Nem volt ez rossz... Nekem korántsem volt annyira gyenge ez a széria, mint azt a pontszáma mutatja. Igaz, hogy nem volt túl sok helyen elérhető kis hazánkban, nekem volt szerencsém látni, és nem bántam meg, hogy végignéztem, bár egy kicsit másra számítottam, főleg, ami a végét illeti, mert az a "lezárás" nekem nem jött be.
Érdektelen visszatérés A széria vizuálisan nagyon szép, hiszen ritkán látni ilyen ízlésesen és hatásosan fotózott anyagot a tévében. Ugyanakkor tele van olyan jellemekkel, akiket rettentő nehéz megszeretni, és talán nem is ez a célja a sorozatnak. Ez a kettősség végig rányomja a bélyegét a szériára, szóval nem könnyű falat, de mindenképp egyedi. Egyetlen epizód is képes szokatlanul ellentmondásos érzéseket kiváltani, talán ezért sem tervezek elmélyülni benne.
Halhatatlanná tenni a vikingeket A történet Norvégiában, illetve annak korábbi területén veszi fel a fonalat, ahol egy igencsak különc, de ambiciózus álmokat dédelgető viking harcosnak és családjának mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. Az első brit túra meglepő sikerrel ér véget, ám a főhős ezzel egy sor olyan eseményt indít be, amely nagyban meghatározza a vikingek sorsát. Egyetlen cél lebeg a szeme előtt, mégpedig olyan jövőt teremteni családja és a vikingek számára, amelynek köszönhetően az egész világ megismeri a nevüket. A harcok látványosak, a színészi játék rendben van, a sztori ugyan nem mindig meggyőző vagy logikus, de a készítők mindig elő tudnak húzni valamit, ami továbbviszi a szériát. Csavarok, megannyi kav... több»
Van, hogy a kevesebb néha több... Még időben sikerült elkaszálnom a sorozatot, és hosszútávon talán jól is tettem, hogy egy idő után nem folytattam, mert azóta sokan megerősítettek abban, amit már ideje korán éreztem. Az epizódok és évadok változó színvonalúak, jók és gyengébbek követik egymást, nagyon hullámzó ez a széria, és sokszor csak egy helyben áll, mintha elfogyott volna az ötlet... Mivel amúgy sem zsánerem a horror- zombi kombináció – bár elismerem, hogy műfajában talán a legjobb –, csak szimplán jó róla a megítélésem.
Egy jó képregény-adaptáció A sorozat egy olyan típusú szuperhősről szól, aki valójában nem is rendelkezik semmi természetfeletti erővel. A főhős egy szerencsétlen gyerekkori baleset folytán elveszti látását, azonban minden más érzékszerve hihetetlen módon kifejlődött. Egy kínai tanítómesternek hála a harcművészetet is sikerült elsajátítania, mégpedig nem is akárhogy. Ezen tudását arra használja fel, hogy New York városát megtisztítsa a gonoszoktól. A széria olyan szokásosnak tekinthető eszközökkel dolgozik, mint a morális dilemmák tömkelege egy olyan hős szemszögéből, akit a város egyik fele megmentőnek tart, míg másik fele önjelölt bíráskodónak. A karakterek egyértelműen képviselik, hogy melyik oldalon állnak, mégsem... több»
Világpolitikai kirakós Ehhez a sorozathoz nem kis türelem kell, hiszen a bevezető epizód még véletlenül sem mondható pergősnek. A tipikusan brit drámákra jellemző lassúsággal építi fel a történetét és karaktereit a széria, amely olyan sajátos légkört teremt, hogy a nézése közben a nézők is kémelhárítóknak vagy éppenséggel kémeknek hihetik magukat. Bár az események végig a német fővárosban játszódnak, nem csak az amerikai és a német ügynökségek tagjairól szól a sztori, a sorozat ugyanis egy igazi világpolitikai kirakós. A kormányok és árnyékkormányok, önkéntes igazságosztók, valamint az alvilág játszanak a puzzle-darabkákkal. Aki szereti a klasszikus kémtörténeteket, az biztosan nem fog csalódni benne, viszont egyá... több»
A remény szigete Ebben a szériában az alkotók bemutattak egy minden szempontból megosztott társadalmat, ahol a lakosság nagy része nyomorban tengődik egy mérhetetlenül lepusztult városban. Eközben a kiválasztott és a sorozat címében is szereplő három százalék egy luxusszigeten élhet. Itt mindenük megvan, amiről a többiek még csak nem is álmodhatnak. Azonban minden évben eljön a kiválasztás napja, ahol a húszéves szárazföldiek mérkőznek meg egymással, hogy a legrátermettebbek azon a bizonyos szigeten folytathassák az életüket. Az első évad egy ilyen kiválasztást követ végig. A széria bemutatja, hogy a kiválasztás által kapott remény is hamis, és mindkét oldalon vannak, akik a rendszer bukásán dolgoznak. Az al... több»
Nem igazán érintett meg Ez a széria jó példája annak, amikor egy öszvér megoldásból nem jól jönnek ki az alkotók. Egyrészt az írók zsákutcába futottak, mert nem nagyon tudtak értelmes és érdekfeszítő történetekkel előállni. Másrészt a csatorna próbált beleavatkozni a dolgokba, változtattak az alapkoncepción is, így a végére született egy számomra érdektelen sztori. A sorozat szerintem akkor működne, ha a bevezető rész összekapcsolódó sztorijait vitték volna tovább a középpontban. Ez akkor is jó lett volna, ha az átívelő szállal, az összeesküvéssel foglalkoztak volna. Azonban a kettőt együtt próbálták megvalósítani, ami nem sült el túl jól, így csak közepesnek mondható a végeredmény. Ezért is történhetett, hogy az í... több»
Középkori kosztümös szitkom és musical. Minden alkotóelemét sikerült tökéletes arányban összevegyíteni. Kissé bugyuta, de szerethető főszereplők és jó történetvezetés, mely szembe megy szinte minden bevett tündérmese klisével, miközben a legjobb fajta morbid humorral operál, és nem egyszer hangos röhögésre késztet. Összességében nem több, mint egy önfeledt, agyzsibbasztó ökörködés, és pont ettől válik a főszereplő is szerethetővé. Olyanná, aki teljesen jól hozza a tökéletes külsővel megáldott, ám üresfejű, papírmasé lovag alakját, aki csak arra vár, hogy eljöjjön az ő pillanata, és dalokba foglalja a hősiességét. A zenei betétek nélkül közel sem lenne ennyire szórakoztató a széria. Nemcsak a jól megírt, fülbemászó dallamok miatt, ... több»
Középkori közepes Ez egy heti ügyes sorozat volt az első szezonjában, amely erősen epizodikus, s ha meg is esett, hogy két szálon futottak az események, a végén általában összekapcsolódtak. A legtöbb rész karakterközpontú, és ezek nagyjából egyenlően voltak elosztva a szereplők között, így bemutatva mindegyikőjüket. Átívelő szál nem igazán volt a sorozatban, de talán nem is hiányzott. A korhűség és a díszletek nem voltak éppen a sorozat erősségei, de cserébe kapunk színészeket, akik teszik a dolgukat és szerethetőek. A vidám történetek mellett jó hangulatot áraszt a sorozat, ami szintén nem utolsó szempont. Ezt a szériát nem kell túlgondolni, hozza azt, amiért elkészítették.
Nem csak hívőknek jelenthet szórakozást A történet ugyan lassan bontakozik ki, és így a tempóra is lehet némi panasz, de szép sorjában mindenre fény derül a maga módján, és ily módon végig fenntartja a figyelmet. Meglehetősen kuszának tűnik a sorozat, de valójában csak arról van szó, hogy ez a széria nem egyszerű, és hagyja gondolkodni a nézőt. Minden rész elején megismerünk egy istent egy halandó történetén keresztül. Ebből pedig két dolog lesz nyilvánvaló a nézőnek. Egyrészt ezek az istenek még mindig itt vannak köztünk, és másra sem vágynak, mint imádatra, másrészt egyértelműsítik, hogy minden isten csak úgy maradhat életben, ha hisznek benne. A sztori ennél mégis sokkal földibb és emberibb, mert a főszereplő drámáját, rácsodál... több»
A sorozatok királya Kevés olyan sorozat van, amelyről már mindent leírtak, amit lehetett, nos, ez a széria pontosan ilyen. Nem véletlenül lett sokak szemében a sorozatok királya. Nagyon összetett, szövevényes, ugyanakkor lebilincselő és a maga nemében egyedülálló mű, amelyről csak szuperlatívuszokban illik írni. Nekem végig tetszett, és ezt szó szerint értem, mert számomra – sokakkal ellentétben – a lezárás is megfelelő volt.
Zombis akció az Államokban Egy vírus kiirtotta az emberiséget, már csak zombik maradtak, egy maroknyi túlélőnek mégis van miért harcolnia. Feladatuk, hogy az egyetlen, vírusnak ellenálló túlélőt eljuttassák New Yorkból Kaliforniába. Ennek a túlélőnek a vére ugyanis olyan antitesteket tartalmaz, ami a túlélők egyetlen esélye lehet egy ellenszer elkészítésére. Vállalható és kellemesen szórakoztató darab lett a széria, néhány jól sikerült epizóddal és erős fináléval, A témaválasztás is sokszínű, hiszen az alkotók mindenféle témákat feldolgoznak, kezdve a kannibálokkal, a szektákon és egyéb zárt közösségeken át az utazó vásárokig és útonállókig. Az utazás mellett két csavar van a sorozatban. Az egyik a zombik ellenében vé... több»
A szegény ember Mulder-Scully duója Ez a sorozat azoknak szerezhet örömet, akik szeretik a viszonylag egyszerű történeteket, az egymást viccesen cseszegető főszereplőket, és nem okoz nekik gondot némi tárgyi tévedésekkel tarkított kincskeresés. Egy kis akció itt, egy kis lelkizés ott, mindez leöntve misztikus maszlaggal, és már készen is áll a nem túl acélos, de szerethető széria.
Egy intellektuális műsor, és ami a háttérben van Egy képzeletbeli szerkesztőségben játszódik, és egy tv-csatorna esti híradójának mindennapi életét hivatott bemutatni a széria. Valós belföldi vagy nemzetközi politikai eseményről szóló álláspontokat ütköztetve, humoros és üdítőnek ható epizódokkal. Jól működnek a karakterek, remekbe szabottak a párbeszédek, amelyek mögött azonban komoly politikai és társadalmi pengeváltások húzódnak. Szerintem egy próbát igazán megérhet.
Egy robbantás története Ez egy teljesen mintaszerű kosztümös sorozat, melynek története, a Jakab angol király elleni összeesküvést hivatott bemutatni. A hangulata azonban valahogy végig lanyhának bizonyult, így pedig a különösen kegyetlen kínzásokat és az események ideológiai súlyát is nehéz átérezni. Mert egy vallásháború sem nevezhető különösebben értelmesnek, de ez a korral és annak szokásaival járt együtt. Így inkább ez adja a hitelességét a gyakran saját hatalmukat megerősíteni vágyó királyok korának. Összességében tisztességes munkát végeztek az alkotók, de nálam így is csak közepes lett.
Az agyas csapat A Skorpió egy kivételes elmékből álló csapatról és annak akcióiról szól. A géniuszok az amerikai nemzetbiztonság megbízásából szállnak szembe a modern világot fenyegető veszélyekkel, és helyi vagy akár világméretű problémákat oldanak meg. Az akciók története szorosan kapcsolódik a főszereplő személyiségének változásához és maga a csapat belső és külső emberi kapcsolatainak alakulásához. Összességében ugyan rendben van a sorozat és nézhető is, de mégsem került a kedvencek közé. Adtam neki egy esélyt, de viszonylag hamar elvesztettem az érdeklődésem.
Tini szuperhősök A széria főszereplői látszólag hétköznapi tinik, akik rádöbbennek, hogy szüleik a felszínen mintapolgárnak tetsző álarca mögött valójában egy gonosz bűnszövetkezet tagjai. A gyerekek egy véletlen folytán szörnyű titok szemtanúi lesznek, és kénytelenek szembenézni a ténnyel. A szülők a jótékonysági gyűlések álcája alatt emberáldozatot mutatnak be. Főhőseinknek azonban nem csak a közös problémával kell szembenézniük, hanem idővel saját különleges képességeikkel is. A sorozat helyenként sötét és torokszorító, de közben egyre emberközelibbé is válik, ahogy azonosul a néző az egyes szereplőkkel. A széria erőssége mégis abban rejlik, hogy a szuperhősöktől, természetfeletti hatalmaktól és minden eg... több»
Gázos ez a páros Az alapötlet jó lenne, hiszen adott két, látszólag nem ügynöknek kinéző ember, akit beszerveznek nem csak az űrlények, de mindenféle természetfeletti ellen is. Ők pedig igyekeznek elhárítani a veszélyt, szerintem mindenki sejtheti, hogy meglehetősen sikertelenül. A két főszereplő még el is menne, de egy lendület nélküli, unalmas és időnként kínosnak nevezhető komédia a végeredmény. Többnek ígérkezett, de sajnos csalódást keltett.
Nem túl profi profilozók Tudom, hogy sokan imádták ezt a szériát, és a kritikusok is szerették, nekem azonban valahogy mégsem lett a szívem csücske a sorozat. Talán a történetvezetési mód az, amely megkülönbözteti a legtöbb krimitől. Mert ez a sorozat nem mutat gyilkosságot, a főszereplők nem rohannak ki tetthelyekre, hogy vizsgálódjanak és helyben profilozzanak. A gyilkosságok nem első kézből ismertek, hanem mindig valamilyen szűrőn keresztül, és a sorozatgyilkosok beszámolójából tapasztalhatjuk meg. Szerintem nálam ez lehetett a gond, így pedig csak közepes osztályzatot kapott.
68 Tatau (2015)
Nekem korántsem volt annyira gyenge ez a széria, mint azt a pontszáma mutatja. Igaz, hogy nem volt túl sok helyen elérhető kis hazánkban, nekem volt szerencsém látni, és nem bántam meg, hogy végignéztem, bár egy kicsit másra számítottam, főleg, ami a végét illeti, mert az a "lezárás" nekem nem jött be.