Denver dinó jóbarát, ősidőkből szól hozzád... A rajzfilm maga is nagyon tetszett anno, de a főcímzene az, ami igazán slágergyanús szerzemény és remek felvezetése a mesének. Ha valami jó kis 80-as évekbeli feelingre vágysz, akkor ne habozz, és nézd meg a gyerkőcökkel.
Örök hála, Éder bátya, finom ez a csokoláda! Akár magunkénak is tekinthetjük mi, magyarok, a kis koboldot: Pumuklit, hisz Ternovszky Béla és csapata animálta és felelt érte, hogy hiteles és mutatós legyen a rakoncátlan, olykor pimasz, de igenis szerethető főhősünk. Remek a magyar hang és a kobold dumái is, így bátran megadhatom a maximális pontszámot.
A hétköznapi hősök, ha összefognak... Az elmúlt időszakban átrágtam magam hőseink önálló sorozatain, így már neki mertem állni ennek a szériának, ami hozta is az általam elvártakat.
Itt az első rész felhelyezi a bábukat a táblára, de a nagy találkozás a hősök között csak a harmadik részben történik meg, majd megismerhetjük a rossz oldalon álló szervezet: a Kéz öt vezetőjét, akik meg akarják semmisíteni New York városát. Bár a négy karakter egyedül is jól tud(na) érvényesülni és nem igazán csapatjátékosok, itt nem volt ezzel különösebb probléma. Ugyanis hőseink csapatának dinamikája rendkívül fontos volt a széria sikerének szempontjából, és a négy szuperhős remekül helyt is állt együtt és jól kiegészítve egymást, remekül valósít... több»
Sólyomszem és hű társa Szépen felvezetett sztori, ahol a két főszereplő egymásra gyakorolt hatása a sorozat mozgatórugója. Közös dinamikájuk tökéletessége egyértelmű már az első perctől, és ez az utolsó pillanatig kitart. Családbarát, habkönnyű történet, ami nem váltja meg a világot, de talán nem is ezt várjuk tőle. Egy kedves, aranyosan szórakoztató, de igazából felejthető széria. A Marvel talán legemberibb sorozata ez, amivel ismételten leszállította a kötelezőt, így tőlem is megkapja a gyártó sorozataira általánosan jellemző jó besorolást.
Csiri Bú, Csiri Bá! Egy tipikus varázslós fantasy, egyedi angolos stílussal felvértezve. A címadó két főszereplő furcsa személyek és mágiáról alkotott elképzelésük sem egyezik igazán, de közösen akarják visszaállítani a mágia korábbi elismertségét Angliában. Lassú történetvezetés jellemzi, ami egy darabig jól felépített, a vége mégis kissé összecsapott lett. Van akiknek be fog jönni a sorozat stílusa, és nyilván lesznek olyanok is akiknek nem, én pedig valahol középen foglalnék állást.
Munkásököl, vasököl, odacsap ahova köll! Engem kicsit a Zöld Íjászra emlékeztet a sorozat, hiszen hősünk itt is hosszú idő után tér vissza kényszer távollétéből, és felhasználva a távolléte alatt kifejlesztett harcművészeti tudását és különleges képességét veszi fel a harcot ellenfeleivel, miközben személyazonosságát is tisztázni szeretné. A cselekmény ezzel együtt fokozatosan bontakozik ki, de túlságosan vontatott. A forgatókönyv sem erőssége a szériának, ami sajnos rá is nyomja bélyegét a sorozatra. A harci jelenetek rendben vannak, viszont a széria pont kétszer hosszabb, mint kellene. A sztori fele ennyi játékidővel lényegesen feszesebb és pörgősebb lehetett volna. Halovány négy csillagot adok neki.
Harlem hőse A felszín alatti bűnözéstől bűzlő Harlemben húzza meg magát a szuper képességekkel megáldott hősünk. A fekete Harlem amúgy sem egyszerű világa, egy rosszul elsült fegyverüzletet követően még inkább felbolydul, amely az egész környéket háborús zónává teszi. Hősünk azonban felveszi a kesztyűt, hogy rendet tegyen ebben a zord és rideg világban. A legnagyobb gond a sorozattal a a hossza, mert nem tudták végig azonos szinten tartani. A sorozat második felében ugyanis leül, sőt ellaposodik a sztori. A széria hangulata és Harlem világa abszolút átjött, a bunyók és az összecsapások koreográfiája azonban nem ütötték meg az általam elvárt szintet. Összességében gyenge négyesre értékelem.
Bingó! A bevezető rész után gondolkodtam a folytatáson, de szerencsére jól döntöttem, mikor a döntően 20-25 perces részekből álló sorozatot tovább néztem. A 2. rész vége ugyanis kellően berántott ahhoz, hogy a végéig kitartsak. Összességében egy nem hétköznapi és alapvetően jól összerakott, fordulatos szériáról van szó, amin jól szórakoztam.
Kedvellek is meg nem is Egy ismerősöm ajánlotta a szériát, de csak húztam-halasztottam a megtekintését. Aztán egyre több dicséretet hallottam róla és utána is olvastam, majd ezek hatására elkezdtem nézni. Pár részt követően úgy voltam vele, hogy jó jó, de a 7 évad ebből túl sok lenne, így még idejében abbahagytam. Elég sok szálat indítanak be az elején, de bevallom egyik sem fogott meg annyira, és a főhősön kívül egyik további karakter sem hozott lázba. A sorozatot az első évad alapján lehúzni nem akarom, de folytatni sem.
Véres és primitív ez az ősi erő 30 kis törzs birodalmában járunk, melyben a kiskirályok egyetlen uralkodót akarnak, aki egyesítheti erőiket. Már a sorozat elején szembesülhetünk ezzel a kegyetlen világággal, ahol a vadászatban és harcban könyörületet nincs, van viszont vakítás, csonkítás, leszámolás, miegymás... Barbár harcosok sötét és véres világa ez, ahol a mindennapi életet az őskori vallási formák és a végtelen primitívség szövik át. A széria a korábban ezt a témát feldolgozó filmekkel szemben, új szemlélettel mutatja be Romulus és Remus történetét, mégpedig három fő(bb) szereplő nézőpontjából ábrázolva azt. Van amiben a sorozat jól teljesít és van ami kevésbé tetszett, ezért számomra az átlagos kategóriába esik.
Tökéletesen középszerű Ez a széria egy mutánsokról szóló történet, pár olcsón kivitelezett effekttel és pár közepesen érdekes karakterrel, akik később még érdektelenebbekké válnak. A sorozat nem csak történetileg tompa, de vizuálisan is elég gyengus. A drámákat és fordulatokat klisé jellemzi, a forgatókönyv sem túlságosan fajsúlyos, igazából a sorozat minden összetevője középszerű, így csak az X-Men-univerzum és/vagy mutánsok rajongóinak ajánlom.
Régi és új(ratöltve) A (nem túl) régi alapot, új karakterekkel kísérelték meg feléleszteni, hogy folytatódhasson a valós idejű történetmesélés izgalmas folyamata. Egy tanúvédelmi program lelepleződését követően főhősünknek meg kell mentenie hazáját és családját is, és mindezt 24 óra leforgása alatt kell megoldania. A főszereplő nem igazán karizmatikus, és még kevésbé rangernek kinéző harcedzett, tökös legény. A sorozat ettől függetlenül nagyjából hozni tudja a korábban megszokottakat, mert a készítők nem kockáztattak. Nem voltak túlságosan bevállalósak, ezért a széria pontosan olyannak tűnik, mint anno az anyasorozat. Valamiért azonban mégsem éri el annak népszerűségét, talán nem is véletlenül.
Szép volt, jó volt, elég volt A széria 1. évadáról nagyon jókat hallottam korábban, a 2. évadról is többségében jó vélemények jutottak el hozzám, a 3. évadtól viszont egyre kevésbé voltak meggyőzőek a kritikák, ezért biztosra mentem. Amúgy is húztam-halasztottam a megtekintését az utóbbi 5 év sorozatdömpingje miatt, majd hoztam egy salamoni döntést, és csak az első évadot néztem, ami alapján nekem egy jól sikerült sorozat benyomását keltette, de annyira azért nem, hogy az egyre inkább elszuperhősösödő szériát tovább folytassam. Amúgy ha sokak szerint az 1. évad a legjobb, akkor így legalább a csúcson hagytam abba.
Médium Manfred és a különleges Midnight A sorozat mozgatórugója egy gyilkossági ügy, miközben minden főszereplő kap egy saját részt, valamint kapunk egy átívelő szálat is, ami csak a végén, az utolsó részekben csúcsosodik ki. A látnok Manfrednál csak a poros kisváros a különösebb, ahol otthonra talál a sok különc lakó között. Hősünknek ugyanis szüksége van egy kis változásra, így kerül a címadó városkába, ahol el is kezdődnek a bonyodalmak. Később kénytelen rádöbbenni, hogy a városnak nagyobb szüksége van rá, mint neki a városra, s ha már így van, be is illeszkedik a korántsem hétköznapi lakói közé. Van itt minden: kaland, misztikum, humor és egy csipetnyi szerelem is. Szóval széles a skála, mindenki találhat benne valami jót!
Egy felejthető darab zombiföldről Az elmúlt évben láttam pár koreai szériát és mindegyik jobb volt, mint amire számítottam, nos, ez nem tartozik közéjük... Egyrészt nem tudtam azonosulni a koreai iskolai élettel, az ott történtekkel, mert ugye én nem ott, nem ezen szocializálódtam, és számomra ez igencsak zavaró volt. Másrészt nem csak ez bosszantott, mert volt pár dolog: a menekülő diákok szerencsétlenkedése, a sok gagyi párbeszéd, a rengeteg esetlenség, ami többször kiverte nálam a biztosítékot. A színészek teljesítménye is alulmúlta a várakozásaimat, alig akadt köztük olyan, akiért igazán tudtam volna aggódni, akit igazán megkedveltem volna. A zombik viszont el lettek találva: realisztikusnak, valósnak hatottak, bár soksz... több»
A címe trendi, de nem fedi a valóságot 4 lány beilleszkedése és kialakuló barátságuk az egyetemen egy olyan téma, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni. A széria a sok kimaradt ziccer és az esetenként túltolt bulik és kalandok miatt sem jött be. Vígjátékra számítottam, de még csak nem is poénos. A sorozat nem is a szexről vagy a szexuális életről szól, inkább a lányok között kialakuló viszonyokról és közös kalandjaikról, amik lényegében a sorozat lelkét adják. Sokatoknak okozhat majd csalódást, ha csak a címéből indultok ki, mert az igen félrevezető. Csak a tinis-sulis sorozatok rajongóinak ajánlható!
Ilyen az igazi Reacher Az elején leszögezném, hogy egy jó sorozatról van szó, mely nagyon szórakoztató tud lenni, de nagy mélységeket azért nem kell keresni benne. A főszereplő sokkal inkább hajaz a széria alapját jelentő regényfolyam főhősére, mint a filmekben látottra, és a körítés, valamint a vizualitás is korrekt iparosmunka, de ennél semmivel sem több. Minden a helyén van, a színészek is rendben, néha kemény, de alapvetően könnyed, olykor komoly, de azért vicces is tud lenni. Kitűnni ugyan nem tud, de egy négyesre feltétlen számíthat tőlem.
Pedig izgalmasnak ígérkezett Olvastam róla egy beharangozót és felkeltette az érdeklődésemet, de nézve a sorozatot érdeklődésem elég hamar alábbhagyott... Ennél számos sokkal jobb és igényesebben elkészített széria létezik. Részben ezért, részben a nagy felhozatal miatt csak annak ajánlom, akiknek zsánerei a tinikről szóló sorozatok. Aki beéri a nem túl karakteres, nem is túl izgalmas, néhol kaland(os), némelykor dráma(i) műfajjal, az tehet egy próbát vele.
A Visser-ház áldozatai Adott volt egy remek történet, melyet jobban is meg lehetett volna valósítani. Az első rész nem kicsit szippantott be, hogy aztán kíváncsiságom oltárán beáldozzam a sorozatot és végignézve vegyes érzéseim legyenek róla. Tetszett a két idősík, s bár a széria atmoszférája nyomasztó, de az is telitalálatnak bizonyult. A rejtélyesen előkerült felvétel és maga a megbízatás is tetszett, ami az összekötő kapocs hőseink között, és egyben a sztorit hivatott generálni. A megvalósítás azonban már közel sem tetszett ennyire... Ahogy haladtam előre a történetben, számomra úgy vált egyre inkább ellentmondásossá és logikátlanná a széria, amit az utolsó rész sem tudott igazán megmenteni. Ha lehetett volna ... több»
Egy Loki nem Loki Enyhén szólva sem vagyok Marvel-fan, de olyan pontszámokat kapott a széria és olyan potenciált láttam benne, hogy ráve(te)ttem magam, és összességében jól szórakoztam. Az első rész tetszett a legjobban, de később is hozott egy jó szintet. Nekem bejött a retró sci-fi dizájn, a rejtélyek vagy az időutazás mélyebb megismerése. Technikailag és képileg teljesen rendben van a széria, viszont Loki és variánsai nem igazán nyűgöztek le. Marvel-fanoknak nyilván kötelező, de másoknak is kellemes kikapcsolódást nyújthat. A zárórész pedig nagyon fontos történéseket tartalmaz, melyek előrevetí(the)tik az univerzum jövőjét!
69 Denver, az utolsó dinoszaurusz (1988)
A rajzfilm maga is nagyon tetszett anno, de a főcímzene az, ami igazán slágergyanús szerzemény és remek felvezetése a mesének. Ha valami jó kis 80-as évekbeli feelingre vágysz, akkor ne habozz, és nézd meg a gyerkőcökkel.