Ez maga az éjszaka Igen vontatottan indul, és később is nehezen bontakozik ki. Dráma és feszültség van benne, akció meg nyomozás nincs. Komolyabb fordulat vagy érdekesség? Nos, az sincs, és ezzel talán mindent le is írtam. Nem pont erre számítottam, így nem marad emlékezetes sem...
Rajtam kívüláll(ók) Egy brit sci-fi-dráma a betegesebb és szókimondóbb fajtából. Alacsony költségvetés és szürkeség jellemezte, melyen a szuper képességek és azok felfedezése javított valamit. Bár nem ezeken volt a fő hangsúly, hanem a karaktereken, nálam ez sem mentette meg. Egy évad nekem bőven elég volt belőle, mert a karakterek számomra igencsak butuskák és elvetemültek voltak. Mivel ezeknek a karaktereknek kellett volna elvinni szériát, hát nálam nem vitték tovább pár résznél.
Nem annyira elveszettek Ez a széria tipikus példája annak, hogy egy érdekesnek induló, és pár évadon át jól építkező sorozatot hogyan lehet feláldozni a túlzott összetettség, a sok, sokszor felesleges karakter és a túlbonyolítás oltárán. Sok minden lógva maradt a levegőben, és meg sem próbálták megmagyarázni vagy elvarrni. Erre mondják, hogy a kevesebb néha több...
Na ez tényleg zseniális! Egy sokáig hatalmas sikerrel futó, ikonikus darab ez a széria, és nem véletlenül vált azzá... Mindennél többet elmond a sorozatról a számtalan díj, melyre jelölték, és melyeket többnyire meg is nyert. Az első három évad egy izraeli sorozatmintát követett, aztán az egyik főszereplő kiírásával tudott megújulni, és a következő évadokban felszálló ágra kerülni a széria. Hihetetlenül aktuális témák kerültek terítékre, kezdve a terrorcselekményektől az USA belpolitikai problémájáig. A jól adagolt folyamatos feszültség és az aktualitás voltak a sorozat fontos tartópillérei. Végül kapott egy szenzációs lezárást a széria, és ezzel egy igazi gyöngyszem maradt fenn az utókornak.
Az olasz alvilág a hiteles fajtából Egy vérbeli maffiasorozat egyenesen a bűnszövetkezet őshazájából. Ennél autentikusabb nem igazán lehet egy széria, itt tényleg minden a helyén van. A szereplők között több korábbi maffiózó és/vagy nehézfiú is szerepet vállalt, így még hitelesebb a színészi játék. A körítés is nagyon rendben van, a szenny, a mocsok kis túlzással a képeken keresztül is bűzlik, a komor és szürke hangulat tovább szélesíti a palettát. Szóval minden együtt állt, de én nem tudtam azonosulni a szennyel, a romlottsággal és a korruptsággal, valamint nem tudtam beleélni magam a maffiózók helyébe. Így pedig ez a széria biztosan nem lesz a kedvenceim között, de azt el kell ismernem, hogy ettől még igen erős egy darab.
Nagyobb a füstje, mint a lángja Ez a széria remekül be lett harangozva, volt is nagy várakozás előtte, de elmaradt a végeredmény a várttól. Van vagy 4-5 cselekményszál, de a bevezető rész első fele már-már unalomba fulladt, pedig némelyik szál még érdekes is lehetne, és össze is kötik azokat az első rész második felére, mégsem éreztem azt, hogy ebből valami igazán klassz sülhet ki, így kissé csalódottan engedtem el, és várom, hogy egyszer ihletet kapjak a folytatáshoz.
Méltó megfilmesítése a regénynek Az azonos néven futó, méltán népszerű regény adaptációjában egy dramaturgiailag is jól felépített, szépen fényképezett, korhű díszletekkel és jelmezekkel remek középkori hangulatot árasztó kosztümös krimit kapunk. Betekintést nyerünk egy bencés apátság mindennapjaiba, a halálesetekbe és az azokat kideríteni hivatott nyomozás részleteibe. Mindez jó pár ismert színész játékával kiegészítve; nem is jelenthet mást, csakis egy zseniális végeredményt.
Nyugtával dicsérd a napot... A sorozat egy zombis tinidráma, melynek alapja egy képregény-adaptáció, amit nem kell túl komolyan venni, hisz nem is azért készítették. Vannak benne érdekes ötletek és vizuális megvalósítások, helyenként még vicces is tud lenni, de nem volt meg benne az igazi átütő erő. Hiába kezd alapvetően jól a sorozat, sajnos a végére ez inkább már napnyugta.
A Dardanellák ostroma Az ausztrálok nem feledkeztek meg, az első háborújuk első komoly csatájáról és igyekeztek tisztességes emléket állítani az igen sok áldozattal járó fegyveres konfliktusnak. A sorozat jól rávilágít a számtalan problémára, a hadvezetés hibáira, a háború kegyetlen mivoltára, elrettentő képekkel alátámasztva a csata szennyét és mocskát. Az ellenséget inkább ellenfélként kezeli, és emberien mutatja be a túloldalon harcoló katonákat is. A hangulat magával ragadó, köszönhetően a remek fényképezésnek, a sok közelítésnek. A széria tehát jó, s bár vannak benne pontatlanságok és több olyan dolog, ami több játékpercet érdemelt volna, így is bőven nézhető és élvezhető kategória.
Németektől a németekről, hitelesen Viszonylag ritkán találkozik az ember, olyan világháborús sorozattal, ahol a németek szemszögéből, német fiatalok életén keresztül láthatjuk a háborút történelmileg hitelesen, szépen fényképezve, ügyes cselekményvezetéssel, igényesen megvalósítva. Aki valami igazán jót, szépet és hiteleset szeretne kapni, aki valami tartalmasat szeretne nézni és tapasztalni, amire évekkel később is emlékezni fog, annak szívből tudom ajánlani ezt a művet.
Visszaemlékezésekből építkezve Bepillantást nyerhetünk az első világháború borzalmaiba, méghozzá három érdekes történeten keresztül. Mindez valósághűen, szép és korhű tájakkal, illetve díszletekkel, valamint remek képi világgal megspékelve. A végeredményt jónak minősítem, és mindenképp ajánlom a háborús szériák kedvelőinek.
Nem hozott lázba a krízishelyzet Egy túszejtős dráma, melyet elég sablonossá sikerült tenniük a készítőknek. Egyszerű vezetésű, mégis logikai bakiktól tarkított, kicsit limonádésított sorozat. A párbeszédek erőltetettek, a képi világa sem több, mint átlagos, és a dramaturgia is hagy némi kívánnivalót maga után. Sebaj, volt már ennél rosszabb, igaz, jobb is...
Nem láttam benne a jövőt Sajnos nem véletlenül kaszálták el az első évadot követően. Adtam neki esélyt, de végül nem szolgált rá. Kap egy közepest, mert látszik az akarás, csak éppen nyögés lett a vége.
Én ellen tudtam állni neki... Ilyen az, amikor egy jó elképzelést nem tudnak megfelelően megvalósítani. Számomra unalmasan egysíkú, túlságosan átlagos, éppen ezért érdektelen alkotás lett. Semmiben nem emelkedik ki, tipikusan a: "nesze semmi, fogd meg jól" esete áll fenn itt. Ez pedig manapság már igen kevés...
A kanadaiak kimaradt ziccere Erős felütéssel kezd a sorozat, és különösebb problémám nem is volt vele, de az a bizonyos átütőerő, nos, az hiányzott belőle. Vannak itt jól átgondolt dolgok: van koncepciója, kidolgozott világa, jó karakterei, cselszövések, hatalmi harcok, jól koreografált verekedős jelenetek, de nekem mégsem állt össze teljesen.
Közepesnél egy szemernyivel sem jobb Egy amerikai országos csatornán futott a széria egykor, és hozta a kötelező közepest, de sajnos hozta azokat a negatívumokat is, amiért nem is túl népszerűek már sorozat fronton az országos lefedettségű tv csatornák az USA-ban... Sablonos nem túl eredeti, középszerbe süpped, és egy pillanatra sem tud ettől megszabadulni. Színészi teljesítményekről, karakterfejlődésekről nem igazán beszélhetünk, de legalább sikerült elfogadhatóan lezárni a nem túl acélos történetet.
A NASA válasza a szovjetek győzelmére Egy csavarral indít a sorozat: elsőként a szovjetek szálltak le a Holdra, az amerikai Űrhajózási Hivatalnak pedig hatalmas nyomástól szenvedve kell kilábalnia ebből a helyzetből. Több érdekes vonulata is van a szériának: egyrészt betekintést nyerhetünk a kulisszák mögé, valamint az űrhajósok kiképzésébe, akik között erős PR-célzattal nők is helyet kapnak. Korhű a látványvilág, érdekes a sztori, és bár a női űrhajósok kiképzése nem a legerősebb szála a sorozatnak, ennél nagyobb baj ne legyen! Nézzétek bátran!
Egy vak barbár a láthatatlan jövőben Egyedi történet, amely a jövőben játszódik, mégis amolyan barbár, őskori köntösbe van csomagolva. Már a nyitány és a harci jelenet levett a lábamról, aztán szép lassan kitárul a világ, és nem okoz csalódást. A látvány, a díszletek és a tájak lenyűgözőek, a színészi játék és a mozgáskoordináció is teljesen rendben van. A történetet megfontoltan mesélik a készítők, majd akadnak benne nagyobb ugrások, hogy aztán a végére felgyorsuljanak az események. Kell hozzá ugyan némi türelem, de a hangulata és a látvány kárpótol ezért, a történet pedig egyfajta gondolatébresztőnek is megteszi...
Egy történet a cseh rendszerváltásról A hidegháború végén, a bársonyos forradalom után járunk Csehszlovákiában, és ez adja a történet hátterét, mindez amolyan kémdrámában kerül megvalósításra. Szeretem az ebben a korszakban, a keleti blokk valamely országában játszódó sorozatokat, de ez nem lett a szívem csücske. A környezet, a hangulat, egyszóval a körítés rendben van, az átjött szépen, de a cselekmény sokszor biceg, időnként lassú tempójú, és vannak benne kevésbé hihető mozzanatok. Bár itt nincsenek igazi értelemben vett hősök, csak gyalogok a sakktáblán, azért a színészek teszik a dolgukat, és a lezárás is kellően jó volt.
4 ország, 12 eset Ez egy olyan antológiasorozat, amely négy országban gyártott, országonként 3 epizódot tartalmaz. Az adott országra jellemző speciális dolgok, karakterek lelhetők fel az epizódok során. Itt nem a vizualitáson van a hangsúly, hisz kihallgató helyiségekben járunk, hanem a drámán, a történet alakulásán. Én az Egyesült Királyságot választottam kezdésként, és ugyan jónak ítéltem meg, amit láttam, mégsem folytattam a másik három országgal. Egyszer talán azok is sorra kerülnek.
70 Én vagyok az éjszaka (2019)
Igen vontatottan indul, és később is nehezen bontakozik ki. Dráma és feszültség van benne, akció meg nyomozás nincs. Komolyabb fordulat vagy érdekesség? Nos, az sincs, és ezzel talán mindent le is írtam. Nem pont erre számítottam, így nem marad emlékezetes sem...