Reményteljes kezdet Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, mit sejtet a pilot epizód a Sárkányok háza sorozatról, akkor azt mondanám: Méltó a Trónok harcához.
A Trónok harcába is pont úgy kezdtem bele annak idején, mint most a Sárkányok házába: az irodalmi háttér teljes ismerete nélkül. Ez egyrészről jó, hiszen nem érhet csalódás, ha a könyvekben megszokott és megszeretett cselekményt másképpen dolgozza fel a sorozat. Másrészről viszont nehézség is, mert egy ilyen gigantikus meseuniverzumba belecsöppenni a való világból elsőre szédítő élmény. Emlékszem, hogy hosszú részeken keresztül próbáltam megjegyezni az egyes karakterek nevét, családi és hatalmi kapcsolódási pontjait, miközben a történet már az évad... több»
Hogyan mondjam el... Valószínűleg szembe megyek az egész világgal, de ez van: én nem utáltam ezt a sorozatot, nem untatott, és alapvetően nem is idegesített halálra. Persze nem olvastam az alapjául szolgáló Sally Rooney regényt sem, de ez valószínűleg nem sokat jelent, hiszen a kritikák többsége nem arról szól, hogy az adaptáció rossz, hanem már az alapművel sem elégedett a többség. Ellentétben az írónő másik regényével, és az abból készült sorozatadaptációval, a Normális emberekkel, amely hatalmas sikert aratott mind a könyvek, mint a sorozatok világában.
A Baráti beszélgetések persze nem az év sorozata. Nem is klasszikus felnövéstörténet, még ha azért mégiscsak fejlődik benne valamelyest az egyik főszereplő: ... több»
Tartalom nélkül a forma Biztos rengeteg embert sokkol (majd) ez a film, de aki nem hagyja figyelmen kívül, hogy egy A24-produkcióról van szó, és a rendező Alex Garland, az legalább beköti a biztonsági övet, mielőtt megnézi. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy a film utolsó harmadában nem voltam konstans rémületben, de amikor véleményt alkotok róla, akkor ez nyom a legkevesebbet a latba. Mármint a tény, hogy a David Lynch festményeinek szürrealitását is meghaladó mozgóképes ámokfutásnak vagyunk kitéve, nem fog sem elvenni, sem hozzátenni a film értékéhez, de annyit mindenképp meg kell jegyezni, hogy a különleges effektek minden elképzelést felülmúlóan kiválóak voltak.
Összességében nagyon vegyes érzéseket hagyott... több»
A negyedik évad margójára Nem fogok kertelni, én ettől az évadtól semmi jót nem vártam. Az első évad ugyanis magasra tette a lécet a sztori felvezetésével, a dramaturgiával, a történet ritmusával, a gyerekek egészen ügyes játékával. Aztán jött a második, majd a harmadik évad, és nekem egyre inkább úgy tűnt, csak azért folytatják, mert egyértelműen jó üzlet, de a történet elkezdte ismételni önmagát, szétesőnek tűnt az egész, és a harmadik évad végén már ott tartottam, hogy ezt tényleg be kellene fejezni, mert kezd kínossá válni.
Aztán jött a negyedik. Sokára, így közben a gyerekek is felnőttek, és az első néhány epizód is elég lassan, álmosan indult, ráadásul extra hosszú részekről van szó. Viszont az évadfelező heted... több»
Twisted Firestarter Stephen King regénye nálam a King-skálán alapból 6/10-es helyen áll. Ennél a 80-as évek végétől sokkal jobbakat írt, de azért így is egy izgalmas sztori, ami olvastatja magát.
Az 1984-es adaptáció nekem olyan, mintha kezdő főiskolások legelső projektje lenne. Próbálja az eredeti sztorit követni, de rossz helyeken zanzásít, a színészi alakítások értékelhetetlenek, egyedül Drew Barrymore-nak van néhány egészen jó pillanata, ami miatt nálam az a film kegyelem 2-est kapott a 10-es skálán.
Na, de ez a 2022-es valami csak azért kapott nálam 1-et, mert nullára technikai okokból nem lehet értékelni. Azon kívül, hogy közepesen erős különleges effektekkel pakolták meg és egészen kellemes zenével kísé... több»
43 Semmi (2022)