Minden idők legtöbbet elemzett űroperája, nem véletlenül, hiszen rendkívül precízen összerakott és átgondolt film, amire közel 60 év távlatából is hivatkoznak, egyes jelenetsorai pedig a popkultúra szerves részévé váltak. A precizitás nem véletlen, hiszen a híresen maximalista zseni, Stanley Kubrick munkáját dicséri, s a Ragyogás után talán az Űrodüsszeia a legismertebb filmje. Bravúros, ahogy már 60 évvel ezelőtt ennyire jól meg tudtak írni egy AI "karaktert", annak ellenére, hogy akkoriban egy ilyen dolog még javarészt csak elméleti síkon létezett. Na de mégis akkor mi a bajom a filmmel, ami miatt 3 csillagos értékelést ér, holott nem egy átlagos filmről beszélünk? A válasz az, hogy bár sz... több»
A Disney utolsó A Disney a ’90-es évek végére már kezdte elveszíteni azt a lendületet, amit az Aladdin–Oroszlánkirály–Herkules trióval még sikerült fenntartania. A stúdió érezte, hogy kell valami friss, valami új, de még nem jutottak el oda, hogy tövig nyomják a CGI-gázt, és minden filmet egy betanított algoritmussal írassanak meg. Így született meg a Mulan (1998), ami valahol a klasszikus Disney és a modern történetmesélés határán egyensúlyozik – és bár nem hibátlan, még mindig az egyik legjobb a korszak Disney-filmjei közül.
Őskori road movie Volt egyszer egy korszak, amikor a VHS-kazetta volt a gyerekszobák legféltettebb kincse, és ha egyszer beakadt a lejátszóba, az nagyobb tragédiának számított, mint amikor a tamagocsid elpusztult. Az őslények országa (1988) pedig pontosan az a film volt, amit rongyosra néztünk, visszatekergettünk, és minden egyes alkalommal ugyanúgy megkönnyeztünk.
Egy igazi érzelmi hullámvasút, egy ősfilmes road movie, amiben árva kis dínók menekülnek, vándorolnak, és közben annyira összenőnek a nézővel, hogy még harminc év után is libabőrös leszel, ha meghallod a Somewhere Out There dallamait.
Aztán ott van a nosztalgiafaktor: azok a kézzel rajzolt, meleg tónusú hátterek, amikhez foghatót a mai CGI-túltolt... több»
Mérföldkő a filmtörténelemben Vannak filmek, amelyek korszakot nyitnak, amelyek újraírják a játékszabályokat, és amelyek után semmi nem lesz ugyanolyan. Steven Spielberg ezzel az 1975-ös remekművel konkrétan feltalálta a modern blockbustert, és úgy rakta össze a filmtörténelem egyik legzsigeribb horror-thrillerét, hogy a legendás főszereplője – egy teljesen használhatatlan animatronikus cápa – a film háromnegyedében nem is látszik. És tessék, mégis működik. Sőt, ettől működik igazán. A felépített mitológiától.
De beszéljünk a lényegéről: itt nem Jason Statham ugrál CGI-giccsbe fulladt díszletek között, nem a zöld háttér menti meg a rendezőt a tehetségtelenségtől, hanem egy igazi filmes, egy valódi látásmóddal rendelkező ... több»
Filmes atomkatasztrófa James Gunn fogta a DC-t, összekeverte egy Deadpool-poszterrel, megszórta egy maréknyi Tarantino-rajongásból elcsent vérfürdővel, majd ráküldte egy CGI-gigacsillaggal. Az eredmény? Egy kétéves gyerek morális mélységével megáldott, harsány, öncélú bohóckodás, ahol a humor fárasztóbb, mint egy reptéri biztonsági ellenőrzés, a karakterek pedig úgy hullanak, mint az első napos gyakornokok egy bányarobbanásnál. Csúnya ezt mondani, de bőven alulmúlta a 2016-os változatot is.
Az Öngyilkos osztaggal James Gunn ismét bizonyítja, hogy ha a világon csak egyetlen dolgot kéne csinálnia, az egy szuperhősfilm lenne. És ha egyetlen dolgot nem kéne csinálnia, az IGAZI film lenne. A csávó, akinek a karrierje a... több»
89 2001: Űrodüsszeia (1968)