Nem elég mély, még ásni kellett volna egy kicsit Ismerős, és szinte már sablonos az alapszituáció, amikor egy közeli hozzátartozó temetésén összesereglik a család, és a gyász felszínre hozza a rég eltemetett feszültségeket és traumákat. Az a csavar, hogy az apa utolsó kívánsága szerint a gyerekeinek kell saját kezűleg kiásniuk a sírt, és eltemetniük az apjukat, már kinyit egy ajtót ahhoz, hogy a tömegből kiemelkedő, egyedi alkotás szülessen. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a két főszerepet milyen nagyágyúkra osztották (Ethan Hawke és Ewan McGregor), akkor máris egy igazán izgalmas lehetőséggel állunk szemben.
Nagy kár, hogy hiába a különös dramedy-alaphelyzet, hiába a rendkívüli szereposztás, ha a forgatókönyv egyszerűen középszerű. A vicces hel... több»
Háborús előkészületek a vihar előtti csendben A sorozat első évada, ami egy-az-egyben feldolgozta Margaret Atwood regényét, az egyik legjobb adaptáció volt, amit mostanában elkövettek. Ehhez képest a történet továbbszövése egészen a negyedik évadig elég sok kívánnivalót hagyott maga után. Az egyhelyben toporgás, az oda-vissza mozgások és a motivációs következetlenségek mind arra utaltak, hogy az alkotók maguk sem teljesen tudják, hova akarnak kilyukadni.
Aztán jött a negyedik évad, és végre elindult a folytatás egy olyan irányba, ami előremutató, van benne következetesség, és az egyre elviselhetetlenebb, öncélú szenvedéspornóból átfordultunk egy izgalmasabb sztori felé. Az évadzáró epizód drámai zárása olyan jóvátétel volt, ami egyszer... több»
Reményteljes kezdet Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, mit sejtet a pilot epizód a Sárkányok háza sorozatról, akkor azt mondanám: Méltó a Trónok harcához.
A Trónok harcába is pont úgy kezdtem bele annak idején, mint most a Sárkányok házába: az irodalmi háttér teljes ismerete nélkül. Ez egyrészről jó, hiszen nem érhet csalódás, ha a könyvekben megszokott és megszeretett cselekményt másképpen dolgozza fel a sorozat. Másrészről viszont nehézség is, mert egy ilyen gigantikus meseuniverzumba belecsöppenni a való világból elsőre szédítő élmény. Emlékszem, hogy hosszú részeken keresztül próbáltam megjegyezni az egyes karakterek nevét, családi és hatalmi kapcsolódási pontjait, miközben a történet már az évad... több»
Hogyan mondjam el... Valószínűleg szembe megyek az egész világgal, de ez van: én nem utáltam ezt a sorozatot, nem untatott, és alapvetően nem is idegesített halálra. Persze nem olvastam az alapjául szolgáló Sally Rooney regényt sem, de ez valószínűleg nem sokat jelent, hiszen a kritikák többsége nem arról szól, hogy az adaptáció rossz, hanem már az alapművel sem elégedett a többség. Ellentétben az írónő másik regényével, és az abból készült sorozatadaptációval, a Normális emberekkel, amely hatalmas sikert aratott mind a könyvek, mint a sorozatok világában.
A Baráti beszélgetések persze nem az év sorozata. Nem is klasszikus felnövéstörténet, még ha azért mégiscsak fejlődik benne valamelyest az egyik főszereplő: ... több»
Tartalom nélkül a forma Biztos rengeteg embert sokkol (majd) ez a film, de aki nem hagyja figyelmen kívül, hogy egy A24-produkcióról van szó, és a rendező Alex Garland, az legalább beköti a biztonsági övet, mielőtt megnézi. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy a film utolsó harmadában nem voltam konstans rémületben, de amikor véleményt alkotok róla, akkor ez nyom a legkevesebbet a latba. Mármint a tény, hogy a David Lynch festményeinek szürrealitását is meghaladó mozgóképes ámokfutásnak vagyunk kitéve, nem fog sem elvenni, sem hozzátenni a film értékéhez, de annyit mindenképp meg kell jegyezni, hogy a különleges effektek minden elképzelést felülmúlóan kiválóak voltak.
Összességében nagyon vegyes érzéseket hagyott... több»
A negyedik évad margójára Nem fogok kertelni, én ettől az évadtól semmi jót nem vártam. Az első évad ugyanis magasra tette a lécet a sztori felvezetésével, a dramaturgiával, a történet ritmusával, a gyerekek egészen ügyes játékával. Aztán jött a második, majd a harmadik évad, és nekem egyre inkább úgy tűnt, csak azért folytatják, mert egyértelműen jó üzlet, de a történet elkezdte ismételni önmagát, szétesőnek tűnt az egész, és a harmadik évad végén már ott tartottam, hogy ezt tényleg be kellene fejezni, mert kezd kínossá válni.
Aztán jött a negyedik. Sokára, így közben a gyerekek is felnőttek, és az első néhány epizód is elég lassan, álmosan indult, ráadásul extra hosszú részekről van szó. Viszont az évadfelező heted... több»
75 A másik nővér (2022)