A film készítőinek sajnos sikerült a jó alapokat rendkívül középszerűen, pedig akár egy "Hideg nyomon" kaliberű krimit is ki lehetett volna hozni belőle. Ez leginkább a gyenge forgatókönyvnek és sablonos karaktereknek volt köszönhető. Hiába volt Amy Ryan jó, a karakterének múltjából sokkal többet ki lehetett volna hozni. A rendőrség pedig (Gabriel Byrne-nel az élen) egy ritka inkompetens bagázs volt, ami egy ponton túl már nevetségesnek hatott.
Alan Clarke-ot nagyon érdekelhette a problémás fiatalok társadalomba való visszaintegrálása, mert a későbbi, általam korábban látott, "Made in Britain" című alkotása is hasonló témát feszeget. Mindkettő tetszett, de ez picit jobban, éppen azért, mert itt a film által kritizált intézményrendszerből többet látunk, valahogy kerekebb a történet. Ez a rendszer erőszakra erőszakkal válaszol, az odakerülőkre pedig nem emberként, hanem állatként tekint, ezáltal esélye sincs ellátni eredeti feladatát. Erős darab.
Nézhető film, de egy nagyon tipikus korabeli (értsd: 90-es évek vége, 2000-es évek eleje) misztikus thriller a kissé elvarázsolt hangulatával és túlvilági témájával. Horrornak semmiképpen nem nevezném, néhány jump scare kivételével nincsenek ilyen elemek benne. Bacon viszont szokás szerint jól hozza a főszerepet.
Jó kezdés után... Nagyon izgalmasan kezdődött, akár egy jó "home invasion"-film is lehetett volna belőle. Aztán kiderült, hogy ez a film leginkább csak sokkolni akar, szükségtelenül erőszakos, ráadásul nem egyszer olcsó, hatásvadász eszközökkel teszi mindezt (pl. magzat folyamatos mutogatása), a végére pedig már a történet oltárán is áldoz a véres jelenetekkel. A befejezés egy kicsit javított rajta, de egyébként nem csak rossznak, hanem kifejezetten károsnak is tartom.
Egyedi ötvözete az áldokumentumfilmnek és a személyes drámának, amely egy lehetséges atomháború következményeit mutatja be az angliai Sheffield városában. Bár a témája és a nyers, realista ábrázolás miatt nem tudom azt mondani, hogy szórakoztató lett volna vagy szívesen újranézném, viszont így tudott igazán ütni. Emiatt mindenképp érdemes volt egyszer látni.
Egy tök jó példa arra, hogy kis költségvetésből is meg lehet valósítani egy érdekes koncepciót. Viszont ugyanaz volt a problémám, mint a rendezőpáros "A végtelen" című, ugyanebben az univerzumban játszódó darabjával. Tetszik a misztikum, ugyanakkor ezt sehova nem viszi a film. Csak dobálja be a megmagyarázhatatlan jeleneteket, ami hatáskeltésnek nem rossz, de én egy kicsit kevésnek éreztem.
Tetszett a film üzenete, voltak aranyos pillanatai, sőt nem is volt rossz, azonban engem a karaktereknél egy picit elveszített a film. A szereplők több mint fele olyannyira sarkított és túltolt, ami miatt a humor is olykor átcsap a rossz amerikai fajtába.
Hát ez nem igazán jött be, véleményem szerint a filmnek körülbelül olyan szinten van a humora, mint egy átlagon aluli minőségű sitcomnak. Egy picit próbáltak csavarni a történeten, de ez sem tudta megdobni.
Egyáltalán nem szokványos és egyáltalán nem rossz zombifilm. Anders Danielsen Lie kellően jó színész ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy javarészt egyszereplős filmet. Nem túl eseménydús, inkább a lélektannal foglalkozik az akció helyett, mégis számomra volt annyira érdekes, hogy végig fenntartsa az érdeklődést.
Ígéretesnek és izgalmasnak hangzik egy indie filmnek az alapötlet, miszerint a sztorit hajhászó újságírók ráugranak egy időutazáshoz társat kereső ember hirdetésére. Én úgy éreztem, hogy itt sajnos "megállt a tudomány", ami a forgatókönyvet illeti, mind a karakterek (bár a Mark Duplass által alakított Kennethen néha lehetett nevetni), mind a motivációk eléggé sablonosak voltak. Számomra egyszer nézős.
Remek horrorvígjáték, néhol eléggé agyament, de tele jobbnál jobb ötletekkel (pl. David álmai). Emellett számos olyan jelenete van, amit egy ideig nem fogok elfelejteni (gondolok itt akár a kocsmás vagy a mozis jelenetre). A praktikus effektek és a maszkok pedig 1981-hez képest valóban kiválóak.
Érdekes megközelítés, én egy klasszikusabb biopic filmre számítottam, ehelyett egy nagyon rövid időszakot felölelő, erősen fiktív, olykor kissé elvont filmet kaptam. Nálam a 3 és 4 csillag között mozog, de Kristen Stewart bravúros alakítása miatt megadom rá a 4-et.
Oké volt, de olyan érzésem támadt, mintha Ridley Scott elővette volna a "hogyan csináljunk nagyszabású eposzt?" kézikönyvet, és pontról pontra követte volna azt. A történet abszolút vászonért kiált, de a megvalósítással voltak gondjaim, különösen a karakterek terén. Pl. a Lady Gaga által alakított Patrizia nagyon könnyen mozgatja a szálakat, megvezetve mindenkit, Jared Leto karaktere (Paolo) pedig olykor egyenesen karikatúrába illően viselkedik. Az utolsó párbaj ennél határozottan jobb filmje volt Scottnak, ezt egy kicsit "kihagyott ziccernek" éreztem.
57 Elveszett lányok (2020)