Egy nagyon jó dráma Branagh rendezésében és önéletrajzi ihletésű forgatókönyve alapján, ami humortól sem mentes, nem egyszer nevettetett meg, én a téma ismeretében komorabb hangvételre számítottam. A színészek kiválóak, bár szerintem az anyukát alakító Catriona Balfe érdemelte volna meg igazán az Oscar-jelölést, de a nagyszülőket alakító Judi Dench/Ciaran Hinds párostól sem sajnálom.
Nem igazán tetszett ez a film-noir/horror/vígjáték egyveleg, főleg H. P. Lovecraft világába helyezve. Nagyon stílusidegennek éreztem a szerző eredeti munkásságához képest, a furcsa és idétlen humora sokszor kidobott az élményből.
A négy Oscar-díj és a pozitív kritikák ellenére egy kisebb csalódás volt. Valóban szép és lírai film, a felvételek gyönyörűek és az akciók koreográfiája remek, bár egy kivételével (amely kivétel véleményem szerint egyben a film legjobb jelenete is) ezek eléggé mesebeli, gravitációt meghazudtoló és balettszerű jelenetek, ami nem igazán áll közel a szívemhez. Érdekesen indul, majd a közepén nagyon leül, csak hogy az utolsó 30 percre ismét felpöröghessen. Hasonló film a 2 évvel későbbi "Hős", amit sokkal inkább ajánlanék, mert annak egy erősebb drámai történet az alapja.
Szép film, és egy remek alakítás Will Smith részéről, bár aki kicsit is hallott Richard Williamsről, az tudhatja, hogy ez egy többszörösen szűrt, hollywoodi filteren keresztül bemutatott történet, ami csak részigazságokat tartalmaz. Itt sem volt egy maradéktalanul pozitív figura, de a valóság ennél sokkal durvább. Így is tetszett, de számomra zavaró volt, hogy ebből a sztoriból mindenképp egy tipikus, felemelő drámát kellett csinálni.
Hangulatos komédia, a legfőbb ereje a remek zenékben és a poénos karakterekben rejlik (ami nem kis részt a Hoffman/Ifans/Nighy-szintű színészeknek köszönhető). Nem egy eget rengető alkotás, de egyszeri szórakoztatásra tökéletes.
Egy fordulatokra építő és sajátos atmoszférával operáló horrorfilm, sajnos előbbitől finoman szólva nem voltam elájulva. Ígéretesen indított, az eleje tetszett, de egy ponton nálam szétesett a cselekmény. A gyerekszínészek jók voltak, viszont az aberrált "gonoszok" legalább annyira voltak idegesítők, mint ijesztők.
Nem ismertem a Bielski-fivérek történetét, ami kétségkívül jó alap egy második világháborús drámához. Sajnos ennek ellenére elég sok az elcsépelt sablon, következetlenség és hollywoodi elem benne, picit elnyújtottnak is éreztem. Ezek miatt a hasonló filmek mezőnyéhez viszonyítva közepesnek mondanám, pedig több is volt benne.
Nagyon jó médiakritika, amely ma is megállja a helyét. Faye Dunaway kiváló a karrierista nő szerepében, de minden nagyobb névnek megvan a maga nagy momentuma (mondhatnám Peter Finch és Robert Duvall egyes jeleneteit, de akár Ned Beatty monológját is). Számomra egyedül a politikai szál lógott ki kissé, a lezáráshoz persze szükség volt rá, de kicsit erőltetettnek és a film többi részéhez képest gyengébbnek találtam.
Ez a film egy menő adrenalinbomba, az alapjául szolgáló rövidfilmet bírtam, de másfél órában ugyanez már kicsit sok volt. Szerintem akármennyire jó az ötlet, nem volt szüksége egy egész estés akciófilmre. Eleinte élveztem (főleg Sharlto Copley alakítását), viszont a második felére a jó akciójelenetek ellenére számomra kissé nevetségessé vált, elsősorban a gyenge történet miatt.
Egy kémfilmként indul, kifejezetten tetszettek a beszélgetések Stephen Rea és Forest Whitaker karakterei között. Egy ponton azonban vált a film, innentől egyrészt lelassul a tempója, másrészt műfajt is vált, inkább a romantika kerül középpontba, ezt egy kicsit kiábrándítónak találtam. Emellett sajnos a film "nagy csavarja" számomra már a felfedezés előtt megvolt, így nem tudott meglepni. Értem, hogy miért kedvelik oly sokan, de szerintem ez a film a megjelenésekor üthetett igazán nagyot.
Azért tetszett, mert életszerű. A film nem akar nagy dolgokat mondani, csupán bemutat egy embert, aki lecsúszott alkoholistaként próbálja kicsit rendbe rakni romokban heverő életét. Mindezt nem lehangoló, drámai módon teszi, könnyed darab, amely végig lekötött. Steve Buscemi az egyik személyes kedvencem, és itt is jó volt látni. Az ilyen filmekre azonban nem mindenki fogékony, többen unalmasnak találnák, ezért nem is az a mindenkinek ajánlható kategória.
Nagyon jól szórakoztam a filmen, nem kellett volna eddig húznom a megtekintését, kitűnő mese. A "Pókember-hangulat" nagyon átjött, Miles Morales, az új karakter háttértörténete érdekes volt, és a poénok is javarészt jók voltak.
Bagota Bélát valószínűleg erősen megihlette a skandináv krimik hangulata, készített hát egyet, a havas északi tájat pedig felváltotta a havas erdélyi táj. Kerek sztorival és egy jó szereplőgárdával operál a film, teljesen rendben volt. Szerintem a "nagy csavarra" azért lehetett számítani, annak ellenére, hogy előtte nem egy, nem kettő karaktert dobnak be a néző megtévesztésére, mint lehetséges elkövető.
81 Belfast (2021)