Nagyon jó! A legjobb „focis” film, amelyet valaha láttam. Nagyon jó a történet is, de a film erőssége főképp az, hogy össze tudták filmezni a valós focit a színészekkel. Szinte észre sem vesszük, hogy Alessandro Nivola és Kuno Becker nem valódi focisták. A film egy másik erős pontja, hogy képet ad a sztárélet csúcsairól és buktatóiról is.
Gary Oldman magánszáma Nagyszerű film egy olyan emberről, aki kiállt az elvei mellett akkor is, amikor saját csapatának nagy része is lényegében ellene volt. Gary Oldman viszi a hátán a filmet, de az összes többi szereplő is a helyén van. 8/10
Remekmű Erről a filmről csak felsőfokon lehet beszélni. Nagyszerűen bemutatja azt a – sok esetben elhibázott – életvitelt, amely most trendi a világban. Daniel Auteuil kitűnően alakítja a motivációs trénert, akinek az élete teljes csőd, találkozása A Down-kóros Georges-zsal viszont egy csapásra megváltoztatja az életét. Hihetetlen, hogy ezek a beteg emberek mennyi szeretetet tudnak adni. A film befejezése szintén telitalálat. 8/10
Tanári és emberi sorsok Kitűnő film, amely életszerűségének és a szereplőknek köszönhetően elnyerte a tetszésemet. Albert Finney zseniálisan formálja meg a „zsákutcába” jutott tanár szerepét. A film erősségét növeli, hogy nincs happy end, a tanár egyedül marad, de méltósággal viseli a terhét. Ez a film azért is nagy érték, mert a mostanában látható filmekkel ellentétben kőkeményen ábrázolja, hogy a világban igenis vannak ilyen vagy olyan okokból félrecsúszott sorsok, és nem didaktikai módszerekkel magyarázza meg, hogy mi miért történik.
Mestermű! Rég az ideje, hogy nem láttam ilyen jó filmet ebben a műfajban. Az időzítés, a történet és maga a témafelvetés telitalálat, mint ahogy a rendezés és a színészek teljesítménye is. Olyan erkölcsi problémákat feszeget, amelyeket nem szabad szó nélkül hagyni...
Se veled, se nélküled... A film sajátos módon érzékelteti azt a helyzetet, amikor egy házasságban valami visszafordíthatatlanul elromlik, vagy legalábbis úgy érezhetjük. A „se veled, se nélküled nem lesz jó” típusú filmek közül az egyik legjobb, és meglepően jó ahhoz képest, ahogy az amerikai filmek többsége az ilyen helyzeteket kezeli. A színészek jók, a feszültség egyre nő, és a film javára válik, hogy nincs happy end, hanem mindenkinek megmarad a terhe, amit az élet rá rótt. Mark Ruffalo hozza a szokásos teljesítményt, Naomi Watts egyfajta bájt kölcsönöz a filmnek, és a többiek is jól teljesítenek. Szerintem az IMDB 6,3-as átlaga kevés, a film simán hozza a 7-es szintet.
Értékes, érdekes film az életről Nekem személy szerint nagyon tetszett a film, több okból is. Habár nem egy szuperprodukció, meglepően jó és humánus történet arról, hogy egy idős, magára hagyott ember hogyan képes kivirulni egy kis segítséggel, odafigyeléssel. A filmben egyszerre ott van az életöröm és a bizonytalanság, de egyértelműen az öröm diadalmaskodik. Hatalmas teljesítményt nyújt az idős Pierre Richard, akit egy másfajta műfajban ismertünk meg, de ez a mostani annál sokal tartalmasabb...
Polanski és Depardieu nagyszerű alakítása. A filmben nem a történet maga a fontos, hanem az az intellektuális harc, amelyet a két főszereplő párbeszéde domborít ki. Többször is meg kell nézni a tisztánlátáshoz, de megéri. 7,5/10
Csemege Az Öldöklés Istene az egyik legjobb beszélgetős film, amit valaha láttam. Nem mondom, hogy a legjobb, de mind a négy szereplő kitűnő benne, és egy pilanatig sem lankad a feszültség. Feltűnően őszinte történet arról, hogy az emberek életében milyen fontos a látszat. Amikor pedig ezt lebontjuk, egészen érdekes dolgok mutatkoznak meg. Például az, hogy mit gondolunk valójában a világról...
A legszebb film Giuseppe Tornatore minden filmje kiváló, mert a szépség, a lélek, a tudás, a szenvedély és az élet egyszerre van együtt benne. A Cinema Paradisóról azt mondanám, hogy a legszebb film, amit valaha láttam. Lehet, hogy léteznek ennél jobb filmek (esetleg Bergman vagy Tarkovszkij rendezésében), de a Cinema Paradisóban van valami, ami teljesen egyedi, és a befejezés pedig olyan elemi erővel bír, hogy örökre megmarad emlékezetünkben!
Nagyon jó sorozat, ahol Kevin Spacey viszi a prímet. Különben több más színész is nagyszerűen teljesít. Nagy kár, hogy miután Spaceyt erővel kitessékelik a szerepből, a további részek elképesztően gyengévé sikerültek. Ami azonban érthető is.
Elgondolkodtató Szeretem a színház-szerű, beszélgetős, kibeszélős filmeket. Az Ernelláék Farkaséknál is ebbe a kategóriába tartozik. A film első részében érezhető, tapintható feszültség az utolsó harmadban lassan feloldódik. A „megoldás” talán egy kissé túl pozitív, de a film egészében jó, a színészek jól teljesítenek. Ennek a filmnek az erőssége, hogy nem akar egyik szereplőnek sem egyoldalúan igazságot szolgáltatni, hanem a magánéleti válságra és kényszerhelyzetre világít rá. Őszinte film, ám néhány ponton hiányos. 6,5/10
„Szemtelenül” jó és igaz Ez a film zseniális! Előrebocsátom azonban, hogy nem mindenkinek fog tetszeni. Azoknak ajánlom, akiknek határozott értékrendjük van, és tisztán látják, hogy megy tönkre a normalitás a világban. A főszereplő kiváló alakítása élményszámba megy. Ritka jó film a mai európai életszemléletről.
Csemege! Nem akarok oximoronnal élni, de most az egyszer: hátborzongatóan jó film. Igazi csemege a nagy gondolatok, dilemmák és váratlan fordulatok kedvelőinek. Az emberi helytállást feszegető kérdés áll az alkotás középpontjában, a szereplők pedig lubickolnak a szerepeikben. Őze Lajos, Márkus László és Latinovits Zoltán mindhárman brillíroznak.
Csúcsfilm! Ez a film párját ritkítja, csak felsőfokon lehet róla beszélni. Mondhatni, művészi bravúr, a filmszatíra gyöngyszeme. Brilliáns szójátékok özöne, kitűnő alakítások, felejthetetlen szópárbajok...Láttam más politikai szatírákat is, de Bacsó Péter filmjét meg sem közelítik. Ráadásul csodálatos magyar nyelvünk páratlansága ismét bizonyítást nyer.
Várakozásomon felüli! Elnézve az utóbbi egy-két évtized filmjeit, nem volt túl magas az elvárásom. Bár az, hogy Kevin Spacey is játszik benne, egyfajta garancia arra, hogy a „meg kell nézni” kategóriába tartozzon. (a Kevin Spacey-féle botrány sajnos sok bajt okozott, ám ettől Spacey még ugyanúgy zseniális színész!). Hoult nagyszerűen helytáll, kitűnően ábrázolja a kissé ellentmondásos, de erős karaktere miatt szerethető Salingert. Spacey pedig felejthetetlen az írói mentor szerepében. Ha értékelnem kéne, 7,5-ös minősítést adnék. 7,5 / a maximális 10-ből.
82 Góóól! (2005)
A legjobb „focis” film, amelyet valaha láttam. Nagyon jó a történet is, de a film erőssége főképp az, hogy össze tudták filmezni a valós focit a színészekkel. Szinte észre sem vesszük, hogy Alessandro Nivola és Kuno Becker nem valódi focisták. A film egy másik erős pontja, hogy képet ad a sztárélet csúcsairól és buktatóiról is.