Elgondolkodtató A filmet elemezve kiderül, hogy nem hibátlan, és egy-két helyen kissé szájbarágós. Ám nekem meggyőződésem, hogy ilyen filmekre igenis szükség van. A szókimondás manapság nem mindig kifizetődő, és a film arra figyelmeztet, hogy néha meg kell szólalni, és kockáztatni kell. Nekem egészében nagyon tetszett! Bill Nighy pedig - mint mindig - leckét ad színészetből!
„Csontvázak” a múlt szekrényéből... Érdekes, izgalmas film arról, hogy a múlt néha visszaköszön. A sikeres tévés műsorvezető élete szinte pillanatok alatt rémálomhoz lesz hasonlő. „Valaki a múltból” zaklatni kezdi őt és családját. Nem egy szokványos sztori, a film befejezése pedig ismét elbizonytalanít: semmi sem örök, semmi sincs végérvényesen megoldva. Mind Daniel Auteuil, mind Juliette Bioche kitűnően alakít.
Senki sem mond el mindent... Egy meglepően őszinte film arról, hogy mindenkinek vannak titkai, bármennyire is leplezné. A történet tanulságos, és meglepően „ütős”. Kitűnő alakítások fűszerezik, igazi csemege. Az ilyen filmeket - melyekből, valljuk be, kevés van - nagyon szeretem! A műfajban ehhez hasonló filmek: Hogyan nevezzelek?/Le prenome/ vagy a Carnage/Az öldöklés istene
Értékelés: 8/10
Gyöngyszem! Hatalmas film, olyan történet, amelyet az ember sohasem felejt el. Ráébreszt életünk törékeny mivoltára és az igazi emberi értékek fontosságára.
Jobb lehetett volna Csak átlagosra sikeredett a film, pedig az alapötlet jó. A film általános üzenetén kívül - hogy ugyebár az élet már csak ilyen - nem sok minden jött át. Nekem csalódás, bár Savage játéka nem volt rossz. Plummer teljesen furcsán hatott szerepében...
MIndenki tudja... Nekem kifejezetten tetszett a film, néhány kisebb hibája ellenére. Talán az tetszett benne a legjobban, hogy nem a hollywoodi klisékkel operál, hanem európaibb, és a sokak által vontatottnak ítélt film így drámaibb, és talán igazabb. Különösen Javier Bardem és Ricardo Darin játéka tetszett, de minden színész a helyén volt. A vége sem volt rossz. Mindent összevetve: 7,5 pont a maximális 10-ből.
Érdekes, izgalmas film. A téma jó, és bár csak közepesre sikeredett, a színészek jól alakítanak. Hackman és Widmark nagyon jók. Én azért keveslem, hogy az IMDb-n csupán 5,7-es osztályzatot kapott. Az én osztályzatom: 6,5/10
Csodálatos történet! Nagyszerű film, sok mondanivalóval. Anthony Hopkins pedig ismét kiválóan alakít. Különben Brat Pitt sem rossz, és ki kell emelnem Claire Forlani teljesítményét, aki nagyon vonzó és hiteles a filmben. Egyfajta „tanítómese” felnőtt embereknek, de nagyon jó! Engem különösen az a rész fogott meg, amikor az apa (Hopkins) a helikopteren beszélget a lányával (Forlani), és az igaz szerelemről beszél.
Nagyon jó, izgalmas, pörgős sorozat. Depardieu és Magimel kitűnően alakítanak, a történet sok valódi problémát is felvet, jó korrajz. Ami egy kicsit zavart, hogy a politikai diskurzus egy kicsit szájbarágós, de ha ettől eltekintünk, minden rendben lesz. 7/10
Nagyon szép szerelmi történet, kitűnő színészekkel, a fényképezés kitűnő. Ralph Fiennes kitűnően alakít, és Kristin Scott Thomas is nagyon jó. Juliette Binoche alakítása nem alaptalanul érdemelte ki az Oscar-díjat. Talán túl hosszú a film, helyenként vontatott, de a történet magával ragadó. Bár a filmben alakított Almásy nem életrajzi hitelességű, a film varázslatos!
Az alapötlet kimondottan érdekes. Hogyan lehet és ha lehet, mennyire érdemes kommunában élni? Erre ad választ a film, bár egy ilyen kaliberű rendezőtől azért többet vártam. Ez nem jelenti azt, hogy a film nem jó, a két főszereplő (Thomsen és Dyrholm) kitűnő. A nagy „családban” való együttélés kudarcba fullad, és már az elején - amikor pedig még nagy a lelkesedés - érezzük, sejtjük, hogy minden kényszeredett, mesterkélt. A filmnek eléggé lehúz a hangulata, tehát nem egy „örömünnep¨.
A főhős egyedül marad Nagyszerű történet arról, hogy az élet gyakorta máshogy alakul, mint ahogy szeretnénk. Christoffer, aki igyekezett eltávolodni az apja által megszabott vonaltól, egy éttermet vezet távol szülővárosától. Apja halála után mégis arra kényszerül /anyja kérésének engedve/, hogy átvegye a nagy cég vezetését, megpróbálván megmenteni a csődtől. Eközben egyre inkább megromlik viszonya feleségével, aki több figyelmeztetés után faképnél hagyja. Christoffer így az örökség áldozata lett. A film végén még felsejlik a lehetőség arra, hogy a házaspár kibéküljön, ám a heppiend elmarad: Christoffer már beletörődött abba, hogy semmi sem lesz a régi. A filmben arról is képet kapunk, hogy a nagy cégek átalakulás... több»
Mérföldkő Amikor ezt a filmet láttam, még nem tudtam, hogy a Dogma-filmek egyikéről van szó. Ennek ellenére erősen megfogott, és tulajdonképpen akkor szerettem bele a dán filmekbe. Az biztos, hogy nálam mérföldkő volt, nagyon erős, nagyon ütős. Ulrich Thomsen, Paprika Steen és a többiek mind-mind nagyszerűek. A skandináv mozinak pedig úgy általában is van egy erőssége. A társadalom visszásságait és az egyén belső vívódásait kitűnően ábrázolja.
Határozottan jó film. Bár sokan kritizálják, és nem élvezik, szerintem nagyon is a helyén van. Az Egek ura mesterien bemutatja a mai társadalomban észlelhető közönyt, a sivárságot, azt a furcsa állapotot, ami a fejlett Nyugatot jellemzi. A közbeszéddel és a sok üres dumával ellentétben, a mai ember csak magára számíthat. A már munkájukat elvesztők számára átnyujtott paksaméta semmit sem segít. Ráadásul ezek az emberek önhibájukon kívül kerültek a partvonalra. Clooney kitűnően alakítja azt a sehová sem tartó megmentő - végrehajtót, aki sok tízezer kilométert utazik, hogy kirúgjon állásából ismeretlen embereket. Nagy fizetése, jó megélhetése van, magáneletét már rég feláldozta. Motivációs trén... több»
Isten csendje Ez a film félelmetes! Talán a legjobb film, amit valaha láttam. Bergman zsenialitása benne van, magában hordozza a legnagyobb kérdéseket, amit ember csak feltehet magának. „Isten csendje” áthatja a filmet, az ember csak ámul, milyen mélységeket és magasságokat jár be ez a csupán 80 perces alkotás!
71 Kávé és szerelem (2005)
A filmet elemezve kiderül, hogy nem hibátlan, és egy-két helyen kissé szájbarágós. Ám nekem meggyőződésem, hogy ilyen filmekre igenis szükség van. A szókimondás manapság nem mindig kifizetődő, és a film arra figyelmeztet, hogy néha meg kell szólalni, és kockáztatni kell. Nekem egészében nagyon tetszett! Bill Nighy pedig - mint mindig - leckét ad színészetből!