Monumentális dráma! Szerintem minden idők egyik legjobb filmje. Amellett, hogy kitűnő a cselekménybonyolítás és a szereplők kiválóan alakítanak, a főszereplő Brandauer egyszerre emberi, démoni, természetfölötti és hétköznapi. Szabó István kiválóan mutatja be egy becsvágyó színész érvényesülési kényszerét, majd elkerülhetetlen bukását egy olyan élethelyzetben, ahol nem minden fehér vagy fekete, legalábbis az elején még nem az. Hendrik Höfgen alakja nagyon összetett, úgy vagyok vele, hogy még most is, amikor már ötödször nézem végig, komoly kérdéseim vannak a főhős vívódásaival kapcsolatosan. Szabó nagyon érdekes témákat vet fel / anyanyelv/otthonmaradás/menekülés/ barátokkal való kapcsolat/ behódolás/. Höfgen t... több»
Pergős, izgalmas thriller, kettős szerkezettel és üzenettel. A Sean Penn és Naomi Wats által életre keltett házaspár nehéz helyzetbe kerül, ami valójában épp annak köszönhető, hogy az általuk választott hivatás magában hordozza a veszélyt, hogy magán - és családi életük könnyen és gyorsan darabokra hullhat. A film nagyon jól érzékelteti, hogy ezek az emberek mennyire ki vannak téve vezetőik kényének - kedvének, és hogy az ember értéke náluk szinte nulla. Mind Penn, mind pedig Watts nagyon jól alakítanak. Hogy a végén mégis happy-end lesz, azt már megszoktuk, ám a film ezzel veszít értékéből. A film végén a férfi főszereplőnek a demokráciába vetett hitéről szóló szövege szép, szép, de a tör... több»
Többet vártam ettől a filmtől Amikor a főszerepben két olyan színész van, mint Ralph Fiennes és Tilda Swinton, az ember felkészül arra, hogy itt valami kivételes élményben lesz része. Legalábbis erre számít. Ez a film pedig messze nem az, ami lehetett volna belőle. A színészek jók, de a történet kusza, hisz ezeknek az embereknek egy teljesen beteg kapcsolatrendszere van, nem is lehetne más az életük. Talán a film végén Guadagino rendező kárpótolja a közönséget egy fordulattal és egyben tanulsággal, amikor Tilda Swinton megkönnyebbül a rendőr autogramm-kérése után. Összességében a film gyenge, nem villanyozott fel semmivel.
A csontváz a szekrényből A film az átlagosnál jobb, a főszereplők pedig kiválóak. Különösen Glen Close játéka emelkedik ki, akinek már legalább két Oscar-díj kellene, hogy legyen a tarsolyában. A történet életszerű, a feleség az árnyékban marad, feláldozván a karrierjét. Megalázó helyzet, de ő is jó részben hibás saját döntéséért, ami az eredményhez vezetett. Az érem két oldala...
Stanley Kubrick egyik remek filmje. Bár egy kicsit kusza a történet, és a néző türelmetlenül várja a fejleményeket, nem azt kapja, amit várt. Vagyis nem úgy, ahogy várta. A felső középosztály-beli család éli a megszokott életét. A férj sikeres orvos, a feleség szép és titokzatos. Épp ez lesz a cselekmény beindítója. A férfi és nő közötti bizalom, illetve annak elvesztése a fő téma, ugyanis a nő csak úgy, a semmiből elkezdi provokálni a férjét. Egyértelmű, hogy egy ilyen játszma kimenetele bizonytalan. A film végére meggyőződhetünk arról, hogy bár a házaspár a megbocsátás útján halad, életük soha nem lesz már a régi. Az égó túlfeszítettsége percek alatt lerombolhat mindent. Aztán maradnak a r... több»
Óriási! A legjobb „beszélgetős” film, amelyet valaha láttam! Azoknak nem való, akik egy klasszikus cselekmény-vezetést várnak. Igazi csemege, amolyan színházi jellegű, sziporkázó humorral, nagyszerű fordulatokkal, kitűnő színészi teljesítményekkel. Őszinte, frappáns és emberi! NAGYSZERŰ!
Bosszúállók Ha mondjuk, tizenöt évvel ezelőtt néztem volna meg ezt a filmet (ami természetesen lehetetlen, hisz a filmet 2010-ben forgatták), valószínűleg jobban élveztem volna. Van benne fantázia, és a szereplők is jók, a történet pergős, és életszerűség is van benne. Valahogy mégis elfáraszt, hogy felnőtt emberek ennyi energiát pazarolnak erre a témára. Sajnos, társadalmunkban / munkahelyeken /fontos szerepet tölt be az önzés, a hatalomvágy hajszolása, a mások iránti ellenszenv. Még szerencse, hogy a film befejezésében egyszerre ott van a csavar, és ott van az is, hogy egyszer minden kiderül. Minősítés: 6,5/10
Életszerű dráma. Amint azt várni lehetett, Depardieu és Deneuve kiválóan teljesít, a történet mégis eléggé középszerű, én személy szerint jóval többet vártam. Az azonban talán erőssége a filmnek, hogy a mellékszálakban felfeslik ez a sokismeretlenes multikulti egyenlet / engem személy szerint nem dob fel, de van egyfajta szociológiai látlelet, amit el kell fogadnunk/. Antoine és Cecile szerelmi története fajdalmasan szép, ám a befejezés eléggé valószínűtlen, amolyan kérdőjeles happy-end. Tévedés ne essék, nem rossz film, de két ilyen ikon főszereplésétől én lényegesen többet várok.
Nem mindenkinek való... Az ilyen filmet nevezem én intelligens filmnek. Egyeseknek talán ingerszegénynek tűnik , én viszont minden pillanatát élveztem, és akár többször is megnézem.A párbeszédek kitűnőek, film egyrészt tükör egy tudathasadásos világról, másrészt pedig a hiteles emberi kapcsolatok fontosságát emeli ki.Bill Murray kiválóan jeleníti meg a kiégett színészt, aki semmi komolyat sem remél már az élettől. A lánnyal való találkozás váratlan és értékes pillanatokkal ajándékozza meg. Scarlett Johansson szintén kitűnő. A filmnek varázsa van, viszont nagyon megosztó: nem mindenki számára való...
Nincs ideális világ! Ennek a filmnek nemcsak hangulata van, hanem nagyon mély mondanivalója is. Kötelezővé tenném úgy a diákok, mint a tanárok, de még a szülők számára is. A történet jelképes, a kitűnő képzettségű és mindvégig következetes tanár, akinek mindene a hivatása, mégis „elbukik” élete vizsgáján. Persze, valójában nem ő bukik el, hanem rájön, hogy a körülötte lévő világ már nem a régi, és esély sincs rá, hogy az értékeket át tudja menteni. Bizony, reális történet, és manapság ennek az értékét vesztett világnak a közepén vagyunk. A legfőbb mondanivaló, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik az értékek szerint élnek, és sajnos, olyanok is, akik parazitaként, az értékek teljes megtagadása révén érvénye... több»
szarkazmus és valóság... Ez egy ízig - vérig francia film, nem szokványos és főleg nem a hollywoodi sémákat követi. Ami a fűszert jelenti benne, az az őszinteség és a kemény társadalomkritika. A szereplőknek lassan kirajzolódik valódi énjük. Tipikusan olyan film, amelyben nem a cselekmény, hanem az emberábrázolás a lényeg.
Olasz film, benne a lélek legyőzhetetlenségével Egy csodálatosan megalkotott film, a főszerepben sziporkázó Benignivel. A háború értelmetlenségének magas fokon való bemutatása, humoros és egyben szomorú, de a remény végül mégiscsak győz a kilátástalanság felett.
A legmagasabb csúcsokon Ez a film minden bizonnyal a filmtörténet legjobb 15-20 filmjének egyike. Nem szeretnék sorrendet felállítani, de talán egy magasságban van Bergman Úrvacsorájával, Szabó Mefisztójával, vagy Donnersmerck alkotásával, A mások életével és sorolhatnánk. Haneke elképesztően nagyot tud alkotni azzal, hogy tükröt tart a társadalom felé. Könyörtelen, de ugyanakkor finom is tud lenni, és olyan szögből mutatja meg a világot, hogy csak ámulunk: Lám, lám, igen, ez az, amit nem akarunk tudomásul venni. Kötelező megnézni, de csak azoknak, akik a valóban jó filmeket imádják!
Az élet maga! Ez a film olyan, mint az élet. Persze jó értelemben. Kellemes, ízes, elgondolkodtató. A valódi, igaz értékekre fókuszál, arra, hogy a boldogság bennünk van, és tőlünk függ, hogyan fogjuk fel az életet. Jean Reno hatalmas formában van a nagyapa szerepében. Ezt a filmet kötelezővé tenném azoknak, akik nagyvárosi életmódjuk miatt lenézik a vidékieket.
majdnem jó... Ez a film olyan volt, mint egy beteljesületlen szerelem. Jót ígért. Az alapötlet kitűnő volt, a színészek pedig jók, de valahogy szétesett az egész, vagy inkább nem állt össze. Egy kicsit az volt az érzésem a végén, hogy „minek is kellett?”
Szép történet Anthony Hopkins játéka mindig valami különleges élménnyel kecsegtet. Nincs ez másképp ebben a filmben sem. Egyébként a film mindvégig élvezhető, a szereplők kiemelkedőt nyújtanak /Laura Linney is nagyon jó. Ennek ellenére nem mondhatnánk, hogy kivételes alkotás, itt valójában a színészek „cipelik a zongorát”. Átlagosnál azért jobb.
Zseniális az ötlet! A film igazi csemege lehet azok részére, akik nem a hollywoodi történetek rajongói. A hat, egymástól teljesen független, vagy annak tűnő történet külön-külön is megállja helyét, mégis valamilyen láthatatlan szállal fűzte őket össze a forgatókönyv írója. A film végén felállva csettinthetünk egyet. Igazi telitalálat ez: a sokszor felháborító életszituációkból alig képes az ember kikecmeregni, és ugye, a mai társadalom nincs mindig tekintettel a kisemberre. Aztán, ha történik valami szokatlan, mindenki csak széttárja karját. Pedig semmi sem történik véletlenül. Szóval, Damián Szifrón rendezése kivételes!
82 Mephisto (1981)
Szerintem minden idők egyik legjobb filmje. Amellett, hogy kitűnő a cselekménybonyolítás és a szereplők kiválóan alakítanak, a főszereplő Brandauer egyszerre emberi, démoni, természetfölötti és hétköznapi. Szabó István kiválóan mutatja be egy becsvágyó színész érvényesülési kényszerét, majd elkerülhetetlen bukását egy olyan élethelyzetben, ahol nem minden fehér vagy fekete, legalábbis az elején még nem az. Hendrik Höfgen alakja nagyon összetett, úgy vagyok vele, hogy még most is, amikor már ötödször nézem végig, komoly kérdéseim vannak a főhős vívódásaival kapcsolatosan. Szabó nagyon érdekes témákat vet fel / anyanyelv/otthonmaradás/menekülés/ barátokkal való kapcsolat/ behódolás/. Höfgen t... több»