapásból vagy tíz, ennél sokkal, de sokkal jobb krimit fel tudnék sorolni, nyomozópárosból pedig... több»
Angyali jelenés, pokoli kárhozat Az Új Igazság nevű szekta és annak vezetője arról szónokol, hogy vannak emberek, akik jelenéseket látnak, majd egy angyal közli velük, hogy mi lesz haláluk időpontja, és az árnyéklények széttépve a pokolra juttatják a bűnösöket. Mintegy megerősítésként, azonnal végig is nézhetjük, hogyan kárhoznak el a kijelölt áldozatok. A bizarr alaphelyzeten keresztül sok komplex témát dolgoz fel a sorozat, vagy inkább csak próbálkozik ezzel. A széria második fele érdekes és egyben megdöbbentő témával folytatódik, mert ezúttal egy újszülöttnek lesz jelenése arról, hogy nemsokára a pokolra jut... Az alaptéma akár még jó és érdekes is lehetne, de sem a színészi játék, sem a kivitelezés, de még a történetve... több»
Csak az a fránya orrvérzés ne lenne... Adott egy lepusztult panelház, aminek lezárták minden kijáratát. Odakint az emberek szörnyekké válva tombolnak, elpusztítva ezzel szinte az egész várost. A szörnyek más-más alakkal és képességekkel rendelkeznek, amit az emberek belső vágyai torzítanak el. A ház lakói széles skálán mozognak - nekem speciel a basszusgitározó rocker csaj volt a kedvencem -, van, akin a gyávaság vagy a kapzsiság vesz erőt, és van, akiből hős születik. A karaktereknek mind a külső, mind a belső szörnyetegekkel meg kell küzdeniük... A szörnyek amúgy nem a legjobban kidolgozottak, viszont változatosak és leküzdhetetlenek. Persze minden egyes epizód valami újat hoz, újabb és újabb akadályokat gördítve hőseink elé. M... több»
Egy dráma a művészetért A cselekménybe ott kapcsolódunk be, hogy éppen mindenen végigsöprő influenzajárvány veszi kezdetét, ami a civilizált társadalom végét jelenti. Majd két idővonalon kezdenek mozogni a szálak: egy múltbelin, ami a járvány utáni eseményeket követi nyomon, és egy húsz évvel későbbin, amikor a túlélők keresni és építeni kezdik azt, amiért még érdemes élni. A kezdés nekem nem talált be igazán, amit a lassú folyásának tudok be, és lehet, hogy ez is rányomta a bélyegét a továbbiakra. A sorozat egyébként nem kevesebbet vállal, mint művészet akar lenni, és ezért mindent meg is tesz. Egy igazán felnőtt sorozat az érzelmekről és a művészetről, ami az egész történet keretét adja. Emiatt sem hiszem, hogy m... több»
A vicces bilisisakos Békeharcos és csapata A Békeharcos egy olyan képregény-adaptáció, amely el mer rugaszkodni a megszokásoktól. Tud önfeledten hülyéskedni, bizarrnak és furcsának lenni. Ezt még akkor is el kell ismernem, ha számomra ezek az ismérvek nem igazán fontosak, sőt nálam ez nem is feltétlenül jár pluszponttal. Hősünk fejében továbbra is ott ketyeg a bomba, így kénytelen újra az Argus szolgálatába állni, hogy egy enyhén szólva is érdekes különítmény tagjaként megvédje Amerikát ellenségeitől. Főhősünk nem rendelkezik szuperképességekkel, és az oldalán harcoló csapattagok is egyszerű, hétköznapi figurák, így talán nem is annyira meglepő, hogy az akadályokat is ehhez mérten, nem akcióközpontúan igyekeznek megoldani. A sorozat ... több»
53 Fantasy Island - Az álmok szigete (2021)
Ez a sorozat egy korábbi hasonszőrű darab folytatása. Volt már rá példa, hogy a régi, egy modernebb köntösbe öltöztetve teljesen más arcát mutatva, előnyére változik. Na, ez itt nem sikerült, és akkor még finoman fogalmaztam. A fő téma az, hogy van egy olyan paradicsomi sziget, ami minden vágyat valóra vált, csak mindezt úgy teszi, hogy a széria kidolgozottsága konkrétan B- vagy inkább C-kategóriás. A forgatókönyvet már nem is szeretném bántani. Szerencsére még időben feleszméltem, és kaszáltam is az első részt követően.