Híres színészek és egy viszonylag érdekes történet. Nem vicces és néhol kínosan erőltetett. Nem volt nézhetetlen, de szerintem csak a színészek miatt...
Számomra Pókember a legérdektelenebb Marvel-hős. Ebből kiindulva talán az is érthető, hogy a film agyon volt nyomva kínos tiniviccekkel. Kicsit olyan érzésem volt, mintha ez a film a fiatalabb generációt akarná megfogni és beszippantani a Marvel-univerzumba. Mint külső szemlélő, a film sztoriját röhejesen bénának találtam, a főszereplő pedig az egyik legunalmasabb karakter a világban. Ha ezen az úton halad tovább a Marvel, akkor olyan minőségbeli zuhanásnak leszünk szemtanúi, mint az új Star Wars esetében.
Az új sorozatnál sokkal hitelesebb történet bemutatás. Az eredeti felvételek és az elbeszélések nagyon hatásosak. Az oroszok persze szépítik a történetet....
Már a megnézése előtt sejtettem, hogy a sorozat azért olyan népszerű, mert az emberek nagy része semmit nem tud Csernobilról. Pont ez az, amit a Bohém Rapszódia mintájára meglovagolt a sorozat. A szörnyű eseményeket túldramatizálták, itt-ott elferdítettek dolgokat, és így tálalták a mindenre vevő nézőknek.
Érdekes, hogy már egy tucat Csernobilról szóló film készült, de csak ez lett népszerű. Pl. aki látta a A nulladik óra dokumentumfilmet, annak ez a sorozat semmi újat nem tud mutatni.
Ha leszámítjuk a túltol oroszellenes hozzáállást, a túlzott drámázást és a teljesen hiteltelen, de az HBO által kötelező pucérkodást, akkor ez a minisorozat igenis élvezhető.
Borzalmas film, életem legrosszabb mozis élménye. Még soha nem jöttem ki moziteremből idő előtt, de most majdnem megtörtént. 2 óra tömény visongás és üvöltés, miközben a látvány alulról súrolja egy videójáték grafikáját. A történet gyerekesen idióta, a szereplők pedig irritálóbbak mint Godzilla súlyfeleslege.
Kicsit csalódtam, mert többet vártam a filmtől. A sztori izgalmas, és szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az a tény, hogy fegyvertelenül egy kis szigeten van az ember és a sötétbe bárki lehet ott velünk, elég ijesztő. Ezen a szálon egy izgalmas thriller is kikerekedhetett volna. Sajnos a készítők inkább az erkölcsi lelkizős úton indultak el, amit a színészek, főleg Butler nagyon gyengén hozott. Ezért lett a vége annyira unalmas.
A panda karaktere önmagába nem elég ahhoz, hogy elbírjon egy saját sorozatot. Én már a három mozifilmet is sokaltam. Ez a sorozat nagyon gagyi és sajnos még csak nem is vicces.
Érdekes, hogy egy ilyen semmitmondó karakternek ilyen nagy szerepet szántak a Marvel Univerzumban. Önmagában a film lekötött, és néhol még vicces is volt. Az előző résznél mindenképp jobb volt. Darázs kb annyira indokolt szuperhős, mint Fekete Párduc.
Az egész film hullámzott, hol elfogadható, hol rémisztően gagyi volt. Tény, hogy a DC egyik legerősebb filmje, de akkor is csak egy Thor koppintás az egész. Egyszer mindenképp megéri megnézni, de ne legyen túl magasan az a bizonyos léc.
A második rész után mindenképp látni akartam a befejező epizódot. Az előzetesek nagyon epikusak és izgalmasak voltak. Sajnos a film maga nagyon gyenge lett. Sok esetben nevezhetném viccesen gagyinak is. Voltak jó jelenetek és a káoszt is sikerült valamennyire átadni. De a főgonosz illetve az események nem voltak méltóak a lezáráshoz. Batman utolsó jelenete, Vasembert idézte ami főleg kiakasztó volt.
A műfaj kedvelőinek ez egy kiemelkedő darab. Kis gyermekként talán még én is élveztem. De semleges felnőtt nézőként, inkább kínszenvedés egy ilyen filmet újra megnézni.
Tarantino többi filmjével egyetemben ez sem fogott meg, sőt itt ráadásul még untatott is. Nagyon gyenge eresztés. Ezen a vérfröcsögős jeleneteken nem tudom, hogy nevetni vagy sírni kéne?
Sokáig nem tudtam miért különleges ez a film. Számomra egyszerre tetszett meg nem is a műfaj. Ennek ellenére sokkal nézhetőbb, mint a filmjeik többsége.
Gyerekként érdekesek voltak ezek a filmek, de felnőttként már elég gyengék. Van aki megragad és örök kedvencként tud rájuk gondolni, de igazán élvezni felnőtt fejjel nem lehet.
65 Már megint te?! (2010)