A maga bugyuta popcorn sci-fi műfajában teljesen vállalható darab. Ryan Reynolds sokadszor önmagát alakítja, de ez jól áll neki. A családi szál aranyos, sőt, olykor megható. Az akciók és a látvány is rendben vannak (egy CGI-karaktert kivéve). Nem egetrengető, de határozottan jobb, mint amire számítottam.
Kimagaslónak semmiképp nem mondanám, de egynek teljesen jó volt. Valóban kissé tévéfilm feelingje volt. Nekem egyértelműen a múltbeli szál jött be inkább, az legalább nyomokban tartalmazott Beach Boyst, illetve, Paul Dano határozottan jobb színész, mint John Cusack. Szerintem, a mai profi sminkesekkel simán játszhatta volna Dano az idős Brian Wilsont is, jobb lett volna. Így kicsit olyan érzésem volt, mintha nem is ugyanazt a karaktert látnám a két idősíkon.
Sajnos a történet drámaisága ellenére nem fogott meg a film. Komoly témákkal foglalkozik, de végig olyan érzésem volt, hogy a cselekmény egy helyben toporog.
A Jessica Chastain-show Korrekt életrajzi film, amit elsősorban Jessica Chastain kiváló alakítása, másodsorban a tévés hittérítés témája emel az átlag fölé. Iszonyat, hogyan tudják emberek hülyítésére, pénz kicsalására használni ezt a médiumot a mai napig. Nem ismerem a teljes történetet, annyit tudok, hogy Tammy Faye-nek a valóságban sokkal több köze volt ehhez, mint amit a film alapján sejtenénk. Nekem ez a "mosdatás" nem túl szimpatikus húzás. Ezen kívül viszont egy profin elkészített dráma.
Az előzetes láttán az alapkoncepciótól sem dobtam anno hátast, sajnos a végtermék is elég középszerűre sikeredett. Már eleve a két szálon futó cselekménynek sem láttam értelmét. A film a jelennel indít, a történet nagy része mégis a múltban bontakozik ki. A kórházas jelenet tetszett, illetve volt egy-két izgalmas patthelyzet a házban is. Ezeket leszámítva viszont sem a karakterek (főleg a kisebb mellékszereplők), sem a köztük lévő párbeszédek nem jöttek be. Olyan tipikus Netflix-feelingem volt, mintha egy olcsó játékot csomagoltak volna szép díszdobozba. Aki egy Hang nélkül szintű élményre számít, az csalódni fog.
Többen írták előttem, hogy a film kissé vontatott, az elején magam is így éreztem. A film a realitás talaján maradva mutatja be a nyomozást, nem kapkod, sok a gyanúsított, kusza az egész ügy. A második felére felpörögnek az események, sőt egy egészen izgalmas autós üldözést is láthatunk. A két főszereplő tetszett. Egynek jó volt, de számomra nem több.
Én alapvetően szeretem Wes Anderson filmjeit, sőt bizonyos filmjeit a kedvenceim közé sorolnám (Tenenbaum, Grand Budapest Hotel, Kutyák szigete), de ez nagyon nem jött be. Tipikus film Andersontól, a tőle megszokott stílusjegyekkel, nekem viszont nagyon tömény és túlírt volt, a legtöbb fejezet nem tudta végig fenntartani az érdeklődésemet. A színészeket viszont elismerem, szerintem Jeffrey Wright és Benicio del Toro voltak a legjobbak.
Zen és melankólia Kogonada előző filmje óta (Columbus) kíváncsian várom, mivel rukkol elő az író-rendező. Nem tudom mindenkinek ajánlani, mert egy lassú tempójú, meditatív dráma, amit minden szépsége mellett végig átjár a melankólikus hangulat. Nálam nagyon betalált, egyszerre volt megható és felemelő. Colin Farrell pedig a Batman Pingvinje után egy sokkal visszafogottabb arcát mutatja, ami szintén jól áll neki.
A drámai vonal erős, viszont nagyon nem tudtam azonosulni a főhőssel, egy utolsó rohadék, aki mindenkivel szemét és senkivel sem törődik. Persze ez a viselkedés nem a véletlen műve, ahogy a film be is mutatja, a karakter fejlődésének is van egy íve (még ha nem is túl meredek), de mire ideértünk, engem már eléggé lefárasztott.
David O. Russell egy korai rendezése, nem rossz, de azért volt honnan fejlődnie. Egy szituációs komédia, ahol fura karakterek keverednek hülyébbnél hülyébb helyzetekbe. Volt benne pár poén, de a készítők egy kicsit túltolták, a végére már minden is megtörtént.
Elsősorban a remek, "feel-good" hangulata miatt tetszett PTA filmje, kiválóak a 70-es évekbeli zenék, illetve a két főszereplőt is nagyon bírtam. Mind Alana Haim, mind Cooper Hoffmann iszonyatosan jófej és szórakoztató karaktereket játszottak, ráadásul a kémia is működött kettejük közt. Nincs szokványos történetvezetése, inkább laza szövésű jelenetek sorozata, melyek nem egyformán erősek, de többnyire működnek (nálam a kamionos szál vitte a prímet Bradley Cooperrel).
Tetszett a film, egy igazán monumentális alkotás, az én ízlésemnek azonban egy kicsit túlságosan is varázslatos és meseszerű a látványvilága. Viszont egy nagyon szép történetet mesél el.
67 A víz érintése (2017)