Fekete Gandalf

Csak simán gyatra
Megnéztem anélkül, hogy bármiféle előítélettel ültem volna le elé a woke, polkorrektség vagy a genderkultúra iránt. Nos, hát ezek figyelembevétele nélkül is csak simán gyatra a sorozat: lapos karakterek, gyenge színészek, gyermeteg cselekmény. A "jelmezek" gyakorlatilag nevetségesek, még a Vasszív-páncél is... Nem beszélve a köpenyes srácról (a neve nem maradt meg: csapnivaló karakter egy csapnivaló színész alakításában). Ami pozitívum talán, ahogy a Marvel-féle technológia és mágia szembeállításra kerültek egymással (eddig minden hősnek olyan ellenfele volt, aki hasonló erőrendszert használ, mint ő, úgyhogy ez egészen újító ötlet volt). Sajnos ennyi az egyetlen pozitív dolog, amit el tudok ... több»

Megszépítette az idő: a kortárs felhozatalban tarolna
Annak idején csúfos pénzügyi bukásként vonult be a Disney-könyvelés lapjaira, pedig a film maga… nos, nem volt rossz..., mondhatni egész jó. Sőt, azóta csak egyre jobbnak tűnik. Nem mintha klasszikus volna, de a kortárs mezőny bűzlő posványához viszonyítva szinte már-már filmként működik. A Jake Gyllenhaal vezette kaland ezerszer sablonosabb volt, mint amit a Prince of Persia videojáték rajongói reméltek – viszont a rendezés, a tempó, a látvány és a színészi játék összessége egy abszolút nézhető mozit eredményezett. Olyat, amit még filmként is lehet értelmezni. És ez ma már bőven a dicséret kategóriája. A netes streaming szolgáltatók „made in green screen” förmedvényeihez képest ez ma Os... több»

Már megint egy dilis (vagy inkább semmitmondó) amcsi film
Ez egy újabb marketingcélokra optimalizált, biztonsági játékká silányított tartalomcsomag, amit "filmnek" neveznek, mert a Netflixen legalábbis nem szokás mást csinálni. Mindenki csillog, mindenki jól néz ki, mindenki érthetetlenül sebezhetetlen, és mindenki úgy viselkedik, mintha egy Vogue-fotózásról esett volna be a forgatásra. Ez itt a Halhatatlan Gárda 2, vagyis a posztmarvelizált akciófantázia következő fejezete, ahol a dráma csak addig tart, amíg a következő bullet-time vágás el nem nyeli. Charlize Theron, a hollywoodi szürkeség fekete özvegye ugyanazt a ridegen vagány, poszttraumás tekintetet hozza, mint az elmúlt 15 évben minden második szerepében. Pedig valaha nemének egyik legtehet... több»

Gyatra
A japánok az animációs filmek igazi királyai, de ezt a beteg, mégis szatirikus és intelligens agymenést, amilyen a Rick és Morty, csak az amerikaiak tudják összehozni. Valahogyan nem tudják megfogni a nyugati szatírát, erre a stílusra egyszerűen nincsenek berendezkedve, nem illik bele sehogy a modern japán kultúrába, és ez a végeredményen is nagyon látszik.

Az utóbbi idők legalulértékeltebb sorozata
Ez a sorozat egyetlen dolgot csinál hibátlanul, de azt olyan finoman, hogy a néző észre sem veszi: elismeréssel bánik a néző idejével. Nem néz hülyének. Nem tapicskol a nosztalgiában, hanem felöltözteti, finomra vasalja, majd saját történetébe helyezi. És ez már önmagában olyan ritka a kortárs sorozatiparban, mint jó ízlés egy TikTok-videóban. Stephen King neve legtöbbször a horrorral fonódik össze, itt viszont a történet a lélek mélyebb, érzelmesebb bugyraiba vezet. James Franco – akit a fél világ már leírt, vagy soha meg sem írt – most végre megmutatja, hogy képes eljátszani valakit, aki nem saját magát játssza. A tanár, aki visszamegy a múltba, hogy megakadályozza Kennedy meggyilkolását,... több»