Remek western Nagyon nagy pozitív meglepetés volt számomra az Old Henry, amit bátran tudok ajánlani. Remekül felépített történet, feszült párbeszédek, még feszültebb, véres és hiteles akciójelenetek (amelyekből csak éppen annyit kapunk, amennyit a történet megkíván), illetve két kiváló színészi alakítás (Stephen Dorffot mindig jólesik normális szerepben látni).
Nagyon aktuális, nagyon találó szatíra, extra nagy dózisban Adam McKay az utóbbi években elmozdult az ökörködős vígjátékoktól a szatirikus, mélyebb mondandóval bíró filmes vonal irányába. Míg az előbbi zsánerben is készített egész jó alkotásokat (például az Anchorman első részét), ezzel a váltással egy nagyot lépett előre. Legújabb alkotása nagyon sok témát érint, kezdve a politikától (és ezen belül amerikai aktuálpolitikától is) és az emberek megosztottságától a közösségi média felületességén át a modern televíziózásnak nevezett szennyig. Leonardo DiCaprio és Jennifer Lawrence zseniálisak, de Streep is remek egy tőle eléggé szokatlan szerepben. Bár néhol túltoltnak és 1-2 jelenetet feleslegesnek éreztem (Chalamet WTF?), de egy üde színfoltja és egyb... több»
Ez a film rávilágított, hogy James Gunn meglehetősen hosszú utat tett meg első filmje óta. Az ismerős, amerikai kisvárosi űrlényes-inváziós alapfelállást ötvözi egy kis könnyedséggel és némi bugyuta humorral. Egyszer meg lehet nézni.
Egyáltalán nem rossz, egy négyes alá nálam. A hagyományos horrorelemek működtek, emellett pedig még mondani is akart valamit. Az a baj, hogy épp ez a drámai szál nem volt kellően kifejtve, éreztette, de mégis csak a felszínt kapargatta e tekintetben a film. Rendezés tekintetében erős, Scott Cooper keze nyoma érződött rajta, illetve a Keri Russell/Jesse Plemons páros is jó volt.
Érdekes kezdet utáni zuhanórepülés Több mint 20 év távlatából abban az egyben biztosan igaza volt Lana Wachowskinak, hogy egy ilyen ikonikus sorozatot csak egy kellően merész húzással érdemes folytatni. Nem akarok spoilerezni, de nagyjából az első háromnegyed órában még sikerült fenntartani az érdeklődésemet, kíváncsivá tettek, hogy hova futtatják ki az egészet. Ugyanakkor jelzésértékkel már ekkor is akadt néhány olyan jelenet, ahol a fejemet fogtam vagy kínomban nevettem a röhejtől. Ezután sajnos a film átcsap egy erőltetett homage-vonatba, amely a jó ízlés határain túl reflektál önmagára a korábbi részek jeleneteinek konkrét átemelésével, túlmagyarázásával vagy azokra való hivatkozással. A főszereplők mellett nagyon sok kar... több»
Ötletes eredettörténet A Szörnyella előzményfilm az előzetesig nem érintett meg, de az elég hatásosra sikerült, már itt is látszott, hogy Emma Stone lubickolni fog a főszerepben. Így is lett, mindenképp ő a film legerősebb pontja, és Emma Thompson is remek "főgonosz". Egész jól bemutatták a karakter motivációit és azt, hogyan lett a lányból az, aki, viszont egy kicsit repetitívvé vált számomra a végére a sok trükközés/átverés. Apróság, de ami még zavaró volt, az a soundtrack. Remekül összeválogatott, viszont nagyon zsúfolt, kb. 3 percenként váltják a dalokat, ami a minőség ellenére is már inkább volt zavaró (mintha csak azért tették volna be, hogy ez "hű, de vagány lesz majd").
A két főszereplő remeklése a film legfőbb erénye, különösen Judi Dench játéka, egyedül a kissrác alakítása nem tetszett, nála találhattak volna jobbat. A történet merész és izgalmas, 92 percben pedig a tempója is megfelelő.
Amilyen jól indított, annyira hamar süllyedt középszerbe a Chappie. A nyitójelenetet követő akció kivételével alig történt benne valami, pedig technikailag és látványvilágra nagyon rendben van, erre lehetett volna építeni. Helyette majdhogynem a teljes kétórás játékidő alatt azt kell nézni, ahogy nevelgetik ezt a szerencsétlen robotot, ami eleinte cuki, de ekkora dózisban hamar fárasztóvá válik. Legalább Hugh Jackman láthatóan élvezte a szerepét.
Tényleg egy egész jó dráma, amire leginkább Sam Rockwell alakítása miatt fogok emlékezni. Igaz történeten alapuló film, mégis eléggé mesterkélt és "forgatókönyvszagú" módon van tálalva, ami rontott az összképen, ebből szerintem többet is ki lehetett volna hozni.
Sajnos az egyedi és szürreális képi világ elismerése mellett sem tudott lenyűgözni vagy különösebben szórakoztató lenni számomra. Az elnyomó rendszer elleni küzdelmet, forradalmat már számtalanszor láttam ennél érdekesebben, számomra itt csak a miliő volt újszerű, de lehet, hogy csak az idő járt el felette.
Iszonyatosan cuki "stop-motion" mese Norvégiából. Egyrészt nagyon tetszett az az aranyos és vicces történet, amit elmesél, illetve a szerethető karakterek. Másrészt nem tudtam nem értékelni azt az iszonyatos mennyiségű melót, amivel járhatott, hogy a készítők egy grand prix versenyt ezzel a technikával úgy megcsináljanak, hogy az ember végig érzi a sebességet.
76 Old Henry (2021)
Nagyon nagy pozitív meglepetés volt számomra az Old Henry, amit bátran tudok ajánlani. Remekül felépített történet, feszült párbeszédek, még feszültebb, véres és hiteles akciójelenetek (amelyekből csak éppen annyit kapunk, amennyit a történet megkíván), illetve két kiváló színészi alakítás (Stephen Dorffot mindig jólesik normális szerepben látni).