elekm90

Nagyon jó film, viszont azt előrebocsátom, hogy itt nagyon nem sikerült a magyar szinkron, sem a megfelelő színészválasztás (Jon Favreau részére a Steve Carell hangjaként ismert Kassai Károly nagyon rossz döntés volt), sem a szövegkönyv terén (nem tudom megérteni, hogy egy 16+-os filmben miért nem lehet rendesen káromkodni, ha a jelenet ezt megkívánja?). Emiatt én erősen ajánlom az eredeti nyelven történő megtekintését. Jon Favreau egy félig önéletrajzi forgatókönyvet írt, és ez az életszagúság nagyon érződik rajta, elhiszem, hogy ezek létező karakterek, valós párbeszédek, számomra leginkább emiatt működött. Ráadásul van egy jó sodrása annak, ahogy ezt a balfék brigádot végigkísérjük. A fősz... több»

Többen hype-olják ezt a filmet, nem volt rossz, de számomra semmilyen téren nem nyújtott kiemelkedőt. A drámát a tékozló fiúról már láttam máshol jobban és mélyebben kibontva, az Adrien Brody és Ted Levine által játszott testvérek is alul vannak írva (annyit tudunk meg, hogy az egyik művész, a másik őrült háborús veterán). A promo a Mickey Rourke és Tupac karakterei közti konfliktusra van kihegyezve, de összesen kb. 2 közös jelenetük van a filmben.

Sajnos nagyon kevés támpontot ad a film, így nem igazán sikerült megértenem, ráadásul elég lassú a tempója is. Scarlett Johansson férfiakra vadászik ismeretlen céllal. Miért jött? Hogyan került ide? Nem kapunk választ ezekre a kérdésekre. Egyedül a vizuális megoldásokat és a rendezést tudnám kiemelni.

Veteránok vs. drogdílerek
A filmnek nincs túlbonyolított cselekménye, messze nem hibátlan, egyetlen célja a véres szórakoztatás, és ezt számomra hozta is, érdemes volt megnézni. Tetszett a képi világa, a neonfények és a synthwave zene gondoskodott a 80-as évek megidézéséről. Stílusában pedig olyan, mintha a Green Room koncepcióját ötvözték volna a Feláldozhatókból ismerős öreg macho karakterekkel, erre pedig tökéletes volt a casting, jókat lehetett röhögni a színészeken (főleg William Sadleren). Sajnos ugyanez a "rosszakról" már nem mondható el, akik meglehetősen egydimenzionális őrültek voltak, a főszereplő kislány sem tetszett, aki kb. kapott egy sablon bosszútörténetet háttérsztorinak, oszt' jól van. Egynek így is... több»

A star power nem elég
Egy oké komédia, számomra nem több annál. Persze aranyos, meg jó érzés egy filmben látni négy ilyen színészt, de ha ettől eltekintek, akkor bizony eléggé sablonos "limonádé" filmecske (kb. hasonlót éreztem a 2017-es "Vén rókák" esetében is).

Sokszor alpári és néhol már abszurd görbetükör a mai popsztárságnak, nem mindenkinek való a humora. Andy Sambergnek nagyon jól áll ez a karakter: egyszerre nagyképű, makacs, suttyó és totálisan fogalmatlan. Bár egyáltalán nem lehet azonosulni vele, viszont nagyon sokat lehet rajta röhögni. Nekem egy-két ponton egy kicsit túl lett tolva és átment ökörségbe, de egyébként ez a dokumentarista stílus nagyon passzolt a témához.

Vegyes érzésekkel ültem fel a fotelból a megtekintése után. Az események profin vannak tálalva, többnyire izgalmas. Azonban néhol kissé hatásvadász, és a végére fárasztó is, főleg, ami Alan Rickmanék szálában történik, ugyanazokat a köröket futják. Emellett csatlakozom azokhoz, akik szerint az egész premissza nem életszerű. Bármennyire is szeretném hinni, hogy ez a valóságban így megy, szerintem ez egy elég naiv gondolat.

A feszültség valóban magas
Ennél találóbb címet nem is kaphatott volna. A 20 perces felvezetést leszámítva ez a film mindvégig iszonyat feszült, nincs benne üresjárat, Cécile de France pedig nagyon jó a főszerepben. Nekem egyedül a lezárás nem tetszett, ami által bizonyos jelenetek értelmet nyernek, bizonyos jelenetek viszont épp elvesztik azt. Szerintem a kevesebb több lett volna, de így is egy nagyon hatásos film.

Kemény téma, és valóban átjön, hogy valaki mennyire nem találja a helyét saját családjában, de nagyon lassan építkezik, szerintem kifejezetten érződik rajta, hogy elsőfilmes rendezés. Ennek ellenére a főszereplő játéka, és a lezárása tetszett.